Egy elfuserált túszdráma utóélete
2015. 08. 09. 10:11A nyári uborkaszezonban mannaként érkezett a hír, hogy a Legfelsőbb Bíróság a 2005 tavaszán elrabolt, majd két hónappal később kiszabadított újságírók ügyében egy feljelentés nyomán beidézte és kihallgatta Traian Băsescu volt államfőt és Vasile Blaga korabeli belügyminisztert. A két politikus nem egészen félórát töltött a Legfelsőbb Bíróságon, az ügyet áthelyezték a bukaresti 5. kerületi bíróságra. Simon Judit összefoglalója.
A Legfelsőbb Bíróságra érkező Băsescu. Az állam csillogó akciója?
A tíz éves ügy jelenkori fejleményének hitelességét és komolyságát megkérdőjelezi az a tény, hogy a volt államfőt és az akkori belügyminisztert éppen Corneliu Vadim Tudor jelentette fel. A Nagy-Románia Párt egykori elnöke azt állítja, Băsescu és Blaga megtartották az újságírókért 2005-ben kifizetett váltságdíj egy részét. A román állam annak idején ötmillió dollárt fizetett a három elrabolt újságíróért. Vadim Tudor szerint ebből négymilliót Băsescu és Blaga eltett magának jobb időkre. A politikai botrányhős bizonyítékok helyett egy volt ügyész, Ciprian Năstasiu könyvére hivatkozott, aki annak idején bíróságra küldte az emberrablás kitervelőjét, majd ugyanő érvénytelenítette a gyanúsított elleni letartóztatási parancsot.
A parlamentből kihullva a botránytévék stúdióiban landoló Vadim Tudor korábban is fordult a bírósághoz az üggyel kapcsolatban, de akkor csak a Blaga-ra vonatkozó feljelentést tudták vizsgálni, ugyanis Băsescut védte államfői mentelmi joga.
Nem is volt mit elsikkasztani?
A volt belügyminiszter, a jobboldali ellenzék egyik mai vezéralakja, aki 2005-ben az újságírók kiszabadítására alakult válságbizottság tagja volt, a bíróságról távozva „gyerekesnek” nevezte az egész felhajtást, és elmondta: semmi köze nem volt válságdíjhoz. Az őt faggató riporterekre visszakérdezett: „Biztosak abban, hogy az ország fizetett az emberrablóknak?” A volt pártelnök azokra a hivatalos kijelentésekre utalhatott, melyek szerint a román kormány nem fizetett válságdíjat, hanem „más eszközökkel” szabadította ki az újságírókat. Vasile Blaga ellen korábban lefolytatták a nyomozást, és 2010-ben a bíróság megállapította: semmilyen kapcsolata nem volt az üggyel.
Traian Băsescu beszédesebb volt a Legfelsőbb Bíróság épülete előtt, mint Blaga. Notórius feljelentőnek nevezte Vadim Tudort, aki „egész életében feljelentésekből élt”, a mostani vádaskodás miatt be is pereli. A volt államfő szerint képtelenség, amit vele kapcsolatban állítanak, hiszen lehetetlen lett volna, hogy államfőként bármilyen pénzhez közvetlenül hozzájusson. Băsescu leszögezte: nem aggódig, hisz olyasmit nem lehet vizsgálni, ami nem történt meg.
Amennyiben az 5. kerületi bíróság úgy dönt, hogy újrakezdik az emberrablási ügy vizsgálatát, akkor a titkosszolgálatoknak is válaszolniuk kell néhány kérdésre. Hacsak nem államtitkokról van szó – amire Băsescu is utalt –, mert akkor nem hozhatják nyilvánosságra az üggyel kapcsolatos új információkat.
A román túszok fogvatartóikkal Bagdadban. Volt, aki tudta, volt, aki szervezte
Ötvenöt nap a semmiért
Marie-Jeanne Iont, a Prima TV helyettes főszerkesztőnőjét, Sorin Miscoci operatőrt és Ovidiu Ohanesiant, a Romania Liberă napilap tudósítóját 2005. március 28-án Bagdadban ejtették foglyul. Előzőleg azért utaztak ki, hogy iraki vezetőkkel készítsenek interjúkat. Az újságírók elrablásának kitervelője Omar Hayssam szíriai-román kettős állampolgárságú üzletember volt, aki amúgy finanszírozta az útjukat. Kísérőt is biztosított, Mohammed Munaf személyében, akiről sokáig azt hitték, maga is túsz, valójában csak eljátszotta ezt a szerepet, hiszen Hayssam üzlettársa, barátja, cinkostársa volt. Ennél is érdekesebb, hogy Hayssam 2005-ig közeli kapcsolatokat ápolt a PSD-vel, Ion Iliescu államfő korábban hivatalos külföldi utakra is magával vitte, mint közel-kelet szakértőt. Érdekes összefüggés, hogy az elraboltak egyike, Marie Jeanne Ion egy akkori PSD-s képviselő lánya volt. S még furcsább, hogy Hayssam annak ellenére tudta megszervezni az emberrablást, hogy a román titkosszolgálatok 2004 novembere óta folyamatosan lehallgatták, még Bagdadban is.
