Államelnöki átértékelés

„Az átértékelés csimborasszóját jelenti az eddig elmarasztalt, megbélyegzett bírák első alkalommal történő nyilvános dicsérete, az ügyészekkel egy kalap alá sorolása. Csak rosszmájú feltételezés, hogy ehhez nagymértékben járult hozzá az Adrian Nãstaséra kirótt végrehajtandó börtönbüntetés, amely még nem jogerős.” Lakatos Péter jegyzete az Erdélyi Riport 2012/10. számából.

A romániai közvélemény már megszokta, hogy Traian Bãsescu, ha érdekei úgy kívánják, még maffiózónak titulált halálos ellenségét is képes átértékelni és olyan megbízható, korrekt személynek feltüntetni, aki alkalmas fontos pozíciók betöltésére. A lényeg az, hogy biztos és ellenőrizhető legyen az illetőnek a kinevezője iránti hűsége, elkötelezettsége, mert semmit sem szabad a véletlenre bízni. Hasznos, ha a jelölt múltjában vannak eddig nem ismert, de egyesek által tudott homályos foltok, illetve hivatalosan még nem bizonyított félrelépések. Legutóbbi, a Tisztelt (fél)Ház előtti, a népnek szánt felszólalásával Traian Bãsescu mindenkit meglepett. Nem évértékelőt tartott, ami év elején állam- és kormányfők esetében divat, hanem megdöntötte az átértékelés nem hivatalos világcsúcsát. Egyszerre értékelte át saját, néhány héttel korábbi álláspontját, a honatyákat, a bírákat, az egész országot. Mindenki meglepődött, amikor a saját és a honatyák kötelességének nevezte az állami alkalmazottak bérkiegészítését. A beszéd után a gazdasági elemzők lázas kutatómunkába kezdtek. Ellenőrizték és összehasonlították a Statisztikai Hivatal által közölt legfrissebb gazdasági adatokat az eddig ismertekkel. Az eredmény ugyanaz. Bár 2011-ben a bruttó hazai össztermék 2,5 százalékkal nőtt, 31 milliárd lejjel több a tervezettnél, köszönhetően főként a kedvező időjárás hatására megtáltosodott mezőgazdaságnak, az állam nem tudta begyűjteni a növekedésnek megfelelő 10 milliárd lej adót. A magyarázat kézenfekvő. Az agrárium a gazdaság adózás szempontjából legkevésbé szabályozott területe, itt a legnagyobb az adóelkerülés. Ez eddig is tudott volt. Honnan reméli előteremteni Traian Bãsescu a 2010-ben megcsonkított költségvetési fizetések kiegészítéséhez szükséges összeget? A válasz pofonegyszerű: az eredeti, 2012-re tervezett költségvetésből, ahogyan azt az RMDSZ több szakértője már tavaly ősszel javasolta. A meglepő csak az, hogy az államelnök egy hónappal korábban erről hallani sem akart, felelőtlennek titulálta az állami fizetések kiegészítését szorgalmazókat. Távol álljon tőlem minden alaptalan gyanúsítás, mégsem hagyhatom figyelmen kívül az elnök 10 és a PD-L 20 százalék alatti támogatottságát. Igazság szerint a szakmai vitát a költségvetés parlamenti benyújtása előtt kellett volna lebonyolítani. Az a kétmilliárd lej, amibe az állami fizetések 15%-os növelése kerül 2012-ben, simán kigazdálkodható. Most csak az a feladatuk az elnöki tanácsosoknak, hogy ennek elméleti hátterét tudományosan megmagyarázzák. Mondjuk azzal, hogy a fizetésemeléssel nő a belső fogyasztás és kereslet, ha már külföldön stagnál a gazdaság. Azt is ki kell még találni, miért nem kell betartani az államelnök által szorgalmazott és a Parlament által elfogadott fiskális felelősség törvényét, amely tételesen tiltja a kampányízű fizetésemelést.

Gondolom, a Parlamentben az RMDSZ honatyái köpni-nyelni nem tudtak, amikor az államelnök így szólt hozzájuk: „Drágáim! Drága kollégáim!” Akik eddig az elnök szerint zsarolók, reform- és haladásellenesek voltak, hirtelen átértékelődtek. Megköszönte felelősségteljes munkájukat, a népszerűségvesztéssel járó (általa megfogalmazott, felvállalt és bejelentett) megszorító intézkedések megszavazását. Még tovább menve megköszönte nekik az államreform felgyorsítása érdekében hozott intézkedéseket, amelyek (nem véletlenül) az ő 2009-es választási ígéretei voltak.

Az átértékelés csimborasszóját jelenti az eddig elmarasztalt, megbélyegzett bírák első alkalommal történő nyilvános dicsérete, az ügyészekkel egy kalap alá sorolása. Csak rosszmájú feltételezés, hogy ehhez nagymértékben járult hozzá az Adrian Nãstaséra kirótt végrehajtandó börtönbüntetés, amely még nem jogerős.

Államelnökünk önátértékelése mégsem teljes. Rögeszméiről nem akar lemondani, tovább erőlteti az alkotmánymódosítást, beleértve a régióátszervezést, az egykamarás, csökkentett létszámú parlamentet. Magyarázata logikai bukfenc, hisz decentralizációnak nevezi azt, hogy a megyék csoportosításából régiókat hoznának létre. Jó horgász létére még egy csalit is bedobott, mondván, így a régiók önállóan, a kormánytól függetlenül pályázhatnak uniós pénzekért. Szemérmetesen csak azt a nem elhanyagolható részletet hallgatta el, honnan lesz pénzük a régióknak az Unió által megkövetelt önrészre, miközben a kormány a megyéktől szinte minden bevételi forrást elvont, ami egyenértékű a centralizációval. A visszaosztásban a mindenkori hatalom köztudottan „objektív” (akit jobban szeret, annak többet ad).

Több mint egy óra és húsz perces beszédében Traian Bãsescu úgy jelölte ki a továbbiakban szükséges gazdaságélénkítő intézkedéseket, fejlesztési stratégiát – amivel különben egyet lehet érteni –, mintha eddig nem ennek ellenkezőjét hirdette volna a költségvetési hiány csökkentése jegyében.

Expozéja utolsó részében rózsaszín optimistára festette az Európai Unió és vele együtt az euró helyét és szerepét a világgazdaságban. Megjövendölte és egyedüli megoldásnak nevezte az Európai Egyesült Államok létrejöttét. Hacsek és Sajó párosából utóbbi szavajárásával élve: „Na, ezt még megvárom.”