Moldávia: a politikai kupleráj
2016. 02. 06. 17:33Állandósult politikai válság, utcai összecsapások, elsíbolt eurómilliók: Moldávia vergődik Európa, Ukrajna, Románia és Oroszország között, közen saját „kerti” oligarcháitól szenved. Tamás Pál szociológust helyszíni tapasztalatairól Parászka Boróka kérdezte.
Tamás Pál szociológus január végén járt a Moldovai Köztársaságban
Évek óta egyébről sem hallani, mint elvándorlásról, belső konfliktusokról Moldáviában. Meddig mehet ez így az európai határok mentén?
Az, hogy válság van, az világos, de Kisinyov egy nyolcszázezres nagyváros, az élet nem állt meg. A buszok, a trolik közlekednek. A gazdasági válság ellenére a szupermarketek kínálata – legnagyobb meglepetésemre – nem csökkent. A piac ugyanolyan, mint volt, finom sajtokat lehet vásárolni: a hagyományos beszarábiai élet folytatódik. Erre a most látható „politikai kupleráj” nem hat – ez lehet az első következtetés. A dolog arról szól, hogy az a módszer, amellyel a helyi elitek a világot próbálták magyarázni, az nem működik. Nagyon sok román közeledne például Oroszországhoz, és nagyon sok olyan orosz van, akik közelednének, ha nem is Romániához, de az Európai Unióhoz. Nem abból következnek a dolgok, hogy ki milyen nyelven beszél. Romániában ezt másképp gondolják, ott azt hiszik, hogy vannak a „mi véreink” meg a „nem mi véreink”. Ez a leosztás egyáltalán nem működik.
Mi az, ami működik?
Például az a felismerés – melynek megfogalmazásával lehet, hogy én is az unionistiák szekerét tolom –, hogy önmagában ez nem túl életképes ország. Az orosz és szovjet geopolitikai összefüggések lényegében meghatározzák az esélyeit. Persze, három és fél millió emberről beszélünk, ez elég kellene legyen az önállósághoz, feltéve, ha mindehhez van valamilyen gazdasági alap. Ez egy csodálatos termő vidék, szorgalmas emberekkel, akik több száz négyzetkilométereken át kötözik a szőlőt. Moldova ontja a zöldségeket, gyümölcsöket, egy fél birodalmat képes etetni, nemhogy egy ilyen kis országot. Ugyanakkor ez a termelési rendszer nem közelíthető az Európai Unió érdekeihez. Látni kell, hogy az Unió geopolitikailag ugyan érdeklődik a térség iránt, de gazdasági szempontból magára hagyja. Az agrártúltermeléssel küzdve nem akar még egy területet, ahonnan mezőgazdasági termékeket lehet venni. Moldáviának belső tőkéje nincs, a privatizáció során az elit, amit lehetett, magához ragadott, létrejött az oligarcha rendszer. Ezek a helyi oligarchák a nemzetközi mezőnyben kisfiúnak számítanak, de Moldáviában jelentős hatalmat képviselnek, és pont olyan gazemberek, mint a tőlük Keletre vagy Nyugatra működők. Leképezték kicsiben az orosz, az ukrán vagy a román államfilozófiát, de ezt nem tudják működtetni. Van egy elit, amelynek nincsenek új ötletei, csak azok, amiket ellesett a szomszédoktól. És a legrosszabbakat leste el. Ezzel szemben áll egy jóravaló, szorgalmas, kedves nép, amely szenved ettől. Amely szeretne legalább úgy élni, mint a környéken mások.
Ha jelzőt keresek Moldova helyzetére, azt mondom: ez egy zsilip-ország.
Az orosz befolyási övezet, meg az európai határvidék, és Románia közti senkiföldje. Ez utóbbi viszonya is többarcú: Románia akar is, meg nem is, nemzetállamként viselkedni.
