Szerzett jog elvétele nyertesekkel és vesztesekkel

2015. 02. 11. 08:40

A korábbi gyakorlat szerint az állami költségvetés egyes bevételeiből, valamint a helyi szinten begyűjtött jövedelemadókból a helyi költségvetések kiegészítésére szolgáló összegek 20 százalékát megyei tanácsi határozattal osztották le a helyi önkormányzatoknak. Az idei költségvetési törvény megszünteti ezt a lehetőséget, egyeseknek több, másoknak kevesebb forrást biztosítva. Cseke Péter Tamás és Szűcs László írása a változtatás lehetséges következményeire keres választ.

 

 

Kovászna Megye Tanácsának elnöke szerint az intézkedés nagyfokú centralizációt jelent. Tamás Sándor emlékeztetett arra, hogy a helyi önkormányzatok költségvetésének a kiegészítése eddig is egy országosan meghatározott képlet szerint történt, ám az összeg húsz százalékáról a megyei önkormányzat rendelkezett, a testület eldönthette, hogy melyik településnek mennyit juttasson a pénzből. „Természetesen úgy, hogy előzetesen konzultáltunk a helyi önkormányzatokkal” – tette hozzá.
Tamás elmondta, Kovászna Megye Tanácsa a húsz százalék egy részéből minden évben létrehozott egy szolidaritási alapot. Ez lehetővé tette, hogy a megye valamennyi települése „bármilyen körülmények között” tudja túlélni a költségvetés szempontjából az évet. A másik, nagyobbik részből azokat a községeket segítették, ahol voltak ötletek, pályázatok, amelyekért önrészt kellett fizetniük a helyi önkormányzatoknak egy-egy nagyobb uniós vagy kormányprogramban való részvételért. Mindemellett a 4000 lakosnál nagyobb községeknek minden évben adtak plusz összegeket, abból a megfontolásból, hogy a nagy településeknek a problémáik is nagyobbak.

 

Bajban az önrésszel

 

 

A költségvetési törvény módosítása a tanácselnök szerint megfosztotta a megyéket „az életszerű helyzetek” megoldásának lehetőségétől.

„E szerint a kormány dönti el, hogy a településeknek mekkora összegre van szükségük. Mert a Victoria-palotában mindig jobban tudják, hogy például Esztelnek községnek mennyi pénz kell” – jegyezte meg Tamás Sándor.


A politikus igazat ad abban a pénzügyminiszternek, hogy a romániai kistelepülések kétharmada jól jár a törvénymódosítással, ám ettől még szerinte a pénzosztás új módszere igazságtalan. Ennek illusztrálására Nagypatak község példáját hozta fel. „Nagypatak ezzel az új rendszerrel annyi pénzt kap, hogy nem is tudja felhasználni. Nincsenek hozzá megfelelő ötleteik, kész terveik, pályázataik. Eközben a fejlesztési elképzelésekkel rendelkező települések nem kapják meg az ötleteik megvalósításához szükséges összegeket” – magyarázta.
Tamás elmondta, a 45 háromszéki közigazgatási egység közül az új módszerrel 26 települése több pénzt kap, mint tavaly, 19 viszont kevesebbet. Ám ez 19 olyan nagyközség, amelyeknek vannak önrész kifizetését igénylő pályázataik. „Ezek a pályázatok korábban be voltak ütemezve, jelenleg is futnak. A pályázatok különböző szakaszaiban pedig az adott településnek önrészt kell fizetnie. Most már nem tudja ezt megtenni, mert nincs ahonnan” – mondta a tanácselnök. Ilyen nagyközség például Zágon, amelynek rengeteg pályázata volt az elmúlt időszakban, ám most megtorpan a fejlődésben, mert 1,6 millió lejjel fog az idén kevesebb pénzből gazdálkodni, mint tavaly. Hasonló helyzetben van most Torja, Csernáton, Bardóc és más, négyezer lakosnál nagyobb község is.
„Tehát az a legnagyobb baj az új elosztási módszerrel, hogy nem ésszerű, nem életszerű. Ehhez ismerni kell azt, hogy mi történik alszegen vagy felszegen” – összegzett Kovászna Megye Tanácsának elnöke. Megjegyezte: az RMDSZ önkormányzati vezetői már tavaly decemberben jelezték a szövetség vezetőinek és parlamenti frakcióinak, hogy a helyi önkormányzatok költségvetés-kiegészítésének megváltoztatása kedvezőtlen hatással lesz sok település életére. Úgy tűnik, az elnökválasztási kampány hevében erről a szegmensről megfeledkezett a politika

