A beszélő fejek csak tünetek

2015. 11. 02. 14:17

Attól tartok, kedves barátaim, hogy a probléma gyökere mi magunk vagyunk, a beszélő fejek a tévében csak puszta tünetek. Tasnádi-Sáhy Péter jegyzete.

 

„Nem szabad többé eltűrnünk intézményeink hatékonyságának hiányát, inkompetenciáját, nem hagyhatjuk a korrupciót addig terjeszkedni, amíg öl” – mondta Iohannis elnök vasárnap a tévében, arra reagálva, hogy a fővárosi klubban, ahol péntek este harminc fiatal tragikus körülmények között életét vesztette, a hatóságok tudtával, szándékosan kijátszották a tűzvédelmi szabályokat.
Igen, itt van most ez a valóban felfoghatatlanul szörnyű tragédia, és felteszem, mindenkit legalább egy pillanatra gondolkodásra késztet. Az viszont nagy kérdés, mire használjuk ezt a pillanatot, megelégszünk-e annyival, hogy a közvetlen felelősökön elverjük a port, vagy hajlandóak vagyunk egy lépéssel továbbmenni, körbepillantani környezetünkben, és akár saját magunkban is.
Merthogy az államfő által említett intézményeket, illetve a társadalmat emberek alkotják, jelen esetben mi magunk. Ha nem is akkora mértékben, mint szeretnénk, de egyes önkormányzatokban döntéseket hozunk, még az is lehet, hogy szórakozóhelyek működési engedélyét adjuk ki, de mindenképpen komoly hatással vagyunk az ország életére azáltal, hogy jól avagy rosszul végezzük el a ránk bízott munkát. Mi, itt élő emberek, alkotjuk ezt az országot, beszéljünk bármilyen nyelven, éljük meg hitünket vagy kétkedéseinket bármelyik vallás vagy világnézet szerint, és éppen ezért az intézmények és maga az ország is olyan lesz, mint amilyenek mi magunk vagyunk.
Tehát az elnök által emlegetett hatékonyság hiányának tűrése nem oka, hanem csak tünete a rendszer alapvető hibáinak. Nincs olyan, hogy egy hatékony társadalomnak nem az az intézményrendszere, vagy egy tiszta közösségnek korruptak a vezetői. Ahol a festő gondosan letakarja a bútorokat és a padlót munka előtt, ahol a villanyszerelő nem áll fel cipőben a székre, ahol a sofőr nem játszik a benzinszámlával, ahol a titkárnő nem viszi haza a papírt és a gemkapcsot, ahol az autómosós nem kérdezi meg, hogy számlával vagy anélkül, ahol a pap nem nyit second hand-et a ruhasegélyre, ott az intézményrendszer is többnyire hatékony. Többnyire, mondom, mert kapzsiság, restség mindenhol van, viszont számonkérhető.
Ott meg merik kérdezni, hogy ugyan már, kedves város, miért folyik hetek, hónapok óta rendszeresen sárga lé a köbméterenként 18 lejes melegvíz helyett, amikor éppen nem zárják el egy hétre, miért kell hetekig várni a fűtésre. Ott nincsen asta este.
Csakhogy

a számonkéréshez erkölcsi alap kell, szilárd pont, amire ki lehet mászni a mocsárból,

ilyennel pedig sajnos nemigen rendelkezünk. Attól tartok, kedves barátaim, hogy a probléma gyökere mi magunk vagyunk, a beszélő fejek a tévében csak puszta tünetek.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!