Băsescu államfő az emberrablásról értesülve kijelentette: személyes ügyként foglalkozik azzal, hogy az újságírók, akik román állampolgárok, mihamarabb sértetlenül hazakerüljenek. Politikai színezetet adott az ügynek az, hogy néhány nappal később elterjedt, hogy az emberrablók azt kérik, Románia vonja ki csapatait Irakból. (2005-ben Bukarest a NATO kötelékén belül vett részt az iraki misszióban.) Videofelvételek is nyilvánosságra kerültek a három életveszélyben levő újságíróról, elképzelhetőnek látszott, hogy legalább egyiküket kivégzik.
Ötvenöt nappal elrablásukat követően, május 22-én a román hatóságok egy mindmáig eltitkolt akció eredményeként hazahozták Bukarestbe a három újságírót és Munafot.
A diadalmas hazatérés Bukarestbe. A részletek a homályban
Szélhámosságnak indult...
A fogságban a román sajtósok találkoztak egy francia újságírónővel, akit szintén terroristák raboltak el. Florance Aubenas a román sajtónak később sem akart nyilatkozni Marie-Jeanne Ion, Sorin Miscoci és Ovidiu Ohanesian, illetve a saját fogvatatásáról és kiszabadulásáról. Pár héttel később viszont a Le Nouvel Observateur francia lap terjedelmes cikket közölt Serge Raffy tollából Florence Aubenas, egy kiszabadulás titkai címmel, melyben többek között nyilvánosságra hozta a terroristák vezetőinek nevét.
A Transindex 2005. augusztus 5-én ismertette az interjút, ebben a francia újságírónő azt állította, hogy „megrendelték a három román újságíró iraki elrablását”.
A terrorista vezető „igazi nevén Khaled Al-Akydyi, másként a Boss vagy Abu Sahar”. A cikkben közöltek szerint a rablást Omar Hayssam rendelte meg Khaledtől: egyezségük az volt, hogy az üzletember néhány millió dolláros váltságdíjat fizet az újságírók szabadon bocsátásáért, de az összeg mintegy fele végül az ő zsebében landol. Így Hayssam sikeres pénzmosást üthetett volna nyélbe, egyszersmind nemzeti hőssé válhatott volna. (Ebben közrejátszhatott, hogy korábban az is felvetődött, a PSD színeiben indul egy parlamenti mandátumért.) Az akciót a Hadzsiként szólított Abdel Jabar Al-Slimani tervelte ki, akit viszont közben az iraki hatóságok elfogtak és vallomásra kényszeríttetek. A francia lap részleteket hoz a rendőrségi jegyzőkönyvből: „Kérték tőlem, hogy raboljam el az újságírókat. A terv szerint három napig jól kellett bánnunk velük, majd közvetlenül Omar Hayssam közbelépése után szabadon kellett volna bocsátanunk őket. (…) Abu Sahar egyetértett az elrablással. Ő maga szögezte le a napot és az órát, amikor ennek be kellett következnie” – vallotta Hadzsi.
Csakhogy az emberrablás után alig egy héttel (április 5-én) Hayssamot a román hatóság letartóztatta egy egészen más ügyben (Volvo kamion dosszié). Erről értesülve Abu Sahar pánikba esett, valamit tennie kellett az immár zavaró tényezőkké vált újságírókkal. Úgy döntött, az ál-akciót valódi ’rablás iraki módra’-mezbe öltözteti, és politikai síkra tereli a dolgot. „Kértem Abu Sahart, sürgősen engedjük szabadon az újságírókat, mert nem akartam több problémát az iraki hatóságokkal. Azt válaszolta: a szabadulás feltétele az lesz, hogy a román csapatok vonuljanak ki Irakból. Ugyanakkor megígérte, bármi történjen is, nem végzi ki őket. Jelen voltam, amikor ezt kijelentette,” – szól Hadzsi vallomása.
Marie-Jeanne Iont, Eduard Ovidiu Ohanessiant, Sorin Miscoci-t és Mohammed Munafot egy sötét, másfél méter magas pincébe vitték, ahol a francia újságírónőt is fogva tartották. Érkezésük kissé felforgatta a cella életét, lévén, hogy jobban bántak velük, és jobban is élelmezték őket. Ebből a többi fogva tartottnak (Aubenas-n kívül másokat is őriztek ott) is sikerült profitálnia.
Az írás több, eddig ismeretlen tényre is rávilágít, például arra, hogy egy alkalommal azért verték meg Ovidiu Ohanesiant, mert nem tudta arabul kiejteni azonosítószámát, a 99-et. Kiderül, Aubenas azért tagadta le, hogy együtt raboskodott a románokkal, mert – bár már lezárultak a tárgyalások – a terroristák azzal fenyegetőztek, hogy kivégzik a többi rabot. A francia és román hatóságok együttműködésére is fény derült, akárcsak arra, hogy Marie-Jeanne Ion és Mohammed Munaf megpróbálták házastársaknak kiadni magukat őrzőik előtt, mert a Prima TV munkatársa attól félt, hogy megerőszakolják. – számolt be a hírportál a francia lapban megjelent cikkről.
