„A többség nem az ISIS elől jön”

2015. 09. 30. 22:21

Európa gyengébb, mint amennyire ezt eddig hinni akarta magáról, arról, hogy mi folyik a Közel-Keleten alig van információnk. Az viszont nem bizonyított, hogy az ideihez hasonló újabb menekültválság közeledne. Széky János író, szerkesztő a menekültkrízis nemzetközi összefüggéseiről, és arról, hogyan működik a világpropaganda. Parászka Boróka interjúja.

 

Széky János, az Élet és Irodalom hetilap rovatvezetője (Fotó: Parameter.sk)

 

Lehet-e a menekültválság közép, vagy hosszú távú megoldásában reménykedni, most, hogy nyilvánosságot látott néhány európai javaslatcsomag?

 

A nyilvánosságot látott javaslatok egyik fele a menekültválság-, a másik fele a szíriai helyzet megoldására vonatkozik. A menekültválság megoldásáról sokféle javaslat látott napvilágot, többek között Orbán Viktor hat pontja is. A szíriai helyzet kezelésére kevés államférfinak van bármiféle elképzelése. Ami látható, az Vlagyimir Putyin stratégiája. A nyugati hatalmak vezetői követik Putyin lépéseit. Nagyon jó karikatúra jelent meg a szlovák Dennik N lapban, a zseniális Shooty karikaturista egymás mellé rajzolta a viszonylag magas Obamát és a viszonylag alacsony Putyint kosarazás közben. Obama áll lógó gatyában, letörten, Putyin a nyelvét nyújtja felé pattogtatás közben: kezében a labda maga a földgolyó.

 

Az orosz hatalmi törekvéseket látjuk most válságkezelés címén, jól értem?

 

Egyfelől igen, másfelől nem vagyok biztos benne, hogy a válság előidézésében Oroszországnak nincs-e része. 2013-ban Putyin húzott egy úgynevezett vörös vonalat. Azt mondta, hogyha az Aszad-rezsim vegyi fegyvereket vet be, akkor az Egyesült Államok be fog avatkozni. Erre válaszként írt Putyin a New York Timesba egy cikket – ez elég nagy ritkaság – és hitet tett amellett, hogy nem szabad ezt a helyzetet erőszakosan, katonai úton megoldani. A válságkezelést a tárgyalás, a diplomáciai eszközök alkalmazása jelenti. Obama ezek után nem bombázta az Aszad fennhatósága alatt álló területeket. Két év múlva pedig Putyin megjelent szárazföldi, haditengerészeti és légi erőkkel a térségben.

 

Miért következett be ez a fordulat? Közbeesett a krími konfliktus, kialakult a mostanában második hidegháborúnak nevezett helyzet...

 

Van egy olyan elmélet, hogy az orosz kormányzat így igyekszik kikerülni a nemzetközi elszigeteltségből, így bünteti a vele szemben állókat. Ugyanakkor ez lenne a módja annak, hogy maga mellé állítsa az Egyesült Államokat és Németországot. A másik fele a dolgoknak az, hogy új helyzet állt elő az Iszlám Állam 2014-es megerősödésével. Szerintem Putyin számára ez váratlan fordulat volt.

 

Tartanak az ISIS-től Oroszországban?

 

Nem mondanám, hogy tartanak. A jelenlegi propaganda-össztűzben nem nagyon látni azt, hogy az ISIS forrásvidéke nagyrészt két ország titkosszolgálatának állományában és cselekedeteiben keresendő. Szíriában és Irakban is volt két egymáshoz hasonló esemény: 2002 végén, amikor már látszott, hogy az amerikaiak megelégelték Szaddam rendszerét, és háború lesz, akkor az iraki vezető bejelentette, hogy kinyitja a börtönöket. Terroristák, bűnözők tömegei kerültek szabadlábra, és tűntek el a sivatagi homályban. 2011-ben Szíriában, az első lázadás kitörésének idején Aszad titkosszolgálata szintén megnyitotta a börtönöket. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában is volt erre példa: Algériában láttunk olyat, hogy a meggyengült rezsim hozott létre terrorszervezetet, hogy aztán le tudjon csapni rá, és megerősítse így magát. Az ISIS túlságosan megerősödött. Vezetőségének nagy részét iraki magas rangú titkosszolgálati tisztek alkotják. Ez nagyon racionális és logikus társaság. A magát kalifának nevező Al Baghdadi csak egy előretolt bohóc. Annyira még nem erős az Iszlám Állam, hogy felvegye a harcot az Aszad-ellenes szíriai koalícióval. Az ISIS katonai ereje akkora, mint az Asszad ellen támadó tömbök ereje egyenként. Három ilyen csoportosulás van: az Iszlám Front, a Szabad Szír Hadsereg és a kurdok. Ezeknek külön-külön van akkora ereje, mint az ISIS-nek, nem beszélve az irakiakról. Az Iszlám Állam arra alkalmas, hogy megriassza Európát, ezt pedig az orosz propaganda ki is használja. Arra is alkalmas, hogy lekösse az Aszad elleni felkelők erejét. Putyin ezt a pillanatot használta ki, hogy beavatkozzon Szíriában, így, hogy Aszad folyamatosan gyengül. Minden propaganda ellenére tudni kell, hogy a Damaszkusz körüli úgynevezett „élhetőségi körzet” zsugorodik. Oroszország most úgy tesz, mintha Aszadot az Iszlám Állam ellen támogatná. Pedig a szíriai kormányerők nagyon kis felületen találkoznak az ISIS-szel.

Amikor az orosz állam azt mondja, hogy leveri az Iszlám Államot, meg „jaj a terroristáknak” – az közönséges hazugság.

