A csend választása

2016. 06. 16. 12:24

Amiért Iohannist a nép véletlenül megválasztotta, még nem jelenti azt, hogy mindenben számíthat a tömegekre. A tömegek ugyanis abból főznek, amit a listákon kapnak, a korántsem feddhetetlen főszakácsoktól. Simon Judit jegyzete.

 

Lecsengtek a helyhatósági választások, csendes kampány után az eredmény kavart némi port, de már az is elült. Folyik a mandátumok igazolása, aztán mehet mindenki szabadságra. Kell a pihenés, pár hét, és újult erővel indul a kampány az őszi törvényhozási választásokra. Igazából semmi újság – mondják a sajtósok, talán csak annyi, hogy még egy újonnan megválasztott nagyvárosi polgármester vonul börtönbe.

A júniusi voksolás eredményeinek ismeretében szólalt meg Klaus Iohannis államfő. Beszédét néhány kötelező talkshow követte a kereskedelmi csatornákon, semmi különös. Mintha a sajtó és a közvélemény sem tulajdonítana túl nagy jelentőséget az ország első számú közjogi méltósága szavainak.

Nemrégiben azt rótták fel az államfőnek, hogy túl csendes, ritkán szólal meg, akkor is halkan, szürkén. Nem keveredik vitákba, nem szól vissza a sajtónak, nincs körülötte csinnadratta. Az ország népe és sajtója a korábbi elnökhöz volt szokva. Tíz éven keresztül mindig mondott vagy tett valamit, ami „érdekes volt”.

A hivatalban levő államelnök szava nem hallható. A módfelett zajos politikai életben célszerű lenne néha bekiabálni. Például azt, hogy emberek, mielőtt szavaznak, gondolkodjanak. Iohannis ugyanis, ellentétben elődjével, magázza a népet, nem tegezi.

Furcsa volt ebben a zajban a halk helyhatósági választási kampány, és voksolás. Ebben a furcsa csendben olyan személyek kerültek egyes települések élére, akik vagy előzetesben vannak, éppen letöltötték büntetésüket, vagy ítélet várományosai. Mi történt? Hová tette az eszét a nép? A kérdésekre aligha lehet logikusan válaszolni.

Az államfő a választások rövid értékelésében azt mondta, a lakosságon múlik, hogy a pártok megújuljanak. „Államelnökként felkérhetem a pártokat, hogy megújuljanak, de csak ennyivel nem leszek eredményes. A választóknak kell rákényszeríteniük, hogy megváltozzanak” – mondta az elnök, aki fontosnak nevezte a feddhetetlenségi szempontot. Hangsúlyozta: a közigazgatást, a politikát meg lehet tanulni, de a feddhetetlenséget nem, ezért fontos, hogy az emberek „tiszta” jelöltekre szavazzanak. Szavaiból kiderült, nem örül a Szociáldemokrata Párt (PSD) „győzelmének”, de megelégedéssel vette tudomásul a Nemzeti Liberális Párt (PNL) jó eredményét. Vélhetően ő maga sem bízott abban, hogy a liberálisok szorosabban megközelítik a szocdemeket.

Ami a pártok megújulását illeti, az államfő aligha számíthat a választókra. A lakosság jó része távol marad az urnáktól, mert vagy kiábrándult az összes pártból és politikusból vagy nem hiszi el, hogy rajta múlik a változás. Múlhatna rajta, de az uninominális törvényhozási választás azt mutatta,

a nép sem küld jobb minőségű embereket a legmagasabb döntéshozási fórumba, mint a pártok a listákon. Sőt.

A listákat a pártok vezetősége állítja össze, az alakulatokon belül rend van, ha valaki szót emel, búcsút mondhat a politikai pályafutásának. Lásd Valeriu Zgonea estét, akit simán kirepítettek a PSD-ből, és a Képviselőház elnöki székéből, mert bírálta a párt első emberét. Liviu Dragnea, aki éppen felfüggesztett büntetését „tölti”, és aki a minap sorban állt a DNA ajtajánál, mint újabb eljárás alanya, nem a reformokra helyezi a hangsúlyt. Ha akarná sem tehetné, mert akinek vaj van a fején, nem állhat ki a napra, azaz nem törölheti a hasonszőrűeket a listáról, de nem is akarja. Minek, ha így is működik. Dragnea a Korrupcióellenes Ügyészség kapujában várakozva mintegy legitimálta a vesztegetés intézményét. Kijelentette, hogy a nép választhat a „jobb kenyér és a bilincs között”. Azaz, a korrupt politikusokra voksol vagy megáll az ország fejlődése.

A Gorghiu–Blaga kettős vezette liberálisok összehoztak egy listát az újraegyesült párt reformjáról, arról, hogy csak olyanok versenghetnek tisztségekért, mandátumokért, akikre még a korrupció árnyéka sem vetül, nemhogy eljárás vagy ítélet szennyezné be a nevüket. Ezt a listát a helyhatósági választások idejére betették a fiók legmélyére, és ott is felejtették. Olyan jelölteket indítottak, támogattak, és olyan jelöltek is nyertek, akik ellen folyamatban van az eljárás, akik után nyomoz a DNA. Igaz, a liberálisok közül még egyik sincs letartóztatva, de ki tudja, mit hoznak az eljárások nyomán születendő ítéletek. A PNL vezetői se nagyon húzogathattak ki neveket a listákról, hiszen Vasile Blaga társelnök is kénytelen volt magyarázkodni a korrupció ellenes ügyészségen.

Az államfő halkan megjegyezte, hogy egyes pártok elkezdték a megújulást. Persze, a PNL-re gondolt, mintha nem vette volna észre, hogy nem klappol a szó a tettel.

Klaus Iohannis, azt is mondta, ha többen mennek el szavazni, akkor megújulhatnak a pártok. A rossz hír az, hogy nem.

Talán

egy kiskapuktól mentes választási törvényre lenne szükség,

ami fehéren-feketén kimondja, kit jelöltethetnek, és ki nem indulhat választásokon. Mondjuk az elítéltek, a börtönviseltek nem indulhatnának.

Bizonyára négy év múlva már két fordulóban kell megméretkezzen a polgármesterjelölt, mert a törvénymódosítást a választások után hallgatólagosan már el is fogadta a felsőház.

A csendes kampány és a furcsa eredmények után, nem ártott volna, ha az államfő valamivel hangosabban és pártsemlegesen szólal meg. Az sem ártana, ha a pártokkal folytatott időnkénti konzultációkon is hallatná a szavát. A demokrácia szabályait nem áthágva, de kihasználva a félig elnöki demokrácia lehetőségeit. Amiért őt a nép véletlenül megválasztotta, még nem jelenti azt, hogy mindenben számíthat a tömegekre. A tömegek ugyanis abból főznek, amit a listákon kapnak, a korántsem feddhetetlen főszakácsoktól.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!