Mit üzennek a számok?

A helyhatósági választások eredményeinek ismeretében három társadalomkutatót faggattunk arról, mi van az adatok mögött és mi várható az őszi választásokon. Kérdéseinkre PÉTER LÁSZLÓ, MAGYARI NÁNDOR LÁSZLÓ és KISS TAMÁS válaszoltak, továbbá a román politikai mozgásokat jól ismerő két politológus, BODA JÓZSEF és CRISTIAN PâRVULESCU. Cseke Péter Tamás cikke az Erdélyi Riport 2012/24. számából.

1. Volt-e meglepetés?

A három szociológustól elsőként azt szerettük volna megtudni, hoztak-e számukra meglepetéseket a helyhatósági választások.

Péter László szerint a számok nagy vonalakban a várt trendek logikájában alakultak. Szerinte a volt kormánypárt teljes hitelvesztése, legitimitásának hiánya és a lakosság magas fokú elégedetlensége a Szociál-Liberális Szövetség (USL) győzelmét sejttette, ötven százalékos győzelmük megfelel a mérések előrejelzéseinek. A szociológust az RMDSZ eredményei sem lepték meg, szerinte várható volt, hogy a magyar többség a szövetség jelöltjeire fog szavazni. „Évek óta minden kutatásból kitűnik, hogy a felelős magyar választók egységet, erős helyi önkormányzati képviseletet akarnak, ugyanakkor a tapasztalatot és a hozzáértést is díjazzák” – magyarázta. Hozzátette, számára meglepő az volt, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) képtelen volt legalább ötszázaléknyi választót mobilizálni, a magyarországi humán logisztikai és pénzügyi támasz ellenére. „Az is tény, hogy ennek ellenére elérték saját céljukat: ismertek lettek, bevezettek egy új terméket (magát a pártot) a jelenlegi politikai piacra – de azt mégsem gondolhatták komolyan, hogy nyerni fognak” – jelentette ki.

Az eredmények Magyari Nándor Lászlót sem lepték meg. „A volt kormánypártnak a balhét el kellet vinnie a téves és drasztikus, manipulatív és korrupt közel négy évért, az állami alkalmazottak, nyugdíjasok, kispénzűek elleni példátlan megszorító intézkedés-sorozatért, a költségvetési pénzek eltérítéséért” – fogalmazott a szociológus, aki ezért „félig-meddig meglepetésnek” nevezte, hogy a kolozsváriak jelentős része, de a magyar szavazók egy része is Emi Boc exkormányfőre szavazott. Az eredményekből Magyari azt a következtetést szűrte le, hogy a „csendestársként” mindvégig kormányon levő RMDSZ-nek mégsem kellett megfizetnie a gyenge kormányzásért. „Ehhez járult hozzá a két kis néppárt teljességgel elhibázott kampánystratégiája és az RMDSZ – mindent egybevetve – jó tematizálása és rutinos kampánya. A szövetség Székelyföldön egyenesen proteszt-szavazatokat szerzett, nemhogy büntették volna” – magyarázta. Az RMDSZ jó székelyföldi eredményeiben szerinte közrejátszott, hogy a volt kormány „osztogató-fosztogató, klientúrát hizlaló extra juttatásaiból” a magyar régióknak is jutott és ezt a Szövetségnek sikerült eredményként kommunikálnia. Másrészt úgy véli: a két „vezérelvű” versenypárt „hallatlanul népszerűtlen” vezetői (Tőkés László és Szász Jenő, akik egymást is igyekeznek lejáratni), mindent megtettek, hogy a szavazók ténykedéseik ellen és ne az RMDSZ ellen protestáljanak. „És akkor a versenypártok hiányzó, illetve gyatra káderpolitikájáról még nem is szóltam” – jelentette ki.

Nem érte meglepetés Kiss Tamás szociológust sem. Mint mondta, bekövetkezett néhány olyan – meglepetésnek tűnhető – fordulat a választásokon, amelyeket eleve feltételezett. Ilyennek nevezte Szatmár és Maros megye, illetve Szatmárnémeti elvesztését. Kiss Tamás nem számított arra sem, hogy a kolozsvári városi tanács néppárti képviselővel fog erősödni. „Azt azonban nem gondoltam volna, hogy Székelyudvarhelyen Bunta Levente ilyen erős támogatottsággal győz” – jelentette ki.

2. Mi történt a versenypártokkal?

Szakértőinktől azt is kérdeztük: miért nem sikerült az EMNP-nek és az MPP-nek mozgósítani az erdélyi magyar szavazókat?

