Lépjünk túl a félelnöki rendszeren

Rákfenéje a román politikának, hogy nem tartanak be elvi kérdéseket, alkotmányos kérdésekben is személyes szempontok szerint hozzák meg a döntéseket – mondja Varga Attila volt RMDSZ-es képviselő, az alkotmánymódosítás szakmai és társadalmi vitáját lebonyolító Alkotmányozó Fórum tagja. Az alkotmányjogászt Cseke Péter Tamás kérdezte.

Mi a feladata az Alkotmányozó Fórumnak, amelyben alkotmányjogászként tevékenykedni fog?

A célja ennek a fórumnak az, hogy az alkotmányról legyen társadalmi vita is. Helyénvaló, hogy az alaptörvény módosításába a politikusok bevonják a szakértőket és a civil társadalom képviselőit is. Utóbbiak is ütközhetnek mindennapi tevékenységük során olyan alkotmányos jellegű problémába, ami indokolttá teheti, hogy véleményt mondjanak és javaslataik legyenek különböző kérdésekről. A jogásztársadalom, az alkotmányjogászok, politológusok véleményét sem szabad figyelmen kívül hagyni, mert sokszor a politikusoktól eltérően értékelik egy-egy intézmény – a parlament, a kormány, az igazságszolgáltatás – működését, más szemüvegen keresztül tekintenek ezekre a kérdésekre. Sok minden másképp látszik kívülről. Ezért fontos, hogy a politikum is megtudja, miként viszonyul a szakma és a társadalom ezekhez a kérdésekhez.

A parlamenti alkotmánymódosító bizottság elé az a tervezet kerül, amelyet önök kidolgoznak?

Nem. A mi munkánk eredménye csak egy forrása a parlamenti munkának. A parlamenti bizottság dolgozza ki a hivatalos tervezetet. Az Alkotmányozó Fórum csak a szakma és a civil társadalom javaslatait fogalmazza meg. Ezeket a javaslatokat vagy felhasználja a parlamenti bizottság, vagy nem. Nincs semmiféle kötelezettsége arra, hogy a javaslatainkat figyelembe vegye.

Az Alkotmányozó Fórum elnöke, Cristian Pârvulescu politológus egy interjúban úgy fogalmazott: a testület feladata új alapokra helyezni Romániát. Alkotmánymódosítás lesz, vagy új alkotmány készül?

A politikai álláspont az, hogy alkotmánymódosítás lesz. Ne felejtsük el, hogy a miniszterelnök és a kormánytöbbség sürgeti ezt a folyamatot. A tervezetnek nyárára el kell készülnie, ősszel lenne népszavazás. Ez azért is sürgős, mert alkotmányba kell foglalni a regionális átalakítást, hogy jövőre, az EU új költségvetési ciklusában már az új struktúrák szerint lehessen lehívni az uniós pénzeket. A hivatalos politika tehát nem egy új alkotmány elkészítésére gondol. Az más kérdés, hogy Pârvulescu, aki nagyon jó szakember, úgy gondolja, hogy új alkotmányra lenne szükség. Én is komolyan venném ezt a gondolatot, csakhogy az új alaptörvény elfogadtatásának más a jogi mechanizmusa. A kétharmados többség egyébként mondhatja azt, hogy a parlament az alkotmányozó gyűlés szerepét tölti be, de ilyen fajta szándékról nem tudok. Ezt a szándékot a választások idején kellett volna megfogalmazni, hiszen kell egyfajta népi felhatalmazás arra, hogy új alkotmány szülessen. Ismétlem: elvileg ezt most is megtehetné a kétharmados többség, de az eddigi megnyilatkozásaik nem arra utalnak, hogy új alaptörvény készül. Én éppen attól félek, hogy az alkotmánymódosítást össze fogják csapni. Szerintem időt kellene szánni, ha nem is új alkotmány megalkotására, hanem alapos alkotmányreformra. Az európai uniós követelményektől függetlenül egy-másfél évet kellene erre áldozni, hogy a felhalmozódott tapasztalatokat végigelemezve megfelelő megoldásokat dolgozzunk ki.

Cristian Pârvulescu azt is nyilatkozta: az alkotmány legnagyobb hibája, hogy nem oldja meg a hatalmi ágak szétválasztásának kérdését. Ön szerint mi a legnagyobb gond a jelenlegi alaptörvénnyel?

