Narancssárga sál Petőfi száján

2011. 03. 25. 16:32

„Köztársaságunk és a sajtó együtt emelkedik fel vagy bukik el. Az ügyes, érdek nélküli, közszolgálati szellemű sajtó, amely képzett intelligenciával tudja, mi a helyes, és bátor azt megcselekedni is, képes megőrizni azt a közerényt, amely nélkül a nép kormányzata hamisság és utánzás. A cinikus, zsoldoslelkű, demagóg sajtó idővel ugyanolyan alantas népet teremt, mint amilyen ő maga. A hatalom a Köztársaság jövőjének építésére az újságírók eljövendő nemzedékeinek kezében lesz” – idézték a januári gyulai sajtószabadság-tüntetésen, a Kossuth téren Joseph Pulitzer, azaz Pulitzer József, Makóról indult amerikai sajtómágnás szavait.

Gyulán már 2010. december 23-án szerveztek tüntetést. Akkor, alig néhány órás előkészítés nyomán, maroknyian gyűltek össze a városháza előtti, máig is leghitelesebbnek tartott Petőfi-szobornál. Egy rövid beszéd után fekete gyászszalagot kötöttek Ferenczy Béni híres műalkotásának karjára, míg két, a felnőttek nyakába ugró gyerek kezeivel befogta Petőfi szemét, száját és fülét. Ezt követte a már idézett tüntetés, idén január végén, amikor egy időben több városban emelték fel szavukat a civilek a médiatörvény ellen.
„A tájékoztatásnak bosszantania kell a politikát. És minket is, noha ez olykor rosszulesik. A demokrácia és a szabadság alapja egyszerűen a véleményszabadság. Egy demokrácia sem halt meg a túl nagy szabadság miatt. A demokráciák a szabadság elfojtásakor halnak meg” – idézte ekkor Daniel Cohn-Bendit szavait a gyulai szónok. Az 1968-as párizsi diáklázadás legendás hőse ezt az Európai Parlamentben mondta Orbán Viktornak, aki soros uniós elnökként mutatta be a magyar uniós programot.
Március idusán a helyi hivatalos ünnepség után órákkal gyűltek össze közel másfél százan a tavaszi időben. Elsőként Babits versének, a Petőfi koszorúinak néhány részletét idézték fel a szervezők a díszes koszorúkkal körbekerített Petőfi-szobornál. Ebben azt kérdezi a Nyugat-nemzedék meghatározó költője: „Ki ünnepli ÕT ma, mikor a vágy, a gond / messze az Övétől, mint sastól a vakond / avagy gyáván bújik, / s a bilincses ajak rab szavakat hadar? / Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal / hozza koszorúit.”
Majd elhangzott, hogy feszül némi ellentmondás aközött, hogy a délelőtti hivatalos városi ünnepségen a megemlékezés virágait helyezte el a Petőfi-szobor talapzatánál az a két gyulai kormánypárti képviselő, Gajda Róbert és Kovács József, akik tavaly decemberben megszavazták az új médiatörvényt. „Õk vajon hogyan számolnak majd el egyszer a lelkiismeretükkel?” – hangzott el a szónoki kérdés.

A március 15-i gyulai tüntetők nem látnak más lehetőséget, csak azt, hogy a kormány vonja vissza a médiatörvényt. Emellett követelték, hogy kezdődjön el a törvény nyilvános vitája, a szakmai, illetve az emberi jogokat védő szervezetek és a közvélemény bevonásával. Követelték a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszerének megerősítését, az alkotmányos kontroll tiszteletben tartását, a kormányzati önkényt korlátozni képes intézmények visszaállítását! Felhívták a figyelmet arra, hogy a legégetőbb problémák nem szűntek meg a médiatörvény módosításával. Ugyanis továbbra is megmaradt az önkényesen kiszabható és aránytalan büntetések lehetősége, a szakmai és emberi jogi szervezeteknek a jövőben sincs lehetőségük részt venni a médiaszabályozás alakításában. Nincs biztosítva a médiahatóság, a médiatestületek és a közszolgálati hírszerkesztőségek politikai függetlensége. S végül: továbbra sincsenek tiszteletben tartva a törvény által védett magántitkok, nincsenek védve az újságírók bizalmas forrásai. Mindezek nélkül nem lehet csorbítatlan sajtószabadságról beszélni.
A tüntetés végén a szervezők egy nemzeti színekkel és gyászszalaggal átkötött koszorút helyeztek el a szobornál. A fekete szalagra az volt írva: sajtószabadság. Majd egy performansz keretében megmutatták, mit tenne ma Petőfivel a hatalom, s jelképesen, a tiltakozó gyűlés idejére, narancssárga sállal bekötötték a szobor száját.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!