Nem robban már az ukrán narancs

Győzött a hatalmon lévő párt az ukrán választásokon, a bebörtönzött exminiszterelnök, a narancsos forradalom jelképe, Julija Timosenko rács mögött marad. A voksolás tudott meglepetéssel szolgálni a szélsőséges Szvoboda szereplése által. A miértekről az ungvári Kárpáti Igaz Szó főszerkesztő-helyettesét, Dunda Györgyöt kérdezte Gál Mária.

Kívülállóként nem könnyű eldönteni, kik a jó fiúk és kik a rosszak Ukrajnában. Timosenko mellett áll ki a „civilizált Nyugat”, Ukrajna lakossága mégis a rossz fiút, Janukovicsot preferálta a választásokon. A magyarok is. Miért?

A Nyugat hajlamos úgy látni, hogy kettejük közül Timosenko az Európa-barát, akit most politikai okokból meghurcolnak. Ellenben az ukrajnai mindennapokban keservesen kínlódó emberek kicsit másképpen ítélik meg a helyzetet. Miért nem álltak ki Timosenko mellett látványosabban, miért nem volt nagyobb tömegtüntetés mellette az egész kampányban? Megvan ennek a magyarázata. Timosenko kétszer is volt már miniszterelnök, a kilencvenes évek óta folyamatosan jelen van a politikában kormányfőként vagy az ellenzék vezetőjeként. Volt alkalma bizonyítani, ám az emberek egy jottányit sem érezték, hogy jobban élnének a Timosenko és Juscsenko által képviselt narancsos politikusok idején. Az átlag ukrajnait a stratégiai nagy dolgok annyira nem érdeklik, mert az európai közeledési folyamat az ő idejükben is csak a szavak szintjén létezett. Timosenkót a Nyugat szereti, de ebből a szeretetből az átlagember mit sem érez. Csak akkor érezne valamit, ha például könnyebben tudna átjutni a határon. De mindegy, hogy Timosenko vagy Janukovics, a narancsosok vagy a régiósok vannak hatalmon, azt kell tapasztalnia az ukrán–magyar határon, hogy az európai uniós magyar határőr számára ő sokadrangú, mondjuk ki – lenézett polgár. Ezek után neki mindegy, hogy Brüsszel látványosabban tárgyalt Timosenkóval, mint Janukoviccsal.

Amit elmond, annak alapján egyenlőségjelet tehetünk a két irányzat között. De a választók a Janukovics nevével fémjelzett Régiók Pártjának szavaztak bizalmat.

Igen, mert a külpolitika érezhető pozitívumot a lakosság számára nem adott. Viszont nem lett több munkahely, magasabb életszínvonal, nem pörgött fel a gazdaság Timosenko idején sem, ugyanúgy fizetéstől fizetésig nyomorogtak, mint korábban, mert nehéz azt mondani, hogy éltek, amikor az ukrajnai átlagkereset hátulról számolva a harmadik Európában, Albánia és Moldova után. Aki szociális nehézségekkel küszködik, az magasról tesz a nagypolitikára. Furcsának tűnhet nyugatról nézve, hogy eltűrik az ukrajnaiak, ami Timosenkóval történt, de sajnos, ilyen földhözragadt dolgokból kell kiindulni. Janukovics és a régiós kormányzás idején némi javulás történt gazdasági-szociális téren. Mindezt a nyugatiak az ő mindennapi életük alapján nem is érthetik.

Mégis volt egy narancsos forradalom Ukrajnában…

2004-ben a narancsos forradalom csodavárás volt, az azt követő időszakot is csodavárás övezte. Ám kőkemény kijózanodás következett. Elég csak azt mondani, hogy a 70 százalékkal elnökké választott Juscsenko 5 év után 7 százalékkal búcsúzott, most pedig egy százalékon áll. Az emberek szavazataikkal mondtak véleményt arról az időszakról, Juscsenko végleg eltűnt a politikai süllyesztőben. Timosenko, tekintettel arra, hogy nő, kiváló színészi adottságai vannak, s hogy Európa szereti, hogy bebörtönzésével áldozattá vált, meg tudott maradni az ellenzék vezéralakjának. De Ukrajnában betartják a mondást, hogy kétszer ugyanabba a folyóba nem lépünk, borítékolható volt, hogy egyhamar nem lesz újabb narancsos forradalom. Nem véletlenül merészelte a Janukovics-rezsim hűvösre tenni Timosenkót.

Értsük úgy, hogy Timosenko bebörtönzése tényleg politikai félreállítás volt?

