A konstelláció

„Az RMDSZ vezetésnek mindig is volt egy erős önkormányzati szárnya (érthetően elsősorban a Székelyföldön). Õk hihetik azt, hogy ami fölöttük van, az amúgy virtuális alkuk tárgya, rájuk komolyan nem hat, s így nem is érdekes, azonban ez így tévedés.” Tamás Pál elemzése.

Mintegy fél éve egyre világosabban látszik, hogy az RMDSZ három külső tényező egyidejű nyomása alá került, s hogy az új helyzetre valamilyen új választ kellene adni. Az is látszik, hogy a mozgalom különböző színterein, illetve a körülötte mozgó rokon- és ellenszenvező értelmiségi csoportokban egyelőre különböző választervezetek, vagy inkább ötletek születnek. Persze hihetjük, hogy az idő nekünk dolgozik, és hogy a pillanatnyilag szűk mozgástér majd amúgy visszatágul, de hát ez azért nem olyan biztos. Ráadásul, a három hatótényező mozgása külön-külön is eltér, és különben is ezek közül az egyikre könnyebben, a másikra nehezebben hatunk.
Az alapelemek: a bukaresti parlament, az önkormányzati érdekek és budapesti politikai pártok, az utóbbiak közül, persze, kiemelten a Fidesz.
A bukaresti parlamentről tudjuk a legtöbbet. Kialakult, és jelenleg működik egy olyan nagy politikai blokkja, amely egyelőre stabilan kormányoz, igen kényelmes többséggel. Ebben a szerkezetben nem nyílik meg olyan rés, ahol kis pártok bonyolult kombinációkban szerepekhez jutnak – képviseljenek etnikai románokat vagy magyarokat. Ez lényegében új helyzet. Az RMDSZ hozzászokott, hogy több cikluson át parlamenti számszerű súlyánál egy kiegyenlítettebb konstrukcióban sokkal nagyobb szerepet töltsön be. A megnyíló lehetőségekkel alapvetően jól élt. Sok mindent itt ki tudott lobbizni a magyar közösségeknek, és fel tudta építeni igen jó minőségű szakbürokratákból egy olyan csapatát is, akik a bukaresti eliten belül képesek voltak kiválóan szerepelni. Ennek most már a legutóbbi választások óta vége, bár lehetőségeihez képest a párt azokon most is jól szerepelt. Hiába ülnek ott képviselői, a parlamentben lényegi szerepe nincs. Az etnikai gettóból nehéz kiszabadulni, tehát sokkal több képviselője nem is lesz a jövőben sem, de egyelőre nem látható, megnyílik-e valami mozgástér a következő években. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a kormányzó koalíció borul, és ha valakinek – akármit is gondol közben potenciális partnereiről – össze kell valamilyen működőképes többséget szerveznie. A román koalíciók az elmúlt években nem voltak túlságosan stabilak (persze, destabilizálásukban nagy szerepe volt a hamarosan mandátuma végére érő államelnöknek), így azután mindenki azt hiszi, hogy a mostani sem lehet stabil. Valamikor kikerülhetetlenül összevesznek, s akkor megint felragyog az RMDSZ csillaga. Erről minden erdélyi magyar beszélgetőpartnerem meg van győződve. Nekem természetesen nincsenek ellen-információm, de azt azért látni lehet, hogy Kelet-Európában ott, ahol állandóan buktak koalíciók, az érdekeltek lassan azért tanulják a kormányzás szakmáját és egyre ritkábbakká váltak az ilyen bukások. Nehezen belátható, hogy a romániai elitek rosszabbul tanulnának, vagy ügyetlenebbek lennének szomszéd országbeli pályatársaiknál. De óvatosságra késztet az is, hogy a politizáló erdélyi magyarok olyannyira várják a bukaresti kormányválságot, hogy emiatt aligha tűnnek annak higgadt elemzőinek. Attól félek, túlságosan is repedéseket látnak a kormányban ott is, ahol azok valószínűleg nincsenek. Így aztán az RMDSZ elit esetleg önmagát hitegeti a hamarosan megnyíló szereplehetőségekkel, ami mindenképpen helyzetfelismerő készségét ronthatja.
Mindazonáltal nem kételkedek abban, hogy a bukaresti kormányváltás lenne az égből küldött segítség, ugyanakkor én önmagában, racionális elemzőként az égiekben azért nem bízok.
A bukaresti szerep felértékelődése vagy visszarendeződése nélkül számos veszély érzékelhető az önkormányzati szerepben, amellyel egyébként önmagában nem lenne probléma. De a mi vidékeinken egy párt nem lehet csak önkormányzati szereplő. Ha nincs komolyan veendő súlya a parlamentben, nem engedik igazán játszani az önkormányzatokban sem. S helyi elitje – félek kimondani ezt így, de mégiscsak gyorsan mucsaizálódik. Eddig is volt hajlama a helyi elitnek arra, hogy saját kisvárosát a világ közepének gondolja, de közben azért voltak lehetőségei olyan emeltyűk mozgatására is, amikkel ezeket a színtereket a korábbiaknál jobban helyzetbe hozhatta. Most azonban nincs, s félő, hogy ebben a konstellációban nem is lesz. Az RMDSZ vezetésnek mindig is volt egy erős önkormányzati szárnya (érthetően elsősorban a Székelyföldön). Õk hihetik azt, hogy ami fölöttük van, az amúgy virtuális alkuk tárgya, rájuk komolyan nem hat, s így nem is érdekes, azonban ez így tévedés. Az ő kezükben, félő, önkormányzati párttá válhat az RMDSZ, s ez persze az egész projekt végét jelentheti. A román többségnek persze tetszhet, hogy a magyar mandátumok kisvárosiak, és hogy a képviselet országos szinten felejthető, de hát a romániai magyarság magába zuhanása hitem szerint, az egész romániai és kárpát-medencei demokratizálódást blokkolhatja.