Péter László szerint ennek több oka lehetséges. Az egyik a korábban említett egységpártiság: bár az emberek elégedetlenek azzal, hogy a volt kormányban az RMDSZ részt vett a megszorító intézkedések meghozatalában (amellyel kapcsolatban nem kérdés a nyilvánvaló szüksége, gazdasági hozadéka), ezt felülírta az erős képviselet iránti igény. „Az EMNP ezt a véleményklímát nem tudta kiaknázni, pedig volt egy elég jó piaci rés” – jelentette ki. Másfelől szerinte a versenypártok rossz kérdéseket tematizáltak (ezt a szociális vonatkozást csak negatív ellenkampányként prezentálták, de nem fogalmaztak meg reális alternatívát), szétszórtan kommunikáltak, üzenetüket szűk, etnikailag nosztalgikus réteg retorikájához kalibrálták, amit a többség vagy nem értett, vagy nem azonosult vele. Péter példát is említ az elhibázott kampányra. Nem lehet konzervatív logikában óvszerrel kommunikálni – utalt az EMNP fiatalok mozgósítására tett székelyföldi próbálkozásaira. „A lázadó fiatalok nem tudnak azonosulni a többi kommunikációs felületen receptált konzervatív értékekkel, vagy pedig az idősebb, hagyománypártiakban kelt visszatetszést a dolog, az egyik szegmens mindenképpen mobilizálatlan marad” – magyarázta.

Magyari Nándor László szerint a két versenypárt gyenge eredményeinek oka a „hallatlanul rossz import filozófiájuk”. A szociológus morbidnak nevezte, ahogyan az MPP a politikai kommunikációban hasznosítani próbálta Nyirő József újratemetését. „Mindehhez a magyarországi kormánypárt cinikus kettős beszéde is kellett, mellyel nemcsak az RMDSZ ellen igyekeztek heccelni az ellenzékinek mondott romániai magyar pártokat, hanem egymás ellen is kijátszották őket” – tette hozzá. Szerinte az EMNP és az EPP inkonzisztens üzeneteket fogalmazott meg, amelyekkel nem tudta mobilizálni a szavazókat. „Mit üzen ugyanis az EMNP és az MPP? Mindenekelőtt autonómiát, eszmeit, kulturálisat, területit, intézményest stb., és közben mit lát a nyájas közönség: autonómia-hadovát Bukaresttel szemben, közben sűrű alfertájnyalást, hajlongó szervilizmust a magyar kormánypártok irányában, az aktuálisan regnáló budapesti hatalom és egyes képviselői fele” – fogalmazott Magyari, aki szerint a romániai magyarok sokkal autentikusabbnak tekintik a hazai politikai kommunikációt az importnál. Másfelől a szociológus szerint az EMNP és az MPP rosszul megválasztott kampánystratégiája felbőszítette az emberek nagy részét. „Tudomásul kell venni, hogy a romániai magyar szavazó nem szereti a negatív kampányt és azt, amit marakodásnak, széthúzásnak, presztízsharcnak gondol. Márpedig az EMNP és MPP már az előkampányt elveszítette azzal, hogy megtorolni akarta azokat a frusztrációkat, melyek vezetőikben felgyülemlettek az elmúlt két évtizedben: nem hiteles jelölteket állítottak ott, ahol a verseny nem veszélyeztette a magyar jelöltek esélyeit, hanem megpróbáltak keresztbe tenni az RMDSZ-nek és ellenjelölteket állítani a Partiumban és belső-Erdélyben. Ezt büntették a választók” – magyarázta. A szociológus úgy véli: a romániai magyar társadalom ideológiai és regionális érdekek mentén tagolódik. „A jelenlegi pártfelhozatal viszont – más-más okok miatt – nem képes ezt megszólítani, felvállalni és leképezni a politikai szcéna jelenlegi működési módozatai és aktorai mellett. Az RMDSZ belső pluralizmusa és demokratizmusa megszűnt, kiürült, a két kis versenypárt pedig eleve téves alapokra helyezte létfilozófiáját” – fogalmazott.

Kiss Tamás úgy látja: az EMNP azért nem tudta megszólítani a szavazókat, mert az elmúlt időszakban nem tudták eléggé kiépíteni a pártstruktúrájukat, elsősorban Székelyföldön, ahol több esetben önálló jelöltet sem indítottak. Az MPP esetében a szociológus szerint elsősorban Szász Jenő személye, „mint lejárt brand” az, amelyik csökkenthette a párt népszerűségét. „Székelyföldön egyértelműen Szász Jenővel azonosítják az MPP-t, az eredményeken meg is látszott ez” – jelentette ki. Úgy véli: az EMNP és az MPP elsősorban az értelmiségi réteget tudta megszólítani, azokat mozgósították, akik az RMDSZ-szel szemben pozícionálják magukat. Az RMDSZ főleg a hátrányos helyzetű, vidéken élő, idősebb korosztályt tudja megszólítani, habár – a kormányzati szerepvállalásuk következtében – ebből a rétegből sokan eltávolodtak tőlük – magyarázta. A másik kért párt nem tudott profitálni ebből a leszakadásból, az RMDSZ-ből kiábrándulók inkább nem mentek el szavazni – tette hozzá.