Janukovicsék azzal takaróznak, hogy irreális gázárat állapított meg Ukrajna számára. Ezt jól el tudta adni Janukovics és az Azarov-kormány. Azt sulykolták, hogy emberek, ti azért nyomorogtok, azért nem telik nagyobb nyugdíjakra, szociális juttatásra, fejlesztésekre, mert a gázárkülönbözetet kell fizetnünk. Ha rátok hárítanánk, a béretek nem lenne elég a gázszámla kifizetésére. És ez így igaz, sokaknak nem lenne elég. Valóban, a lakossági gázár jóval elmarad attól, az ország a Gazpromnak négyszeresét fizeti. Ezt nyomatták végig a bírósági eljárás alatt. Azt is sejttették, hogy Timosenkónak és a körötte lévő lobbinak szép haszna volt ebből. Erre vevő volt az átlagember, elvonták az élét annak, hogy politikai félreállításról van szó. Mert lássuk be, ez egy előnytelen szerződés, nehéz megmagyarázni, hogy Ukrajna, baráti, szomszédos, volt szovjet országként miért fizet többet, mint a gazdag európai államok. De tudjuk, hogy a gázháborúban nagy volt a nyomás, az európai államok sem kaptak gázt Ukrajna miatt, mindenki siettette a megállapodást. Az is tény, hogy minden kormány hoz elhibázott gazdaságpolitikai lépéseket is. Ilyen alapon sok kormányfőt és vezető politikust kellett volna már börtönbe küldeni világszerte.

Gondolom, a magyarok szimpátiáját nem csak a gáz táplálja Janukovicsék irányába, hiszen már a 2009-es gázszerződés előtt is őket támogatták. Még nem is az idén meghozott nyelvtörvénynek köszönhetően utasítják el az ellenzéket, mert korábban sem álltak mellettük. Miért?

Igen, ebben következetesen viselkedtek a nemzetiségek. Én a magyarságról beszélek, de mindez érvényes a többi kisebbségre is. A magyarokat Ukrajnában mindig is európai gondolkodású közösségnek tartották, már csak a nyugatos kultúra és a határ közelsége miatt is, ezért kívülről nézve érthetetlen, miért egy oroszbarát, keleti orientációjú vezetést támogatnak. Egyszerű a magyarázat. Timosenko, amikor kormányon volt, rendre kisebbségellenes intézkedéseket hozott. Mi még jól emlékszünk, milyen erőszakos lépéseket tettek a magyar iskolarendszer elukránosítása terén – kétnyelvű oktatást szándékoztak bevezetni az anyanyelvű helyett. A Vakarcsuk-rendeletként elhíresült intézkedés (Ivan Vakarcsuk Timosenko oktatási minisztere volt – szerk. megj.) megtiltotta az anyanyelvű felvételizést és a magyar iskolákban végzett diákoknak is anyanyelvi szintű ukrán nyelvű érettségi, felvételi vizsgákat kellett tenniük. Ebben a kampányban azzal tetőződött mindez, hogy a Timosenko-féle ellenzék előzetes koalíciós megállapodást kötött Ukrajna legszélsőségesebb pártjával, a Szvobodával.

A Szvoboda kisebbségellenessége nem elsősorban oroszellenességet takar?

Elsősorban oroszellenességről van szó, de minden ellen irányul, ami nem ukrán. Az, hogy másodsorban mi magyarok kerültünk a fókuszukba, a véletlen műve. A radikálisok sasfészke Lemberg, Halics környéke. Lemberg határos Kárpátalja megyével, és a Szvoboda képtelen abba beletörődni, hogy Kárpátalja a Kijevtől nyugatra lévő egyetlen megye, ahol a Régiók Pártjának ekkora a támogatottsága, mert a kisebbségek, történetesen a magyarság, felsorakoznak a Janukovics-vonal mellett. Ezért a magyarokra különösen dühösek. Minket jobban ismernek, mint például a krími tatárokat, így a haragjukat is inkább ellenünk fordítják.

Janukovics rászolgált a bizalomra?

Amint hatalomra került 2010-ben, és jött az Azarov-kormány, az első rendeletek között állította le a kisebbségi iskolák kétnyelvűsítését, visszaadták az anyanyelvi felvételi lehetőségét is. A nyáron pedig jött a sokak szerint kampánycélból elfogadott nyelvtörvény. Elképzelhető, hogy kampánycél volt, de a kisebbségeket az érdekli, hogy Ukrajna függetlenné válása óta ilyen kedvező folyamat, mint amit a nyelvtörvény jelent, még nem volt. Több más törvényt is kell módosítani ahhoz, hogy a jogszabály lehetőségeivel százszázalékosan élhessünk, erre azonban csak akkor van lehetőség, ha a Régiók Pártja kormányon marad, mert az ellenzék el kívánja törölni a nyelvtörvényt.