Pârvulescuval abban egyetértek, hogy nincs tisztázva a hatalmi ágak szétválasztása. Nem is a szétválasztása, az talán formálisan rendben volna, hanem a hatalmi ágak együttműködésének szabályozása nem egyértelmű. Nem világos, hogy a hatalmi központok közül melyiknek milyen hatásköre van. Az államfő vitája a kormánnyal és a parlamenttel eddig mindig arról szólt, hogy az elnök hogyan értelmezi a hatásköreit. Az államfő például a miniszterelnök kinevezésének kérdését mindig úgy értelmezte, hogy ezen a téren kizárólagos jogköre van, azt nevez ki, akit akar. Holott szerintem ez nem így van, mert ebben a kérdésben együtt kell működnie a parlamenttel. Most csak egy példát mondtam, de az alkotmányban még nagyon sok mindent kellene egyértelműsíteni az állam struktúrájával kapcsolatban. Az államszervezet működését az alkotmányban úgy kellene módosítani, hogy átlátható legyen a viszony az intézményeken belül és az egyes alapintézmények között. A parlamenten belül például tisztábbnak kellene lennie a két ház hatásköre elosztásának. Ha a végrehajtó hatalmat vesszük, akkor ezen belül kell tisztázni egyrészt az államfő és a kormány közötti viszonyt, másrészt az elnök és a parlament közötti viszonyt. Ugyanakkor alapkérdésnek tartom, hogy át kellene térni erről a felemás félelnöki rendszerről egy nagyon tiszta, világos parlamenti rendszerre, amelyben az elnököt a parlament választja meg.

Korábban hangsúlyosan fel is vetődött, hogy Románia legyen parlamenti köztársaság. Ezt az elképzelést a jelenlegi kormánypártok felkarolták, most mégis azt javasolják, hogy az államfőt továbbra is közvetlenül válasszák meg. Ezt hogyan kommentálja?

Ez a legnagyobb képtelenség, ugyanis jelenleg éppen az a probléma, hogy mivel az elnököt közvetlenül választják, nagyon nagy a legitimitása, de koránt sincs akkora hatásköre, mint mondjuk a modellnek tekintett francia félelnöki rendszerben. Tehát a román államfőnek még a jelenlegi állapotban is szűk a hatásköre. Ettől a mindenkori román elnök frusztrált, állandó vitában van mindenkivel amiatt, hogy a nagy legitimitása ellenére milyen kicsi a hatásköre. Valóban, a jelenlegi román rendszerben a miniszterelnöknek van nagyobb hatalma a végrehajtó hatalmon belül. Ezért szerintem nem járható út, hogy megőrizzék az elnök erős legitimitását, de közben tovább csökkentsék a hatáskörét. Rákfenéje a román politikának, hogy nem tartanak be elvi kérdéseket, alkotmányos kérdésekben is személyes szempontok szerint hozzák meg a döntéseket. Arra utalok most, hogy Crin Antonescu a saját államfői mandátumára gondolva tart ki az elnök közvetlen megválasztása mellett. Az határozza meg az álláspontját, hogy majd neki milyen szerepe lesz az új rendszerben. Tehát nem egy elvi álláspontot fogalmaz meg.

Nem játszik ebben szerepet az is, hogy felmérések szerint a lakosság nagy többsége ragaszkodik az államfő közvetlen megválasztásához, és a kormánypártok nem akarnak szembefordulni ezzel a választói akarattal?

Ez is szerepet játszik, de a lakosságnak el lehet magyarázni, hogy melyek ennek a hátrányai. Nézzük csak meg, mi történt legutóbb, az államfő leváltásáról kiírt népszavazáson, mennyire érvényesült akkor a választók akarata.

A kormánypártok már felsoroltak néhány javaslatot az alkotmánymódosításra. Az egyik szerint a képviselőház létszámát háromszáz főre korlátoznák, a szenátust a megalakuló régiók képviseletévé tennék. Úgy tudom, ezzel az RMDSZ is egyetért. Alkotmányjogászként erről hogyan vélekedik?

Elvben az RMDSZ és jómagam is egyetértek a képviselőház létszámának csökkentésével, de nem háromszáz, hanem háromszáz plusz tizennyolc főre, mert bele kell számolni a nemzeti kisebbségek képviselőit is. Valóban fontos az is, hogy a szenátus a régiók képviseletét lássa el. Emiatt a két ház hatáskörei is elkülönülnek majd. Az RMDSZ korábban is javasolta, hogy a képviselőház alapvetően a törvényhozással foglalkozzon, regionális problémákkal, külpolitikával, a végrehajtó hatalom ellenőrzésével pedig a szenátus, ezáltal hatékonyabbá válik a kétkamarás rendszer. Ez így van az Egyesült Államokban és részben Franciaországban is.

A kormánypártok között máris vita folyik a parlamenti választások és az államfő megválasztásának elkülönítéséről. Ezt hogyan látja?

