Nem kvótával hoznák helyzetbe a nőket

Mi az oka annak, hogy 23 évnek kellett eltelnie a Romániai Magyar Nők Szervezetének megalakulásáig? Miért nem akarnak pozitív diszkriminációt az RMDSZ-ben politizáló hölgyek? Cseke Péter Tamás az RMNSZ kezdeményező bizottságának tagjait kérdezte.

„Mindennek megvan a maga ideje, mint a szalmakalapnak” – ezt a választ kaptuk a várhatóan szeptemberben megalakuló Romániai Magyar Nők Szervezete (RMNSZ) kezdeményező bizottságának egyik tagjától arra a kérdésünkre: mi lehet az oka annak, hogy 23 évnek kellett eltelnie, amíg megérett a nőszervezet létrehozásának gondolata az RMDSZ-ben. A szervezet megalakításáról csak idén májusban, a 11. kongresszuson döntöttek, pedig a szövetségben a nők közéleti szerepvállalásának ösztönzése, a döntéshozatalban való arányuk növelése az elmúlt két évtizedben többször is hangsúlyosan felmerült.
A késedelem okától függetlenül, úgy tűnik, hogy az RMDSZ-ben politizáló nők kihasználják a lehetőséget, és kezükbe veszik a sorukat. Bukarestben egy sajtótájékoztatón jelentették be a Romániai Magyar Nők Szervezete kezdeményező bizottságának megalakulását. Bíró Rozália szenátor a fővárosban azt hangoztatta: az RMNSZ alapvetően alulról szerveződő szervezet lesz, és nem kér a pozitív diszkriminációból: eredmények, nem előre megállapított kvóta szerint kíván részt venni a döntéshozatal különböző szintjein. A sajtótájékoztató után az Erdélyi Riport ugyanazt a három kérdést tette fel a kezdeményező bizottság három tagjának, Biró Rozáliának, Laczikó Bíró Enikőnek és Lőrincz Csillának: Mi az oka annak, hogy 23 évnek kellett eltelnie a Romániai Magyar Nők Szervezetének megalakulásáig; Mi az oka az RMDSZ-ben politizáló nők döntéshozatalban való alulreprezentáltságának?; Melyek lennének azok az eredmények, amelyek alapján a női szervezet feljogosítva érezné magát arra, hogy nagyobb arányban vegyen részt az RMDSZ döntéshozatalában?

„Másságot sugalló lépéseket” Az első kérdésre adott válaszában Biró Rozália szenátor emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ megalakulásának pillanatától valamennyi Romániában elő magyar ember képviseletét felvállalta. „Szövetség alakult, így nem volt szükségszerű, hogy olyan szerkezete, felépítése legyen, mint egy pártnak” – magyarázta, hozzátéve, mind a szervezetépítési, mind a mozgalomszervezési és a képviseleti munkában és feladatkörökben váll-váll melletti tevékenységet folytattak a szövetség tagjai. Az elmúlt huszonhárom évben azonban Biró szerint sok minden változott: a szövetségen belül, a társadalmi életben és az ország politikai porondján is, és ez tette szükségessé – a közösség elvárásainak megfelelően – az RMDSZ belső felépítésének módosulását. Ezért alakult át szerinte az ügyvezető elnökség főtitkársággá, s vált érezhetővé annak szükségessége, hogy a nők szerepvállalását, kezdeményezéseit csokorba fogó Nők a nőkért, illetve a Határok nélküli esélyegyenlőség platform – mindössze néhány megyét lefedő – tevékenységét egy női szervezettel váltsák fel, amely minden területi és megyei RMDSZ-szervezeten belül megalakul és országos hálót képezve látja el feladatait.
Biró a hölgyek vezetői struktúrákban való alulreprezentáltságának egyik okát abban látja, hogy az önkormányzati és parlamenti választásokon általában második vagy harmadik esélyes helyekre javasolnak női jelölteket, akiknek így nincs esélyük érdekképviseleti tisztséget elnyerni. Másfelől a szenátor szerint a hagyományosabb, zártabb közösségekre, és így a romániai magyar közösségre és az érdekképviseletét ellátó RMDSZ-re is érvényes, hogy férfiközpontú felépítésű, nehezen nyit a nők irányába.
A szenátor az RMNSZ-től azt várná el, hogy stabil legyen a szervezeti felépítése, a közösség elvárásaira hatékonyabb válaszokat adjon, járuljon hozzá az RMDSZ és a magyar közösség közötti közvetlenebb párbeszédhez. „Újító, másságot sugalló lépéseket szeretnénk, amelyeket ebben a stádiumban még felsorolni nem lehet, de az RMDSZ arculatának más vonásait mutatják majd” – mondta az Erdélyi Riportnak.

