CTP: „Omar Hayssam nem fog beszélni”

A román államfőhöz közel álló Népi Mozgalom Párt színrelépése áll annak a hátterében, hogy a CFR Marfã privatizációja és Omar Hayssam hazahozatala kapcsán kiújultak a konfliktusok Traian Bãsescu elnök és Victor Ponta miniszterelnök között – véli Cristian Tudor Popescu. A politikai elemzőt, publicistát Cseke Péter Tamás kérdezte.

A nyár kellős közepén kiújult a konfliktus a miniszterelnök és az államfő között: Victor Ponta és Traian Bãsescu egymásra hárítják a felelősséget az államvasút teherszállító részlege, a CFR Marfã privatizációjával kapcsolatos döntésért. Hová vezet a politikai pingpongozás ezzel az alapvetően üzleti szerződéssel?

Szomorú, hogy ezt a pingpongot – ahogy ön nevezi – a legmagasabb romániai közjogi méltóságok játsszák egymással. Nyilvánvaló, hogy sem Victor Pontát, sem Traian Bãsescut nem érdekli a CFR Marfã privatizációjának a sorsa, mindketten politikai tőkét akarnak kovácsolni ebből az üzleti szerződésből. Innen fakad az állami vállalat magánosítása körüli összes manőver, a döglött macska áthajigálása a másik udvarára. Ez semmiképpen sem a nemzeti érdeket szolgálja.

Ponta szerint a Legfelső Védelmi Tanácsé, Bãsescu szerint a kormányé a felelősség a privatizáció kérdésében. Van-e valamelyiküknek igaza ebben a történetben?

Az érvényben lévő jogszabályokat sokféleképpen lehet értelmezni. Egyes vélekedések szerint szükség van a Legfelső Védelmi Tanács jóváhagyására, miután a kormány jóváhagyta a privatizációs szerződést. Mások szerint nem. Az államfőnek az a szándéka is vitatható, hogy mindaddig nem írja alá az új szállításügyi miniszter kinevezését, amíg a tárcavezetői tisztséget ideiglenesen betöltő Victor Ponta le nem zárja a CFR Marfã magánosítási folyamatát. Ám ismétlem, mindkét fél felelőtlenül viszonyul ehhez a kérdéshez, a kormányfőnek és az államfőnek együtt kellene működnie ebben az ügyben. Az államvasút teherszállító részlegének privatizációja nem egy könnyű feladat, olyan vállalatról van szó, amely évek óta veszteséges, de megfelelő kézben további befektetésekkel, korszerűsítéssel nyereségessé tehető. A CFR Marfã adósságokat is halmozott fel, így nem könnyű értékesíteni. Ezért is tartom groteszknek, letaglózónak a miniszterelnök és az államfő egymásnak feszülését ebben a kérdésben. 

Elképzelhetőnek tartja, hogy kudarccal végződjön ez a stratégiai privatizáció a politikai konfliktus miatt?

Ilyen körülmények között nem látom esélyét annak, hogy a CFR Marfã privatizációja sikerrel végződjön.

Konfliktus bontakozott ki a napokban a kormányfő és az államfő között a Romániában terrozimusért húsz évre elítélt Omar Hayssam Bukarestbe hozatala körül is. Miért lett ennek is politikai tétje? Ki fél ma Romániában attól, hogy Omar Hayssam az országban van és esetleg beszélni fog?

Egyesek valóban félnek Omar Hayssam romániai jelenlététől, mások eszközként akarják felhasználni az elítéltet politikai ellenfeleik lejáratására. Ám az ehhez fűződő konfliktusnak, akárcsak a CFR Marfã körüli botránynak, ugyanaz áll a hátterében: az államfő politikai alakulata, a Népi Mozgalom Párt színrelépése. Omar Hayssam annak idején szinte az összes fontos politikai tényezővel érintkezésben állt. Több politikusnak megvásárolta a befolyását, kétes üzleteket kötött, így sokaknak végigfutott a hátán a hideg, amikor meghallották, hogy az országba hozták. Ám nincs miért aggódniuk. Omar Hayssam nem fog beszélni. Ez az ember nagyon közel áll a titkossszolgálatokhoz, feltételezhetően a szíriai állam ügynöke, sőt több ország ügynöke is lehet. Múltja a Ceuºescu-diktatúra és a szíriai Aszad-rezsim összefonódásaihoz nyúl vissza. Egy ilyen embert nehéz lesz szóra bírni, hiszen többek között arra képezték ki, hogy hallgasson. Ne feledjük, családos ember is, tehát szerintem hallgatni fog.

A Hayssam-ügy kapcsán az államfő tett egy meghökkentő kijelentést: a terrorista hazahozatalakor Románia engedély nélküli akciót hajtott végre egy másik ország területén. Ezt hogyan kommentálja?

Az elnöknek ez a nyilatkozata is politikai tőke megszerzésére irányul. Ez abból is kitűnik, hogy Bãsescut senki nem kényszerítette egy ilyen információ feltárására, egyszerűen piacra dobta. Szándéka ezzel az volt, hogy megmutathassa Victor Pontáéknak, az országnak, van még hatalma Romániában. Úgy tűnik, hogy az államfőt bizonyítási kényszer hajtja ezekben a hetekben, minden eszközt megragad arra, hogy hatalmát demonstrálja a közvéleménynek. Ismétlem, nem volt semmi ráció annak az információnak a feltárásban, miszerint Hayssam hazahozatalakor a román állam törvénytelen akciókhoz folyamadott. Ha valóban volt ilyen akció, akkor az államfőnek hallgatnia kellett volna erről. Arra nem gondolt, hogy milyen hatása lesz egy ilyen kijelentésnek Románia nemzetközi megítélésére? Belföldön mindenesetre elérte a célját: a hazai titkosszolgálatok uraként sikerült önmagát beállítania. Azt kívánta demonstrálni, hogy olyan akciókat képes koordinálni, amelyhez a kormánynak semmi köze nincs. Gyakorlatilag azt üzente: „Hayssamot nem a kormány, hanem én hoztam haza a titkosszolgálataim segítségével, ez a szerencsétlen Ponta pedig mit sem tudott erről”.

Említette a Népi Mozgalom Párt színrelépését. Mennyire lesz fontos politikai tényező Romániában ez a párt?

Belátható időn belül ennek a pártnak alig lesz befolyása a hazai politikai életre. Nincs egyetlen vezetője sem, aki hatni tudni a választókra, nincs olyan karizmatikus politikusa, aki fel tudná hívni magára a figyelmet. Még üzenetük sincs. Nem tudom, mihez kezd majd az államfő ezzel a párttal.

Mi várható ősszel? Az ötven százalékos népszavazási küszöb ellenére megszervezik a kormánypártok az alkotmánymódosításról szóló referendumot?

Nem fogják megszervezni. Megvárják, hogy elteljen az egy év, amelyet az Alkotmánybíróság megszabott a küszöb csökkentésére.