A gyerekeket annyira utálnotok nem kell

2015. 06. 02. 23:25

Megpróbáltam összeszedni, hogy legjobb barátaim, beszélgetőtársaim, elvtársaim kiket gyűlölnek, kiket nem viselnek el, kik miatt bosszankodnak nap mint nap. Kik ellen indítanak posztháborút, kommentdzsihádot ezek a derék, felvilágosult emberek. Nem sikerült. Társadalmunk érzékenyebbik feléről, lelkiismeretéről beszélek most. Úgy rohad, ahogy van. Parászka Boróka írása.

 

Ahogy a nap mint nap szembejövő mondatokat hallgatom-olvasom, azt látom, hogy a gyerekek előkelő helyen állnak a kiiktatandók, nem elviselendők, a rendkívül idegesítőek listáján. „Szinte biztos, hogy hosszabb repülőutakon ül mellettem egy-két kisgyerekes ember. Vagy üvöltöznek, vagy rugdossák a székem” – panaszkodik az egyikük. „Jó lenne, ha tiszteletben tartanák az én nyugalmamat is, és nem jönnének be a wellnessbe a gyermekmentes órákban” – javasolja a másik, és hozzáteszi: középosztálybeliként szeretné megengedni magának, hogy legyenek nyugodt órái, hogy megválaszthassa magának, kikkel vesz együtt igénybe ilyen-olyan szolgáltatásokat, és kikkel nem. Van, aki „gyerekmentes” repülőjáratok bevezetését, „gyerekmentes magánvállalkozás” indítását fontolgatja.

A gyermekektől irtózók, a nyugalmat keresők mellett ott vannak azok, akik az időseket nem szeretik: mert túl sokat facebookoznak, vagy túl keveset, mert a régi rendszer kiszolgálói voltak, vagy a jelenlegi rendszerben munka- és tudásnélküliek. Van akit a Klubrádió és „Bolgárurazók” kergetnek az kommentszitkok megfogalmazásába. Van aki azért panaszkodik, mert tüntetnek a „nyuggerek”, és van, aki azért, mert nem tüntetnek, mert vakon bevesznek mindent, passzívak, de sehogy sem akarnak már elmúlni.

Az életkor-diszkriminátorok és megbélyegzők mellett poroszkál még néhány intoleráns toleráns. Ott vannak például a harcos ateisták, akik ateizmusukat mély, megrendíthetetlen meggyőződéssel, érzelmi túlfűtöttséggel hirdetik. Pillanatok alatt megfeledkeznek mindenféle szólás-, hit-, véleményszabadságról, ha vallás- és egyházellenességről van szó. A vallási fanatizmustól való félelem és az azzal való (jogos) szembenállás számukra az egyéni döntés, a személyes autonómia (jogtalan és tarthatatlan) korlátozását is igazolja.

Ne feledkezzünk meg a test-terroristákról, akik ilyen vagy olyan paraméterek alapján döntenek arról, hogy kit fogadnak el, és kit nem. Ők az „öregecskedő feleségek”, a kövérek és soványak ostorozói, akik számára egyértelmű, hogy a megfelelő érvekkel bárkinek a fizikai megjelenése, léte megbélyegezhető, korlátozható. „Ha az én feleségem pakolná így ki a mellét, eléggé berágnék rá” – fűzte hozzá a nyilvános szoptatásról szóló vitához egyik szabadelvű barátom, ugyanaz, aki egyébként igencsak örömét leli aktfotók, erotikus tartalmak megosztásában.

A politikai-elvi megbélyegzők körét lehetetlen áttekinteni: mindenki mindenkit minden szinten ki- és leír politikai hovatartozástól függetlenül. A politikusnak nincsenek személyiségi jogai, nincs méltósága, velük kapcsolatban simán le lehet írni azt, hogy „dögöljön meg”, hogy „fel kéne akasztani”. (Még akkor is, ha Orbán Viktort ugyanez a háborgó elküldte a vérbe a halálbüntetés „napirenden tartása miatt”. Dögöljön meg Orbán, mert ölni akar. Logikus)

Túl minden elvi, ideológiai vitán is lehet gyilkolni, az sem kell ehhez, hogy nézeteltérés legyen. „A kurva anyját a tetű sajtónak” – írta egy valóban kifogásolható sajtóetikai ügyben egy közismerten szabadelvű hozzászóló. És nem értette, miért nem folytatható így a párbeszéd, noha a vitatott kérdésben egyetértünk. A sajtóetika ellen vétővel nem az a gond, hogy tetű, hanem az, hogy hibázott – mondanám. Na de vagy arról vitázunk, hogy mi a kihágás, vagy arról, mi a tetű. A taxonómiai eszmecseréből biztosan nem születik sajtóetika. Mint ahogy a „kurvaanyázásra” sincs adekvát válasz.  Ennél a mondatnál szó bennreked menthetetlenül.

Ugyanezek az emberek, kedves barátaim, elvtársaim, beszélgetőpartnereim pánikba esve figyelik, hogyan nyer teret a szélsőjobb, hogyan pusztít a nacionalizmus, az antiszemitizmus, a nemi, faji diszkrimináció. Szeretnék nekik valami vigasztalót mondani, de sajnos nem tudok. Nem Vona Gábor és a Jobbik látványos felfutásától kell tartanunk. Ez az ál-sikertörténet csak tünet.

A dolgok mélyén az van, hogy a tolerancia kultúrája, eszközei, tudása hiányzik teljesen ebből a környezetből, amelyben magunkat és egymást sanyargatjuk. A magyar szélsőjobbot a magyar liberalizmus tette lehetővé, alakította, saját eltorzult képére, saját karikírozott hasonlatosságára. Vona Gábor tükörkép, érdemes jó alaposan szembenézni vele. A nyíradonyi, ököritófülpösi, tápiószecsői Jobbik szavazó nyílt, tudatlan és indulatos. Szélsőségessége, politikai elveszettsége korrigálható. Segítségre, támogatásra szorul, nem menthetetlen. A fifikásan intoleráns, reflektálva diszkrimináló, hideg fejjel megbélyegző a valódi politikai veszély, akna. Mert amit toleranciának gondol és képvisel, az nem más, mint az intolerancia. Olyan alapvető fogalmakat nem ismer vagy nem akar ismerni, mint „köztér”, „méltányosság”, „kooperáció”. 

Amit a szélsőjobb ma politikai programként kínál, annak a finommechanikája ott van a magyar „liberális”, „baloldali” gondolkodásban.

Kicsit srófoltak rajta, kicsit bekeményítettek. Nem általában arról van szó, hogy a gyerekek idegesítőek a hosszú és drága tengerentúli utazásokon, hanem arról, hogy túl sok a cigánygyerek a közeli és szegény magyar vidéken. Ez utóbbi kicsit konkrétabb, de a lényeg ugyanaz: lehetőleg legyen gyerekmentes a környezet, ahol nem kell igazodni, türelemmel lenni, felajánlani a segítséget, odafigyelést. Ahol nem kell „osztozni az élettéren”.

A gondolatmenetnek ezen a pontján érkeznek el a hasonló eszmecserék a PC, a politikailag korrekt gondolkodás kultúrájának szidalmazásához. Ahhoz, hogy „nem kéne majmolni a hülye amerikaiakat”. Ó, messze vagyunk még a „hülye amerikaiak” majmolásától, ez még nem a PC kérdése. Ez annak a kérdése, hogy hogyan határozzuk meg a köz- és magánstruktúrákat, az autoritást, a társadalmi cselekvések alapvető formáit, szabályait. Hogy mégis kinek mondjuk, képzeljük magunkat és a másikat.

 

 

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!