„Borítsunk fátylat a múltra” Laczikó Bíró Enikő nem kívánt válaszolni arra a kérdésünkre, miért húzódott el 23 évig az RMNSZ megalakulásának bejelentése. Szerinte erre leginkább azok hivatottak felelni, akik legalább 20 éve tevékenykednek az RMDSZ-ben. „Az én szemszögemből – több okból is – már fölösleges azt vitatni, hogy miért is nem volt eddig. Számomra az a lényeg, hogy most létrejött a Nők Szervezete, és meg kell próbálnunk a legtöbbet kihozni ebből a lehetőségből” – fogalmazott válaszában.
A kisebbségi hivatal (DRI) államtitkára az alulreprezentáltság okát sem szívesen keresi. „Lehet, egyszerűen az oka ennek, hogy a nőknek más prioritásaik voltak, a politika s így a vezetői tisztségek betöltése is háttérbe szorult” – magyarázta.
Laczikó megerősítette, azt szeretnék, hogy ne azért kerüljön be több nő a különböző döntéshozó RMDSZ-es struktúrákba, mert van egy kvóta, amelyet „teljesíteni” kell, hanem mert eredményeket mutatnak fel, és ettől úgymond nélkülözhetetlenekké válnak. Szerinte sok olyan hölgy van a szervezetben, akik hozzáértésükkel, szakmaiságukkal és általában a munkájukkal bizonyítottak, és sokan vannak, akik még bizonyítani tudnak. „Én ezt értem eredmények alatt. Természetesen célunk az arányos női képviselet elősegítése, azonban ennek lényegét egyelőre én nem egy reprezentálási kvótarendszerben látom” – jelentette ki.

Lőrincz Csilla szerint az RMNSZ azért alakulhatott meg ilyen későn, mert eddig nem volt rá akarat, nem volt rá igény, vagy nem látták szükségességét. A Környezetvédelmi Alap aligazgatója a mostani kezdeményezésnek két motivációját látja. Egyrészt szerinte valóban eltelt 23 év, miközben a szervezeten belül hölgyek tették a dolguk, bizonyítottak, és most úgy látják, többeket kell támogatni, hogy aktívan-aktívabban vegyenek részt a szervezet mindennapi életében. Másrészt abból a felismerésből is született az RMNSZ létrehozásának gondolata, hogy vannak olyan tevékenységi területek (a szociális kérdésektől, a kimondottan nőket érintő kérdésekig), amelyek nincsenek lefedve, de meghatározzák a romániai magyarok mindennapjait, és az RMDSZ-nek ezeknek a kérdéseknek a megoldásában is részt kell vennie.
Az alulreprezentáltságról kijelentette: valószínűleg eddig a hölgyek részéről sem volt meg a szükséges akarat, igény arra, hogy jelentősebb arányban vegyenek részt a döntéshozatalban. „Emellett a szervezettség hiánya is befolyásolhatta, hogy a nők jelenléte a vezetői pozíciókban így alakult” – tette hozzá.
ÛLőrincz Csilla abban az esetben látná értelmét és létjogosultságát a különböző női igényeknek, többek között a pozitív diszkriminációnak is, amikor feláll egy elkötelezett és motivált hölgyekből álló, helyi szinteken is jól működő szervezet, elképzelésekkel, tevékenységekkel. „Erre gondoltunk, amikor eredményekről beszéltünk” – szögezte le.