Mennyit segíthet e folyamatnak az egy szál magyar képviselő a kijevi radában?

2006-ban megszűnt Ukrajnában a magyar parlamenti képviselet. Most lehetőség adódott arra, hogy a Régiók listáján az UMDSZ elnöke bejusson. Ez minden józan magyarnak jó. Magyar pártlistán lehetetlen bejutni, és a KMKSZ által választott egyéni indulás is inkább álom, mint valóság.

Vitalij Klicsko pártja, az UDAR új és üde színfolt az ukrán politikában, eddig következetesen „eurokonform”, az egyetlen ellenzéki vezető, aki nem ült le a Szvobodával. Ám a választás után, amikor hírbe hozták újra a Régiókkal, ő a Timosenko-féle ellenzék mellett már a Szvobodát is partnerként említette. Hová tegyük a bajnokot?

Az UDAR-t mindenki a választások nagy nyertesének várta, eredménye a felfokozott várakozásoktól elmaradt, de a semmiből egy 10 százalék fölötti pártot épített. Előzetesen én is úgy gondoltam, hogy az UDAR a Botykivscsinát, a Timosenko-féle Egyesült Ellenzéket is megszorongathatja. Az emberek nagyon bíztak Klicskóban, beleuntak Timosenko és Janukovics szembeállásába, új reménybe akartak kapaszkodni. Õt nemzeti hősként szeretik és tisztelik a ringben elért eredményeiért. Klicsko belföldön, külföldön pozitív figura. De senki nem tudta hová helyezni. A Régióktól való elhatárolódása ellenére folytak a találgatások, hogy a hatalom embere vagy sem, mert az ukrán politikában csak az biztos, ami már megtörtént. A Szvoboda mélynemzeti radikalizmusától mindvégig igyekezett elhatárolódni. Ez nem jellemző sem Vitalijra, sem azokra, akik körülötte vannak.

Liberális pártként emlegetik.

Ukrajnában nehéz az ideológiát behatárolni. Az UDAR egy jobbközép formáció, valóban a liberalizmushoz áll közel. De nem az ideológia hozta a szavazatokat, hanem Klicsko személye. Ez abból is látszik, hogy az UDAR a listán hozta a számokat, egyéni kerületben viszont alig-alig rúgott labdába. Még mindig talány, hogyan fog viselkedni Klicsko ebben a politikai mezőnyben.

Ukrajnában a választás, mint minden Kárpát-medencei országban, magyar–magyar megmérettetés is volt. Már hozzászoktunk, hogy ilyenkor belép szereplőként az Orbán-kormány. Ezúttal is így történt?

Igen. Már 2010-ben a helyhatósági választáson az új Orbán-kormány felsorakozott a KMKSZ mellett. De ez nem volt elég, félmunkának gondolták, a másik fele abból állt, hogy igyekeztek lejáratni, máig bizonyítatlanul megvádolni, rágalmazni az UMDSZ-t és elnökét. Ha csak dicsérik a KMKSZ-t, hát egye fene, a szövetségesük. De a rágalmazásig nem kellene elmenni. Az önkormányzati választás eredményei is mutatják, nagyobb az UMDSZ támogatottsága, így nemcsak a szervezet elnökébe rúgtak bele, hanem a mögötte álló szavazókba is. 2010-ben támogatásuk nem segített, ám nem tanultak sem ebből, sem a felvidéki, sem a romániai kudarcból. Most is Németh Zsolt és Kövér László kampányolt a KMKSZ mellett. Sokan mosolyogtak is, hogy ezek az urak elintézték a KMKSZ-jelölteknek, hogy esélyük se legyen, mert ahol ők feltűnnek, ott a protezsáltak mindig veszítenek. Nem is értem, miért teszik ezt a nemzetpolitika irányítói. Nem elemzik Budapesten, hogy mennyit hoz vagy nem hoz a konyhára az ő beavatkozásuk? Nem vagyunk mi annyira buták, hogy fel kelljen minket világosítani, látunk, tapasztalunk, el tudjuk dönteni, hogy a KMKSZ-re vagy az UMDSZ-re, hogy Tőkés, Szász pártjára vagy az RMDSZ-re szavazzunk. Vívják meg ők becsületes eszközökkel a saját harcukat, ha már vívják, bár jobb lenne, ha nem egymás ellen harcolnának.