A lakosság elsöprő többségének elege van a moldovai politikai elitből
A külső elemző geopolitikai Disneylandként képzeli el, és kétségtelen, kívülről ez így is néz ki. De vegyük figyelembe, hogy van egy ország, amelynek megoszlik a lakossága: románok, moldávok és oroszok élnek itt. Rajtuk kívül még ukránok, bolgárok, a legjobb borok épp bolgár vidékekről valók. A különböző etnikai csoportok egymással viszonylag jóban vannak. Elég nagy a vegyesházasságok aránya. (Az utóbbi időben picit csökkenőben, elsősorban azért, mert nő a románul beszélők száma). Az éttermekben, a boltokban olyan nyelven válaszolnak, ahogy az ember megszólal. Ez egy nagyon kellemes vidék lenne, ha nem léteznének a saját oligarcháik, és jobb belátással volna irántuk a külvilág. És így jutottunk oda, hogy az emberek nagy többsége, utcai megmozdulásokkal el szeretné söpörni a jelenlegi kormányt, valamint azokat a pártokat, amelyek Európáról papolva a legszemetebb tolvajlással foglalkoznak. A volt miniszterelnök, aki már börtönben ül, néhány emberével ellopta a GDP 15 százalékának megfelelő készleteket a bankokból. Minden hetedik lejt, nekifutásból elloptak és külföldre vittek. Nem is lehet tudni, hogy hol van ez a pénz. És ezek után beszélnek ezek a politikusok Európáról. Teljesen természetes, hogy a lakosság elsöprő többsége erre úgy reagál, hogy az „anyjukba” kívánja őket, kivonul a parlament elé, ott áll fél éve a placcon. Ez a tüntetéssorozat nem káosz. Ezek
az emberek pontosan tudják, hogy kik lopták el a pénzt,
akik ellopták már be is vallották. Szó sincs arról, hogy megalapozatlan vádakról lenne szó. Egy valamennyire normális országban egy ilyen kormány mindenképpen megbukott volna. A hatalmon lévő, lopásba keveredett párt hat éven át lökte a szöveget, hogy Európa, hogy moralitás, Románia stb. Ha holnap lenne a választás, a közvéleménykutatások alapján megbuknának. De mi történik? A bukásukat nem engedi az Európai Unió. Ennek ellenére most már annyira nem érdekli az Uniót, hogy mi folyik itt, hogy hónapok óta szakértői biztost se rendeltek ki a térségbe. Eddig a helyiek megszokták, hogy állandóan magas szintű európai delegátusok simogatják a fejüket, most már három hónapja, hogy erre nem került sor. A Világbank pedig felfüggesztette a kölcsönöket, ez az ország szempontjából életveszélyes helyzet. Az a két gazember párt, amelyik hatalmon volt, mindeközben kinevez még egy miniszterelnököt, akit nem fogad el az államelnök. Az egyeztetések az európai, demokratikus, független államban az amerikai nagykövetségen zajlanak, a nagykövet közvetítésével. Este tízkor bejelentik, hogy ki lesz a miniszterelnök, éjjel 2-kor titokban leteszi az esküt a parlament nélkül, fogalmam sincs, hol. Ezután elindulnak kinyalni a megfelelő román hatóságok megfelelő testrészét. A csapat tagjaként a kisinyovi polgármester elrohan Iași-ba, elmondja a beszédet a történelmi örökségekről, előadják a számtalanszor előadott pávatáncot újra. Ezzel a politikai elittel szemben állnak az úgynevezett „oroszbarát” erők, fogalmam sincs, mitől oroszbarátok, mert zömmel románokról van szó. A téren az úgynevezett „egyszerű nép” tüntet, nem a középosztály, nem az egyetemi ifjúság, hanem a falvakból bejött, vagy behozott emberek. Nem lehet világosan látni, hogy ezek maguktól jönnek, vagy szervezik őket a tüntetésre. Nem az orosz ügynökök ügynökei, a legnagyobb vágyuk az, hogy a szőlőjüket és a gyümölcsüket valahol el lehessen adni. A negyvenes-ötvenes években azért hozták létre ezt az óriási termelőszövetkezetet, amit most Moldáviának hívunk, hogy ellássa az orosz-ukrán piacokat. Most ott még mindig megvennék a moldáv árut, ezt nem nevezném orosz, putyinista intrikának. A középosztály lassan csatlakozik ehhez a mozgalomhoz, azok a románok is, akik egyébként szeretnének Romániához tartozni. A két oroszbarát, baloldali párt oldalán ezért bukkannak fel a román unionisták. Lassan kialakul egy nemzeti egység, amit a külföld nem akar elismerni, átlátni.
Tolvajnak tartott moldáv politikusok képei. Minden hetedik moldáv lejt elloptak
Nagyon meredek dolgot állít. Azt mondja, hogy Európa késlelteti, hátráltatja, nehezíti a moldáviai stabilitást.
