Újragombolt román jobboldal

Traian Bãsescu védnökségével Népi Mozgalom Párt néven új jobboldali alakulat jelent meg a romániai politikai porondon. SZÉKELY ISTVÁN politológus segítségével Cseke Péter Tamás arra kereste a választ: képes lesz-e az új párt a hazai jobboldal élére állni?

Teljesen átrajzolhatja az erőviszonyokat a romániai politikai paletta jobboldalán a nemrégiben bejegyzett Népi Mozgalom Párt (PMP), amelynek élére második államelnöki mandátumának decemberi lejártával minden valószínűség szerint maga Bãsescu áll majd. A magát jobbközép alakulatként meghatározó új pártot 2013-ben kezdték szervezni az államfőhöz közel álló politikusok, miután az addig elnöki pártként emlegetett Demokrata Liberális Párt (PDL) nem a Bãsescu által nyíltan támogatott Elena Udreának, hanem Vasile Blaga korábbi pártelnöknek szavazott bizalmat a párt tisztújító értekezletén. A PMP-t már tavaly be szerették volna jegyezni, ám ezt több politikai szervezet megfellebbezte. Hivatalosan csak január végén léphetett színre, miután a bukaresti táblabíróság az óvásokat elutasította.

Bejegyzése jogerőssé válása előtt viszonylag keveset lehetett hallani a PMP-ről, a párt a háttérben építkezett és készítette elő a terepet a Bãsescu mandátumának lejárta utáni időszakra.

Élén egy fiatal, ismeretlen politikus, Eugen Tomac vállalkozó áll, aki egy percig sem tagadta kötődését az államfőhöz. A hivatalos bejegyzéskor is úgy fogalmazott: a párt a Traian Bãsescu, illetve a 2009 és 2012 között kormányzó Emil Boc-kabinet által kezdeményezett reformokat akarja folytatni.
A PMP tagjai közt mára sorra tűnnek fel az ismertebb nevek. Az államfő még a bejegyzés előtti napon egyszerre nyolc tanácsadóját mentette fel tisztségéből, hogy beléphessenek az új pártba. Egyikük, Daniel Funeriu volt oktatási miniszter meg is erősítette, hogy a PMP színeiben kíván indulni az európai parlamenti választásokon. Ugyancsak az új párt jelöltlistáján kíván EP-mandátumot szerezni Theodor Baconschi volt külügyminiszter is. Időközben a PDL egyik alelnöke, Elena Udrea is belépett a PMP-be, s csak hetek kérdése, hogy megtegye ezt a lépést Emil Boc, a demokrata liberálisok egykori elnöke. Erre utal, hogy a polgármester vasárnap már együtt mutatkozott Traian Bãsescuval, az új párt Kolozsváron szervezett politikai rendezvényén. Vélhetően az államfő sem véletlenül utazott el a kincses városba, amely mind ez idáig a PDL fellegvárának számított. Bãsescu a rendezvényt megelőző este a demokrata liberálisok több erdélyi politikusával együtt vacsorázott, így „desszertként” a PMP további átállásokra számíthat.
Az új párt előretörésének kedvez, hogy a PDL – amelynek éléről közel tíz esztendeje Bãsescu az elnöki hivatalba került – parlamenti súlya már csak 14 százalékos, hangja egyre erőtlenebb a politikai életben. Ráadásul a hazai jobboldal teljesen szétforgácsolódott. Valamennyi pártja – a PDL mellett a Mihai Rãzvan Ungureanu volt miniszterelnök vezette Polgári Erő, és a most bejegyzett PMP – elvileg szükségesnek tartja ugyan az összefogást az idei választásokon, de arról tárgyalni sem hajlandók egymással, ki lehet a jobboldal közös jelöltje az év végi elnökválasztáson.

A Fidesz-modell Székely István azok közé a politikai elemzők közé tartozik, aki szerint Traian Bãsescu új pártja a román jobboldal vezető politikai erejévé is válhat. Az Erdélyi Riport által kérdezett politológus jóslata szerint a következő parlamenti választásokon 28-30 százalékos súlya is lehet a PMP-nek. E teljesítmény eléréséhez szerinte döntő módon járul hozzá Traian Bãsescu személyisége, illetve azok az erőforrások, amelyeket az államfő tíz éves mandátuma alatt kidolgozott rendszer nyújthat a pártnak. „A PMP politikai pályája nagy mértékben függ attól, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) mennyire tudja pozícionálni magát a jobboldalon. A PNL most a szociáldemokratákkal együtt kormányoz, jobboldalisága ezért megkérdőjelezhető” – magyarázta a politológus.

Székely szerint a PMP megjelenése is azt bizonyítja, hogy Traian Bãsescu az egyetlen politikus a jobboldalon, aki távlatokban gondolkozik.

