A kisstílűség diszkrét bája

Alábbi rövid, olimpiai körképünk után talán a hamis ruhákkal seftelő román olimpiai bizottságra is más szemmel tekint az ember. Egy ennyire kisstílű húzás szinte emberinek, üdítő színfoltnak tűnik az ennél mocskosabb tételek közt. Tasnádi-Sáhy Péter jegyzete.

Alin Petrache, a román olimpiai és sportbizottság elnöke hétfő hajnalban a szervezet honlapján közzétett nyilatkozatában bejelentette: az olimpia után benyújtja lemondását, és erre kéri az alelnököket és a vezető testület többi tagját is. A lemondás oka egyrészről a sportolók gyenge teljesítménye (egyelőre az elmúlt ötven év leggyengébb szereplése néz ki), illetve egy ennél kicsivel kellemetlenebb és lássuk be, viccesebb botrány: az olimpikonok elvileg az olasz Kappa cégtől 130 ezer euróért rendelt felszerelése nyúlik, foszlik, szakad, a címkén pedig a Sol's Europe neve szerepel, magyarán hamisítvány.
Mi ez a pitiánerség, – kérdezhetnénk – hová tűnt az olimpia mítoszok ködből született szelleme, hol van ebben a szomorú vircsaftban az apjával, Kronosszal az isteni trónért megküzdő Zeusz, vagy ha az újkori olimpiák szekulárisabb célkitűzéseit vesszük, a háborúkat kiváltó nemes versengés eszménye?
Mondjuk ki, sehol, de nem csak román részről, hanem összességében. Kezdjük a legfontosabbal, a világ-, sőt az európai béke is távolodni látszik, hiszen míg az átlagember szeme a tévére tapad, zsarolási potenciálját növelendő, Putyin csapatokat küldözget a Krímbe, Erdogan pedig tovább építi az illiberális demokráciát Törökországban, Szíriát pedig hagyjuk is, mint ifjabb Knézy Jenő a menekült úszónő futamgyőzelmét.

Ha béke nincs, legalább maradhatna a nemes versengés, de az elsősorban tisztaságból kellene fakadjon, ahhoz viszont nem ártana valamivel kevesebb doppingvétség. Kezdhetjük Tomasz Zielinski lengyel súlyemelővel, londoni olimpiai bajnokkal, akinek még a lengyel bajnokságon vett mintáiban bukkantak anabolikus szteroidok nyomaira. Az sem szépíti az esetet, hogy Zielinszki nagyjából azzal védekezett: csak egy hülye doppingolna ilyen kőkorszaki anyaggal. A lengyel súlyemelő szövetség akár kizárásra is számíthat, hiszen egy éven belül ez a harmadik esetük.
Az úszóknál is akadtak problémák: kevésbé jelentős a női 100 méter pillangó negyedik kínai Csen Hszin-Ji pozitív tesztje, sokkal felkavaróbb viszont minden idők legsikeresebb olimpikonjának, a 23 aranyéremmel búcsúzó Michael Phelpsnek azon nyilatkozata, miszerint nem tudja, versenyzett-e életében valaha tiszta mezőnyben.
Merthogy a dopping egész sportágakat, szövetségeket süllyeszt el, elég csak a román, illetve fehérorosz kajak-kenu csapatra gondolni, akiket testületileg nem engedtek Rióban versenyezni, egy meldonium nevű szer miatt, ami január óta van tiltólistán. Abba is érdemes belegondolni, hogy a sportolók eddig nyugodt lélekkel tömhették magukba ezt az oxigénellátást fokozó szívgyógyszert…
És akkor ott van a sportszerűség kérdése:

rengeteg a csalás, ügyeskedés, vádaskodás, hurrogás.
Említhetjük a kötöttfogású birkózó Lőrincz Viktor elumbuldált bronzérmét, a vízilabda csoportköreiben rejlő lehetőségeket a könnyebb ellenfél keresésére a győzni akarás helyett, a „kibaszott csalók”-at kiáltó Michael Conlan ír bokszolót, az ellenfelet sokszor fújoló brazil közönséget, a Hosszú Katinkát méltatlanul vádoló amerikai sportlapokat. Ritka színfoltot jelent az egymást felsegítő hosszútávfutónők esete, jóllehet őket a mezőny végén nem mérgezte a győzelem esélye.
Ezután a rövid, sajtóhírekből összeollózott körkép után talán a hamis ruhákkal seftelő román olimpiai bizottságra is más szemmel tekint az ember. Bár a feltehetően elsíbolt 130 ezer euró komoly pénz, de egy ennyire kisstílű húzás szinte emberinek, üdítő színfoltnak tűnik az ennél sokkal mocskosabb tételek közt. Lássuk be, a pitiánerségnek is megvan a maga diszkrét bája.