3. Szatmár, Zsombolya, Szászrégen

Az elemzőket arról is faggattuk: mi az oka annak, hogy Szatmáron, Zsombolyán és Szászrégenben 8-12 év után már nem sikerült nyerni magyar jelöltnek?

Péter László szerint az EMNP és az MMP is rontotta az RMDSZ-jelöltek esélyeit ezekben a városokban, ám nem csak a versenypártok felelősek a kudarcért. Hozzájárult az is, hogy a román szavazók nagy arányban vettek részt a választáson, a román pártoknak pedig sikerült közös jelölteket állítaniuk. „Egyértelmű számomra, hogy az egyfordulós választás etnikailag vegyes helyen a magyaroknak nem előny, ugyanakkor a Kövér-ügy sok románt elbátorított attól, hogy magyar jelöltre szavazzon” – magyarázta. Szerinte azt sem szabad elfelejteni, hogy etnikumtól függetlenül, a több ideje hivatalban lévő tisztségviselők is erodálódnak, egy idő után az emberek vágynak a másra. „Most országszerte a változás szele fúj a válság miatt, ami a fentiekkel szinergia hatásként sajnos az említett települések esetében meglátszott” – fogalmazott Péter.

Magyari Nádor László szerint az egyfordulós rendszer, a romániai magyar vetélkedés, az instrumentális szavazás, de a nacionalista érzelmekre játszó import kampány-akciók (Nyirő-ügy) is közrejátszottak a három település elvesztésében. „Sok urbánus településen kettős, magyar és román nyelven is működő kampánnyal sikerült volna román szavazatokat megszerezni. De jöttek Nyirő hamvai és a körülötte kirobbant botrány, az ellen-nacionalista propaganda, ami sok román szavazót eltántorított az átszavazástól” – mondta a szociológus. A kudarchoz szerinte mindenhol közrejátszottak helyi okok is. „A magyar szavazók ráuntak Ilyés Gyulára” – tette hozzá.

A szatmári, zsombolyai és szászrégeni vereséget Kiss Tamás elsősorban az USL előretörésének tulajdonítja. Úgy véli, hogy az etnikai arányok erőteljesen közrejátszottak a választási eredmények alakulásában ezeken a településeken.

4. Mi várható ősszel?

Végezetül arról faggattuk a három elemzőt: hány szereplője lesz a magyar-magyar versenynek az őszi parlamenti választásokon és milyen magyar részvételre lehet majd számítani?

Péter László szerint a parlamenti választásokon az EMNP és MPP nem rúghat labdába, „de vehetnek maguknak labdát”. A részvételre vonatkozóan szerinte most korai bármit is mondani, ez sokban függ a kormány szociális intézkedéseitől, de még az euró válságának alakulásától is.

Magyari Nándor László szerint nagyon sok tényező közrejátszhat az őszi esélyekben, elsősorban az Alkotmánybíróságon lévő választójogi szabályozás. Mint mondta, az országos politikai tétek mások, mint a helyiek, ezért a júniusi eredményekből csak nagy fenntartásokkal lehet az országosakra következtetni. „Az sem kizárt, hogy a két bukott magyar pártocska kijózanodik, stratégiát vált, megszabadul hiteltelen vezéreitől, fuzionál, leválik a budapesti kézivezérlésről” – jelentette ki. Hozzátette, előfordulhat, hogy az EMNP-nek és az MPP-nek mégis sikerül „benyújtani a számlát” az RMDSZ-nek a rossz kormányzásért. „Mindent egybevetve, ha a jelzett és más radikális átszabásokra nem lesznek hajlandók és képesek a magyar versenypártok, akkor nem sok rózsa fog teremni számukra a parlamenti választásokon sem” – összegzett a szociológus.

Kiss Tamás úgy fogalmazott, hogy kizárólag az RMDSZ-től függ, hogy hány szereplője lesz a magyar-magyar versenynek az őszi választásokon. „A székelyföldi parlamenti képviselőkről igen gyengék a választói vélemények. Ha az RMDSZ nem válik meg néhány képviselőjelölttől, a többi magyar párt akár esélyes is lehet a választásokon” – jelentette ki.