„Sokan pályáznak a jobboldali szavazókra, de Bãsescu az egyetlen, aki az elmúlt években mindig eséllyel maga mögé tudta állítani ezt a tábort. Ez a tábor pedig most új pártja mögé állhat” – jelentette ki. A politológus az elmúlt évek történéseire alapozza jóslatát. Felidézte, hogy a jelenlegi államfő annak a baloldali Demokrata Pártnak vette át a vezetését a 90-es években, amelyet Petre Roman szakított ki a rendszerváltó Nemzeti Megmentési Frontból. Abban az időszakban kezdett körvonalazódni a politikai paletta felosztása bal- és jobboldalra, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNÞCD) megerősödésével, majd kormányra jutásával. „A kormányzás teljesen felőrölte a PNÞCD-t, amely jobboldaliként pozícionálta magát, 2000-ben már be se került a parlamentbe. Ekkor Bãsescu megértette, hogy a Parasztpárt összeomlásával a jobboldalon támadt egy űr. Ezt töltötte be 2000 után a Demokrata Párt” – emlékeztetett Székely, aki szerint ez a forgatókönyv hasonlít ahhoz, amit a Fidesz követett 1994 után Magyarországon. Akkor a Magyar Demokrata Fórum térvesztésével keletkezett űrt a jobboldalon Orbán Viktorék töltötték be.

A populizmus mint irányzat A politológus szerint a Demokrata Párt, majd – névváltoztatás után – a Demokrata Liberális Párt sikeres jobboldali térnyerése elképzelhetetlen lett volna Bãsescu személyisége nélkül. Úgy fogalmazott: 2004-es hatalomra jutása után az államfő megértette, hogy a jobboldaliság nem programkérdés, hanem érzelmi kérdés, ezért ahhoz, hogy a jobboldalon pozícionálja magát és sikeresen lenyomja a szintén jobb felé kacsintó liberálisokat, a választók érzelmeire kell apellálnia. Ilyen gesztus volt részéről a kommunizmus elítélése is. Másfelől ő vérbeli populista politikus, és nem a fogalom negatív értelmében. Székely emlékeztetett arra, hogy a populizmus nem csak „a népnek tetsző” politizálást jelenti, ennél összetettebb. Az a politikai irányzat, amelynek képviselői úgy gondolják, hogy a nagy igazságok birtokosa az egyszerű romlatlan nép, és a politikusnak csak az a szerepe, hogy a „vox populit” beemelje a politikába. Ez az attitűd a politológus szerint remekül fekszik Bãsescunak. „Ami az övé, az övé, ezt el kell ismerni. Nagyon jól tud beszélni a választók nyelvén. Jól tematizál, a legbonyolultabb kérdéseket is közérthető módon el tudja magyarázni. Ha politikai vénáról beszélhetünk a politikai populizmus által meghatározott közegben, akkor Bãsescunak nincs kihívója” – magyarázta.

Partnerként kezelt szolgálatok Székely István szerint Bãsescu, illetve új pártjának az ereje sokáig még azokban az emberekben rejlik, akiket tíz éves mandátuma alatt különböző kulcsfontosságú pozíciókba nevezett ki: alkotmánybírák, bírák, ügyészek, pénzügyőrök, titkosszolgálati vezetők. Különösen fontos szerep az utóbbiakra hárul. A politológus felidézte, hatalomra kerülésekor

Bãsescu igazat adott Emil Constantinescu volt államfőnek, aki azt mondta, hogy őt a titkosszolgálatot tették tönkre. „Akkor azt is mondta: őt nem fogják tönkretenni, mert partnernek tekinti a titkosszolgálatokat. Ez kulcsmondat a Bãsescu-rendszer értelmezéséhez” – fogalmazott Székely, aki szerint az államfő mandátumai során szinte soha nem a tanácsadóira, hanem a titkosszolgálatokra alapozott döntései meghozatalakor.

A rendszer kiépítését az új titkosszolgálati vezetők kinevezésével kezdte, majd a kulcspozíciókba saját embereit tette, akik többnyire azt cselekszik, amit az ő érdekei megkívánnak.
Ráadásul ezeknek az embereknek a többségét nem lehet demokratikus módszerekkel leváltani, meg kell várni, amíg a mandátumuk lejár. Így Bãsescu az általa kiépített rendszert életben tudja tartani úgy is, hogy semmilyen jelentős politikai erő nem áll mögötte. „A jelenlegi hatalom folyamatosan az államfő által emelt falakba ütközik. Ezeket a falakat úgy nem lehet lebontani, ahogy ezt a kormányzó Szociál-Liberális Szövetség (USL) 2012 nyarán elképzelte. Olyan nemzetközi figyelem irányul most Romániára, amely megakadályozza azt, hogy ezeket az embereket egy pattintással le lehessen váltani” – teszi érthetővé Székely István, hogy miben rejlik ma Traian Bãsescu ereje.