Nesze neked, szolidaritás

2013. 07. 29. 15:04 „Mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy az EMNP elnöke fogja a listáját, a golyóstollát, s elkezdi jó magyarokra és rossz magyarokra osztani a Szövetség vezetőit a nemzeti egység és együttműködés nevében.” Szűcs László vezércikke Tusványos után.

Egy kiváló világversenyt volt szerencséje nyomon követni a napokban mindazoknak, akik nem tartják snassznak egy női labdarúgó Európa-bajnokság meccseit végignézni. Itt aztán hosszú ideje igaz, hogy huszonkét ifjú hölgy játszik, s a végén mindig a németek nyernek. Ahogy vasárnap is, a döntőben, méghozzá a győztes csapatban egy kiváló magyar futballistával, Marozsán Dzseniferrel, akinek az elődöntőben szerzett okos gólja feledtetni tudta a magyar kupacsapatok gyalázatos nemzetközi (le)szereplését. Ám aligha említeném az aranylábú hölgyeket, ha nem tűnt volna fel, mennyire tiszta, sportszerű a játékuk, mennyire kevés a szándékos, durva szabálytalanság, milyen fegyelmezetten, higgadtan veszik tudomásul még az olykor igazságtalan bírói döntéseket is. S mennyire fontosak egymásnak a csapattagok. A döntőn joggal meg nem adott lesgóljuk után eszükbe sem jutott a norvég lányoknak, hogy a bírót győzködjék, lökdössék, szidják, ahogy az ilyen esetekben szinte elvárás, férfias erény.
A játék tisztaságát különösen annak a fényében érzem fontosnak, ami nálunk a férfiak által dominált közéletben történik. Néha azt gondolná az ember, hogy mennyivel egyszerűbb korrektnek lenni. Napok óta nem értem például, s feltehetően nem vagyok egyedül értetlenkedésemmel, azt a Tusványos előtti esetet, amikor a Kovászna megyei Tanács elnökét – mint a viccbeli nyuszika a medvét – lehúzták a hivatalos meghívottak listájáról. A mai napig nem ismerte el egyik szervező sem, hogy történt ilyen gesztus, igaz, konkrét cáfolatot sem olvastam. Hasonlóan maszatolásnak éreztem a Tamás Sándorral szolidarizáló egyes RMDSZ-es vezetők magatartását is. Hiszen volt, aki a programoktól tényleg távol maradt, más nem hivatalosan jelent csak meg a táborban, megint más úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna. Mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy az EMNP elnöke fogja a listáját, a golyóstollát, s elkezdi jó magyarokra és rossz magyarokra osztani a Szövetség vezetőit a nemzeti egység és együttműködés nevében.
Volt arra is hajlandóság, hogy békejobbot nyújtsanak. Borboly Csaba, a másik székely megye tanácsának elnöke azzal a javaslattal állt hallgatósága elé, hogy a rivális magyar pártvezetők egy hónapig ne egymáson élezzék szónoki képességeiket. Ám a kritika stop hamar az Olt vizébe veszett. Két nap sem kellett, hogy az Orbán Viktor árnyékában szólásra emelkedő Tőkés László némi poszttrianonozás és poszkommunistázás után a járt utat el nem hagyva ismét az RMDSZ bírálatába kezdjen. Utóbbi néhány vezetőjének az első sorokban ülve volt szerencséje eltöprengeni azon, mikor és hol veszett el a Szövetségen belül a szolidaritás.

Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!