S új játékosként a terepen itt vannak a magyar jobboldali pártok: a Fidesz és a Jobbik. Tavaly még a kormánypárt egyedül volt, ma már lassan, de biztosan nő mellé a Jobbik is. A Fidesznek egy kettős dilemmával kell megküzdenie. Az erdélyi választó tartalékként mindenképpen felértékelődik, mert más szomszédos országok magyar közösségeit – új állampolgárként a szabályozás korlátozza. Mint közismert, Szlovákiában, Ukrajnában és Ausztriában nem megengedett a kettős állampolgárság. A vajdasági magyarság kis létszámú, és legalább fele otthon egyébként sem magyar pártokra szavaz, tehát akkor kevéssé valószínű, hogy belevetné magát a magyarországi pártküzdelmekbe. Tehát az erdélyiek szerepe kimagasló. Orbán ebben a helyzetben megkísérel racionálisan viselkedni. Az állampolgárságért és a csatolt támogatásért szeretne szavazatokat kapni, de nem akar nagyon belemászni a helyi vitákba. Régi szövetségese, Tőkés túlságosan önjárónak bizonyult. A Fidesz megszokta, hogy alattvalói vannak és nem szövetségesei, de akármit is gondolunk a volt püspökről, ő alattvalóként nem működik. A szponzorált kis nacionalista pártok csúfosan megbuktak. Belátható időn belül az RMDSZ szerepét átvenni nem képesek. S mindeközben Orbán a románokkal óvatos, gesztuspolitikája eddig működött. S ha véletlenül mégsem, mint a Nyirő történetnél és a kisebbségi intézmények tulajdonainál, a román hatóságok határozottak voltak, és érzékeltették, hogy ahol ők nem akarják, ott a budapesti nemzetpolitikának tere nincsen. Az erdélyi magyar értelmiség, de a székelyföldi tömegek jó része nem egy bölcs és kiegyensúlyozott Budapestet (nem mintha Orbán önmagában ez lenne), hanem egy konfrontatív, szimbólumokat felmutató, román jelenlétet legalább ellensúlyokkal részben lekötő csapatmunkát szeretne, és ezt a Fidesz helyett az utolsó időkben a Jobbik kezdte hozni. Tehát az RMDSZ által nem lekötött magyar csoportok, bár nem igazán nagy létszámúak, de hangosak, és szükségszerűen jobbra, méghozzá a Fideszen túlra kezdenek figyelni. A Fidesz ezt már régóta tudja, de most már be is vallja, hogy az új képlet nem tetszik – lásd erről Bayer Zsolt új írását a Magyar Hírlap szeptember 2-i számában. Persze, van itt egy érdekes ellentmondás. Úgy látszik, sok erdélyi magyar a maga hétköznapjaiban, szomszédaival, városában bölcsen politizál. Nem keresi a bajt. De elvárja, hogy közben magyarországi politikusok az ajtót csapkodják, és hangosan vitatkozzanak a román szomszéddal az ivóban. És ezt Orbán nem tudja megtenni. Következésképpen, szinte egyetlen lehetősége az RMDSZ meghódítása. Nyilvánvalóan erősödik a nyomás a legkülönfélébb csatornákon keresztül az erdélyi pártvezetésre is, de nem ettől várja a Fidesz az igazi megoldást. Tulajdonképpen a pesti kormánypárt számára egy kombinált megoldás tűnik a legvalószínűbbnek. Elmagyarázná az erdélyi magyar nyilvánosságnak, hogy Bukarestben már nincs mit keresnie, ugyanakkor új állampolgárként része a magyar politikai nemzetnek, és ott majd a Fidesz képviseli. Az RMDSZ, persze megmaradhat, országos nyilvánosságokból kiszorítva, vagy érdektelen mellékszereplőként Bukarestben és Budapesten, de megjelenhet önkormányzati pártként – nyilván elsősorban a Székelyföldön, de nem csak ott. Úgy látom, sokak számára ez a párton-mozgalmon belül nem is olyan idegen gondolat. Odaadnák nagy dolgokban szavazóikat a Fidesznek, ha önkormányzatuknak Pestről egy kicsit többet adnának.
Az első Fidesz kormány idején Budapesten Orbán akkori szövetségeseként Torgyán József végigment egy nagyon hasonló úton. Először szavazóit adta oda, s közben kompromittáló anyagokat gyűjtöttek kisgazda pártelitjéről, s amikor már elég sok összegyűlt, levágták a fejüket, híveik meg maradtak, ahol voltak. Ezt a forgatókönyvet azért jó lenne elkerülni. Sokat segítene, ha a közeljövőben mondjuk a román parlamentben a kormánytöbbségnek az RMDSZ-re ismét nagy szüksége lenne. De mi lesz, ha ez nem jön össze?