 

Minden parlagon maradhat

 

„Közel húszmilliárd régi lej. El tudja képzelni, mennyi pénztől fosztottak meg bennünket?” – kérdezett vissza Csernáton polgármestere, amikor a költségvetési törvény módosításáról faggattuk. Kis József a lemondását fontolgatja a történtek után. „Még van harminc napom a nyugdíjig, s aztán felfújhatják az egészet” – fogalmazott. A polgármester elmondta, az elmúlt 15 évben nagyon sok infrastrukturális beruházás történt a községben uniós és kormányprogramokból. Ezek folytatásához minden évben önrészt kell fizetni az önkormányzatnak, de most nem lesz miből. „Öt kilométer községi utat építettünk, a pénz most a karbantartásra sem lesz elég. Tönkretesznek mindent, amit eddig megvalósítottunk. Azt történik majd, ami a kilencvenes évek elején a volt téeszekkel, minden parlagon marad” – jósolja Kis József.
Az elöljáró adatokkal felfegyverkezve már a pénzügyminisztériumot is felkereste ebben az ügyben. György Attila államtitkár fogadta, aki azonban nem tudott ígérni semmit. „Azt mondta, júniusig legyek türelemmel, addig akár még a kormány is változhat. Ezzel a válasszal én nem érek semmit” – fakadt ki a polgármester.

 

Szerzett jogot vesznek el

 

 

Ugyancsak elégedetlen a változással Szabó Ödön Bihar megyei képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke, aki elmondja, a döntéssel múlt év végén a Parlamentben csak a Szövetség nem értett egyet. „Vannak vele tartalmi problémák az összeghatárok kapcsán, másrészt elvi kifogásaink.” Elsősorban azt említi, hogy egy szerzett jogot vesz vissza az intézkedés. „Most egy fűnyíró elv alapján egységesen meghatároznak összegeket, 1,5 millió lejt a községek, 6 milliót a városok, 20 milliót a municípiumok, 50 a megyeszékhelyek, s 80 a megyék esetében. Ez azért is aránytalan, mert nem veszik figyelembe a helyi sajátosságokat. Hogy ki, milyen feladatokat lát el. Például a Bihar megyei Önkormányzat az összes kulturális intézmény fenntartója, két színház, két bábszínház, filharmónia, két táncegyüttes, folyóiratok fenntartója. Számos kisebb megye, mint például Szilágy, ahol születtem, nem rendelkezik ilyenekkel. Más, nagyobb megyék esetében a hasonló kulturális intézményeket a minisztérium finanszírozza, tehát ezek ott nem terhelik a megyei költségvetést. Leginkább a közepes méretű megyék kerültek hátrányos helyzetbe. Tisztában vagyok azzal, hogy szükség van szolidaritásra, segíteni kell a rosszabb helyzetben lévő megyék felzárkóztatását, de nem ilyen áron.”
A képviselő szerint a változtatás nem veszi figyelembe a közigazgatási törvényben előírt feladatokat, mint a megyei fejlesztési terv elkészítése, de mit sem ér egy ilyen terv, ha nem tudunk mellé forrásokat rendelni.
Szabó Ödön azt a hiányosságot is kiemeli, hogy a törvény nem ösztönző.

„Mindegy, hogy mennyi adót gyűjtesz be, szinte arra ösztönöz, hogy ne is érd el a lehetséges plafont. Mert ha több adót gyűjtesz be, a következő évtől azzal büntetnek, hogy a kormány részéről semmilyen forrás nem egészíti ki a te jövedelmeidet.”

 

Hol a decentralizáció?