A beteg megszökött
Az újságírók május 22-én kiszabadultak, Traian Băsescu látványos öleléssel fogadta őket. Haysszamot közben meggyanúsították az akció kitervelésével, s még a rablás évében 20 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, látszólag végéhez ért az ügy. Csakhogy a szír-román üzletember ügyvédei elérték, hogy súlyos betegségére hivatkozva 2006. április 27-én szabadlábra helyezzék. Már januárban megműtötték hátgerinc-daganattal a rahovai börtön kórházában (a sebész Mircea Beurean ugyancsak jó kapcsolatokat ápolt a PSD-vel). Júniusban döntés született arról, hogy Hayssam térjen vissza a börtönbe, ám nem találták sehol, ugyanis megszökött, vagy megszöktették. Júliusban nemzetközi körözést adnak ki ellene. Az ügy akkori súlyát jelzi, hogy július 21-én, egy napon mond le a két legfontosabb titkosszolgálat (SRI, SIE) vezetője, továbbá a főügyész. Ez időben Hayssam valószínűleg már Szíriában volt, amellyel Romániának nem volt kiadatási egyezménye.
Omar Hayssam bilincsben, hazahozatala után. A megrendelő is csak eszköz volt?
Elraboltatva a hírnévért?
2009 őszén előkerültek azok a jegyzőkönyvek, melyek Hayssam szökésének körülményeit rögzítették. Ezekben állítólag az szerepel, hogy a terrorizmussal vádolt üzletember szerint őt maga Băsescu szólította fel arra, hogy gyerekeivel együtt hagyja el az országot.
Politikai elemzők akkor a választásokkal hozták összefüggésbe az államfő körüli botrányt. Úgy vélték, egyes titkosszolgálatok nem szeretnék, ha Băsescu újabb mandátumhoz jutna. Azt is mondogatták, hogy az állam első embere az egész ügyet arra használta fel, hogy megszabaduljon az előző hatalomhoz közel álló titkosszolgálati vezetőktől. Így volt, nem így volt, megszabadult...
2010 januárjában az akkor már regionális fejlesztési és turisztikai miniszter, Elena Udrea, az államfő egyik legfőbb bizalmasa az egyik hírtelevízióban azt állította, hogy az egész emberrablás egy színjáték volt, melyről Marie-Jeann Ion előre tudott, és az egészet a hírnévért vállalta. A másik két újságíró a hitelesség érdekében nem tudta, mi vár rájuk Bagdadban.
Udrea, aki az újságírók elrablásakor az államelnöki hivatal kancelláriáját vezette, akkor nyilatkozott, amikor felröppent a később valótlannak bizonyult hír, hogy Szíria kiadja Hayssamot Romániának.
A politikus szerint a tévés újságírónő arra nem számított, hogy felborul a terv, és kollégáival együtt valós veszélybe kerülnek. A nő határozottan elutasította Udrea kijelentéseit.
Az ügy újabb fordulataként Omar Hayssamot és testvérét, Mohamad Omart 2013 nyarán ugyancsak tisztázatlan körülmények között, titokban hozták vissza Romániába, és letartóztatták.
Victor Ponta kormányfő bejelentette: Omar Hayssam visszahozása az országba a kormány felügyelete alatt történt, a hazai törvényeknek megfelelően. A miniszterelnök Traian Băsescu kijelentésére reagált, aki azt mondta, nem tudja megerősíteni, hogy az elítéltet Szíriából hozták Romániába, szerinte a Ponta-kabinet engedély nélküli akciót hajtott végre egy másik ország területén. Ponta hozzátette, csakis az ő és Mircea Duşa belügyminiszter aláírása szerepel minden, a testvérpár visszahozatalához kapcsolódó dokumentumon, ezért nem érti, mire alapozza kijelentését az államfő.
Marad a titok
„Szigorúan titkos” besorolású államtitkoknak minősülnek a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) dokumentumai a román újságírók Irakból való hazahozatalával kapcsolatban. A titkosítás érvényes és nem adottak a feloldás feltételei” – írta néhány napja a Mediafax. A hírügynökség idézi a SIE közleményét, melyben ismerteti az ide vonatkozó törvényeket és rendeleteket.
Traian Băsescu közben azt mondta, „akarná”, hogy feloldják a titkosítást, mert akkor mindenki meglátná „az állam csillogó akcióját, mellyel megvédte a polgárait”. Kérdésre válaszolva a volt államfő elmagyarázta: a titkosítást csak a SIE oldhatja fel, és hozzáfűzte, szerinte ez meg kellene történjen, mert csak akkor kerülhet bíróság elé az újságírók elrablásával kapcsolatos iratcsomó.
Mindeközben szó sem esik arról, vajon valóban kifizették-e 2005 tavaszán az említett millió dollárokat, mert ha igen, valamelyest jogos a vadimi kérdés: vajon hova lett az a pénz?
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