Obama és Putyin koccintása New Yorkban. Hideg tekintet, rozé pezsgő

 

Azért folyik a verseny, hogy kié legyen az Európa megmentője szerep?

 

Van egy ilyen is, Putyin most felmutatja Európának, hogy nem a saját európai demokráciája menti meg, hanem a megvetett, elítélt orosz rendszer a véreskezű Aszad diktatúrával együttműködve. És ha ez a célja, könnyű dolga van, mert a nyugati hatalmak teljesen tanácstalanok és puhányok a szíriai és iraki fellépést illetően. A másik hozadék az, hogy Oroszország viszonylag kis költséggel megveti a lábát a közel-keleti térségben. Ott, ahol a hidegháború idején az USA-val egyenrangú hatalom volt. Most az Egyesült Államok visszakozik, lelkiismeret-furdalása van, erőtlenül politizál. Nem akar még egy szárazföldi hadműveletbe belebonyolódni. Az oroszok viszont összekovácsoltak egy a Földközi-tengertől az Arab öbölig tartó siíta koalíciót. Az iráni, a siíta iraki és a szír kormányzat, a Hezbollah is ehhez tartozik. Van egy országokon átívelő siíta szövetség, amely testvérien összeforrott Oroszországgal.

 

Van-e remény arra, hogy stabilizálódjon a helyzet? Mindezeknek a fényében az európai menekült-válságra adott válaszok mennyire tűnnek hatékonynak?

 

Az otthonuk elhagyására kényszerült szírek töredéke menekült el az országból, és ők is a környező országokban kerestek menedéket: Törökországba, Libanonba és Jordániába mentek. Ezeknek a töredéke indult el Európába. Abban a pillanatban, amikor Szíriában békés állapotok lesznek, akkor ez a tömeg hazatér. Ha ez úgy valósul meg, hogy a szír kormánycsapatok orosz támogatással visszafoglalják a felkelőktől a nagyobb városokat, akkor szerintem az Aszad-rezsimet nem lehet sokáig fenntartani. Azokon a területeken, amelyeket a szíriai kormányerők megtartottak, az etnikai tisztogatáshoz hasonló felekezeti tisztogatás ment végbe. Betelepítették az alavita felekezethez tartozó muzulmánokkal. A menekültek nagy része szunnita muzulmán.

 

Viszonylag keveset hallunk Törökország szerepéről az idei menekültválsággal kapcsolatban. Pedig úgy vélem, a törökök sokat tettek azért, hogy az ott működő menekülttáborok lakói felkerekedjenek.

 

A menekültek többsége valóban évek óta ott volt ezekben a táborokban. Különféle történeteket hallunk arról, hogy miért indultak el most. Azt hiszem, az idei menekülthullám nem fog megismétlődni.

Semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy az érkezők száma exponenciálisan növekedne.

Arra sem, hogy ilyen tömegekben jönnének még máshonnan. Ettől függetlenül Törökországban, Libanonban, Jordániában hatalmas gond ezeknek az embereknek az ellátása, a radikálisok féken tartása. Ebben Európának segítenie kellene, függetlenül attól, hogy jönnek-e az emberek vagy sem onnan.

 

Mennyi az esélye annak, hogy európai konszenzus szülessen menekültügyben?

 

Nem bízom ennek a sikerében, az európai közvélemény és politika is súlyos információhiányban szenved. Számomra is elképesztő, hogy az év derekáig vaslédiként ismert Merkel hirtelen meglágyult a szíriai menekültek sorsát látva, és szerintem nagy hibát követett el a Dublin III. alóli mentesség meglebegtetésével. Nagy szerepe lehetett ebben a fordulatban az orosz propagandának. Ennek révén alakulhatott ki az a meggyőződés, hogy a szíriaiak az ISIS elől menekülnek. A többség nem az ISIS elől jön. Azok az erők, amelyek elől jönnek: a szíriai kormányerők, az Iszlám Front, a Szabad Szír Hadsereg is éppen elég szörnyűek ahhoz, hogy menekülni kelljen előlük. Az Iszlám Állam tölti be a gonosz szerepét azért, hogy Aszad ártatlanként tűnhessen fel. „Istenem, diktátor, de legalább rendet tartott fenn az országában” – hallani. Még ez sem igaz. Semmibe veszi az emberi jogokat, és annak a dinasztiának a sarja, amelyik a legnagyobb arab mészárlást követte el Hama városában. 1982-ben közepes becslések szerint húsz-harmincezer embert öltek meg az idős Aszad kormánycsapatai. Ezek szabályos vérengző, népirtó diktatúrák. Az Iszlám Állam kegyetlenségei ellentétesek a diktatúrák természetével. Az ilyesmit ezek a rendszerek titkolni szokták. Ez járul hozzá ahhoz, hogy a szír kormány jobbnak tűnik fel az ISIS-szel szemben, mint amilyen.

 

A tömegtájékoztatás korában, a túlfinomított védelmi rendszerek korában hogyan lehetséges – ha mindez igaz – ilyen léptékű manipuláció? Mindaz, amit a biztonságpolitikáról gondoltunk, nem érvényes. Hogy lehet ez?

 

Nagyon könnyen. Az európai hatalmak a több évtizedes békében élve nem nagyon törődtek a hadseregükkel. Rábízták magukat a hidegháború idején az amerikaiakra. A titkosszolgálatok rosszul vannak ellátva pénzzel, szakértelemmel. Vannak különbségek, a francia és a brit szolgálat meglehetősen profi. De John le Carré regényei sokat elmondanak arról, milyen esendő emberek. Nem tudják felvenni a versenyt a világ két legnagyobb titkosszolgálatai közül az egyikkel, az orosszal.

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!