 

A korábban megyei tanácsosként a helyzetet jól ismerő képviselő szerint az is a törvény gyenge pontja, hogy nem veszi figyelembe a települések közötti különbségeket, a kategóriákon belül nem differenciál. Bihari példával élve az alig ezer fős Érszőlőst említi, amely egy csoportban van olyan nyolcezer lakos körüli nagyközségekkel, mint Diószeg, Telegd vagy Tenke. „Ráadásul azon túl, hogy központosít, szembemegy a mindenki által deklarált decentralizációval, hisz a döntés egy bukaresti pénzügyminisztériumi számítógépre van bízva. Teljesen kikerülik az önkormányzatiságot.” Érdekes módon pár napja a pénzügyminiszter éppen a törvény decentralizáló jellegét emelte ki.
A politikus elismeri, hogy az önkormányzatok több mint a fele jobban jár ezzel a rendszerrel, de nem mindegy, hogy melyik fele. Az, amelyik fejlődőképes, projekteket kezdett el, vagy az, amelynek nincsenek fejlesztési elképzelései. Szükség lesz a módosításra, hiszen veszélybe kerülnek azok a települések, amelyek vezetőinek volt bátorsága és lehetősége európai forrásokat megcélozni. „Biztos vagyok benne, hogy sok olyan helyi önkormányzat lesz, amelyik nem lesz képes kezelni egy húsz-harminc százalékos forrásvesztést,” – figyelmeztet. Szabó Ödön tapasztalata szerint már a liberális Bihar megyei tanácselnök és az irodavezetője is felhördült a törvény ellen, amely decemberben még tetszett nekik, ugyanakkor tudomása szerint a városok és municípiumok szövetségében is lázongani kezdtek e rendszer ellen.

 

Nem elvetni, finomítani

 

 

Árnyaltabb a véleménye a költségvetési törvényről Lakatos Péter volt képviselőnek, számvevőszéki tanácsosnak. Szerinte a törvénymódosítás két szólással határolható körbe: egyrészt a puding próbája az evés, másrészt eszik, nem eszik, nem kapnak mást. Óvatosságra int: nem jó kiragadni valamilyen tényt, mert ha igaz is, elkülönítve más tényektől hamis következtetésekre jutunk. Szerinte fontos megérteni a számok mögött húzódó politikai szándékot. Ez szerinte egyértelmű: gyöngíteni, csökkenteni a megyei tanácselnökök, az úgynevezett bárók hatalmát, elvéve tőlük a költségvetési források elosztásának befolyásolási lehetőségét. Ne feledjük, Ponta választási vereségében is ez utóbbiak felelősségét emlegették.
Lakatos összegzése szerint az idén az önkormányzatok 16,55 százalékkal kapnak többet, mint 2013-ban, a megyék pedig 5,09 százalékkal. 18,21 százalékkal jut több a decentralizált intézmények költségeinek a fedezésére. Az ország 2859 községéből 1610 jár jól, 1249 kevésbé. Lakatos szerint „az a gond, hogy a politikai szándékot végrehajtó Pénzügyminisztérium alkalmazottjai nem vettek figyelembe egy sor tényt.” Ha például egy ezer lakosú község 2013-ban százezer lej értékben gyűjtött be adókat, illetékeket, s nincs más jövedelme, kap 1,4 millió lejt, hogy elérje a törvényben előírt küszöböt. Mellette van egy másik, ötezer lakosú község, mely sportcsarnokot működtet, kultúrházat, szemétszállítást intéz, s az adókból összejött 1,4 millió lej, például a naperőműpark bérbe adásából, akkor most ők 0,1 millió lejt kapnak a kormánytól. Az is igaz, hogy az idén már nem biztos, hogy ennyi bevételük lesz, ezért jövőre nekik is több kiegészítés jár.
Az ötletet a szakember szerint nem szabad a szemétbe dobni, inkább finomítani kellene rajta. Az első félévet követően történik majd egy elemzés, s a problémák orvoslására van a költségvetésben elegendő rejtett tartalék. Azt is elismeri, hogy kellene hagyni lehetőséget a megyék számára, már csak azért is, hiszen a megyei tanácselnököket közvetlenül választottuk, ennek súlyt kell adni. Különben sem lehet általánosítani, azt mondani, hogy minden megye tanácselnöke a saját érdekeit néző báró lenne.
„Az egyedüli megoldás: szívós munkával adatokat gyűjteni, s tételesen érvelni már év közben, hogy a féléves elemzéskor korrigálni lehessen az aránytalanságokat.

Fontos, hogy elkerüljük a most jól vagy rosszul járó helyi önkormányzatok, települések egymás ellen fordítását” - teszi hozzá Lakatos Péter.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!