A törvényhozói ciklusnak és az államfői ciklusnak a szétválasztását a 2003-as alkotmánymódosításkor vezették be. Szerintem jó volt az a döntés, hogy négyéves legyen a honatyák és ötéves az elnök mandátuma, mert ha egy időben vannak a parlamenti és az elnökválasztások, és netalán elfogadják azt, hogy tovább csökkenjen az elnök hatásköre, akkor ismét fura helyzet állhat elő. Az emberek ugyanis azt a választást értik meg jobban, amikor egyetlen jelölt van exponálva. Az államfő nyilván soha nem lesz ebben a rendszerben semleges, hanem valamelyik párthoz fog kötődni, és ha együtt tartják a két típusú választást, akkor jelöltként a pártját fogja maga után húzni a kampányban. Így az elnökjelölt fogja megfogalmazni a pártok politikai ígéreteit, és bele is éli magát, joggal, mert a kampányszereplése csak így lesz autentikus. Ez azonban félrevezeti a választókat, azok az államfőn fogják majd számon kérni a beígért bér- és nyugdíjelemelést, holott semmilyen hatásköre nincs ezekben a kérdésekben. Ezért kell külön tartani a két választást, mert akkor az emberek sokkal tisztábban látják a választások tétjét.

Van-e esély a jelenlegi alkotmányban rögzített kisebbségi jogok bővítésére? Vagy még az is előfordulhat, hogy elvesznek ezekből a jogokból?

Remélem, olyan helyzet nem áll elő, hogy a már meglévő jogokat csorbítsák. Ennek rossz üzenete lenne, elsősorban külföld felé. Nem szokás egy demokráciában alapjogokhoz hozzányúlni. Még olyan körülmények között is, hogy az RMDSZ-nek alig van öt százaléka a felduzzasztott parlamentben, látok arra némi esélyt, hogy ezek a jogok bővüljenek.

Milyen javaslatai lesznek az Alkotmányozó Fórumban a kisebbségi jogok bővítésére?

Indítványozom majd, hogy azokban a közigazgatási egységekben, ahol ötven százalék fölötti egy adott kisebbség lakossági aránya, az illető kisebbség nyelve második hivatalos nyelvként működjön. Ezt egyébként lehetővé teszi a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartája. Nyilván nem sérülne ezzel a román nyelv hivatalos jellege, de mondjuk, a Székelyföldön a magyar lenne a második hivatalos nyelv. Emellett valamilyen megfogalmazást találnék arra, hogy az autonómiához való jog is bekerüljön az alkotmányba. Nem föltétlen úgy, hogy az autonómiához való jog, hanem a nemzeti identitást érintő kérdésekben való döntéshozatali jog biztosítása. Ennek lehet egy olyan megfogalmazása is, ami a területi autonómiára utal. Emellett akár a szimbólumok szabad használatának a jogán is el kellene gondolkodni, látva azt, ami a székely zászló körül történt. A közösségi szimbólumok részei a nemzeti identitásnak, és a román alkotmány jelenleg is biztosítja úgymond a nemzeti, etnikai, vallási identitáshoz való jogot. Elvileg nem is kellene külön megfogalmazni a nemzeti szimbólumok használatának jogát, de a székelyzászló-cirkusz is bizonyítja, hogy erre szükség van.

Fel fogja-e vetni a fórumban Románia nemzetállamiságának kérdését?

Mindenképpen vita tárgyává kell tenni az alkotmány első cikkelyét, amely szerint Románia nemzetállam; ezzel a szakmát, a civil társadalmat is szembesíteni kell. Jogilag ez nagyon problémás, egyenesen kivitelezhetetlen, mert az alkotmány 112. paragrafusa módosítási tilalom alá vonja a nemzetállam meghatározást. Ezt akkor lehetne megtenni, ha a politikusok is egyetértenének abban, hogy új alkotmányt fogadunk el. Ha új alkotmányt fogadunk el, akkor már nincs ilyen jogi tilalom, és nagyobb esély lenne megszabadulni a nemzetállam fogalomtól. Ettől függetlenül a kérdést továbbra is fel kell vetni, mert rengeteg érvünk van arra, hogy miért anakronisztikus nemzetállamról beszélni Romániában a 21. század elején.

Láttunk már példát kétharmados többségű kormánypártok alkotmánymódosítására. Elképzelhető, hogy parlamenti erejét az USL arra használja fel, hogy bebetonozza hatalmát az alaptörvénnyel?

Egy kétharmados többség kiszámíthatatlan, mert nincs féken tartó ellenzéke. Nagyon hamar hozzászoknak a hatalomgyakorlás ízéhez azok, akik kétharmados többséggel rendelkeznek. Hallottam már arrogáns fellépésekről a jelenlegi hatalom részéről, a költségvetési vita során is megmutatkozott a kétharmados arrogancia, de azért remélem, nem következik be az alkotmánymódosítás során egy ilyen fejlemény. A lehetőség azonban benne van.