Európa az utóbbi néhány évben kétségtelenül ezt tette. Bár voltak a stabilizációra irányuló európai kísérletek is, például amikor Medvegyevvel Merkel megállapodott abban, hogy mindkét orosz-európai hatás egyszerre jelen lehet, és közösen rángatják ki az országot ebből a sárból. Ez valamilyen módon integrálná a Dnyeszter menti szakadár területeket. Mindenkinek jutna valami. Ez a kiegyezés azonban zavarná az ukránok nyugat-európai nyomulását. Besszarábiában elindult egy óvatos mozgás: ezt a történelmi vidéket is szeretnék egyesíteni. Ha itt tovább radikalizálódnak, mélyül a válság, akkor újabb fronttal kellene szembenéznie Ukrajnának. Ukrajnát pedig Európa és Amerika is szeretné egyben tartani. Hogy ne keletkezzen egy újabb konfliktuszóna, ezért hűtik le a moldáviai eseményeket is. Az Európai Unió piti érdekei miatt fölszámolja azokat az erőfeszítéseket, lehetőségeket, amelyek egyébként három és fél millió ember elemi igényeit biztosíthatnák. Most fontosabb az ukrán geopolitika hátsó udvara.
Beáldozzák Ukrajnának Moldovát?
Durván erről van szó.
És ha a Moldáv instabilitás veszélyezteti az ukrán biztonságot? Ha ez a „lehűtés” nem működőképes, életszerű stratégia?
Ez a stratégia nem működik egyáltalán. A Dnyeszter-parti szakadár köztársaság, amely részese lehetne egy besszarábiai föderációnak, egyelőre nem tud mit csinálni. Azt se hinném, hogy azok az európai kistisztviselők, akiknek feladatként ki van osztva Moldva, jól érzik magukat ebben a helyzetben.
Európai zászló egy január végi demonstráción. Az Unió már delegátusokat sem küld
Van-e bármilyen esély itt a válságkezelésre az Unió értetlenségét, elfordulását, az orosz befolyási övezet növekedését és hatalmi játékait, valamint a moldovai oligarchák alkuit figyelembe véve?
A kis országok oligarcháira az a jellemző, hogy kevesen vannak, és semmiféle titok nem védi őket. Nem kérdés, hogy kicsodák, hol vannak, honnan szerzik a pénzüket. Minimális nemzetközi kooperációval, mondjuk az Interpol bevetésével pillanatok alatt lebuktathatóak volnának ezek az emberek. Ez a dolog egy kis fejezete. Tulajdonképpen, ha vannak geopolitikai pufferzónák, amelyek ráadásul többnemzetiségűek, akkor létre lehetne hozni egy „vegyes Koszovót”. Egy olyan európai protektorátust, amelyben fenntartható a normalitás. Koszovóban csak a gyerekek teremnek, más nem. Moldva viszont egy virágzó, termékeny vidék, a termékei eladhatóak Keleten és Nyugaton is. Itt az emberek nem fenekednek egymásra.
Minimális akarat kellene ahhoz, hogy ez az ország működjön.
Mondok egy példát: Európa nem akarta Moldáviától, a moldáviai Európa-barátoktól a bort, ami nekik terem. Ebbe parasztok tízezrei mentek tönkre. Az ilyen helyzeteket kellene elkerülni. Ez a konfliktus úgy csengett le a belföldön, hogy „még a szemét oroszok se veszik meg a borunkat, mert a románbarát oligarchák másként taktikáznak”. Hova vezet ez? Ebben a játszmában senki sem képviseli a gonoszt, minimális belátással, az egy fokkal visszafogott önzéssel máris életminőségi javulást lehetne elérni.
Hosszan beszélt Európa és Amerika hibáiról, de nem mondott semmit arról, hogy hogyan viszonyul ehhez a krízishez Moszkva.
Moszkva egyelőre hallgat. Különösebben nem izmozik. Nem azért, mert olyan okos, vagy humanista, vagy demokrata. Hanem azért, mert tudja, hogy hat év után az Európa-barát pártok szövetségét gyűlöli a lakosság. Ha semmit sem lép, ebben a fázisban Moldva akkor is az ölébe hull. Ez nem azt jelenti, hogy örökre az övé marad. Ha két-három év múlva Moszkva oligarchái kezdenek nyomulni, akkor a helyzet megfordul. Ez ugyanaz a történet, ami Ukrajnában zajlott. Egy adott pillanatban még a donyecki orosz oligarchák is az Európai Uniót akarták, csak akkor az állam ezt nem engedte.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
