A megosztás milliárdjai

A támogatáspolitikai rendszert átalakító Orbán-kormány az átláthatósággal indokolta a Bethlen Gábor Alap létrehozásával elért központosítást. Ám a 13 milliárdos keretből csupán 600 millió forintot osztottak szét nyílt pályázaton. A büdzsé módosításai során olyan tételek jelentek meg, amelyekre a megszorítások ellenére is futotta, s bár nemzetpolitikai támogatásként címkézték, nincs közük a határon túli magyarsághoz. Gál Mária írása.

Bár hivatalos nyilatkozatokban még nem, a fórumokon már nyíltan megjelenik a düh és a döbbenet az utóbbi időben nyilvánosságra került, külhoni magyarok támogatásaként megjelenített extra kiadások kapcsán. Legtöbben szavazatvásárlásról beszélnek, mások csak dohognak. Elfogadhatatlannak tartják, hogy miközben Magyarországon lenullázzák a támogatott egyetemi helyek számát, a forráskivonásokkal szénszünetre kényszerítik az egyetemeket, addig a Sapientiát milliárdokkal „stafírozzák ki” ingatlanberuházás céljából, működési költségeit nem csökkentik, sőt emelik, támogatott képzési helyeit is megtartják. A diákok nem beszélnek erről a híradásokban, de mikrofon és név nélkül elmondják. „Nem hiszem, hogy így kellene a nemzetegyesítést végrehajtani, ezzel csak hergelik a magyarországi diákokat. Én Erdélyből származom, de én is úgy gondolom, méltatlan ez a helyzet. Mintha szándékosan akarnának hangulatot kelteni a határon túliak ellen. A döntéshozók sem gondolhatják komolyan, hogy tapsolni fog a magyarországi diák annak, hogy míg itt egyetlen támogatott jogi vagy közgazdasági hely sincs, addig a Sapientián nyugodtan lehet magyar állami pénzen jogot tanulni” – meséli egy kávé mellett a harmadéves műszaki hallgató.

Bal–jobb, jobb–jobb viták A határon túli magyar oktatás van annyira tabutéma, hogy csínján kezelje minden szereplő, ezért a Sapientia tanévnyitóján Orbán Viktor által bejelentett 4 milliárdos plusztámogatás kommentálása a mormogás szintjén maradt. A biztosítékot a Friends of Hungary alapítvány létrehozása verte ki. A magyar média döbbenten állt a november végén bejelentett hír előtt, a kormányzat semmiféle magyarázatot nem adott, az újságírói kérdésekre a kormányszóvivő sem válaszolt, csupán a Magyar Közlönyben megjelent magyarázatot ismételte meg.
Az első tiltakozó reakció a Kanadai Magyar Hírlapban jelent meg. „A szűkös és labilis magyarországi költségvetés ellenére, az Orbán kormánynak sikerült találnia 3,3 milliárd forintot (15 millió amerikai dollárt), amelyet átutal az Egyesült Államokba, ahol egy Friends of Hungary nevű alapítványt hoznak létre. Hogy mire is kell 3,3 milliárd forintnyi állami pénz a diaszpóra közösségekben? Az alapítvány célja a diaszpóra magyarsága nemzeti identitásának és a nemzeti összetartozás kötelékeinek az erősítése.” Az Amerikában bejegyzett alapítvány tulajdonosa a magyar miniszterelnökség.
„Azt még nem lehet tudni, hogy Észak-Amerikában ki vesz részt az alapítvány működésében. Kanadában azt tapasztaltuk, hogy az eféle »nemzeti összetartozást« célzó projektek általában arról szólnak, hogy a Nemzeti Együttműködési Rendszert (NER) terjesztik ki a külhoni magyarságra, és arra használják fel Magyarország helyi humánerőforrásait (pl. az ottawai magyar diplomatákat), valamint anyagi forrásaikat, hogy a NER-rel szembenálló észak-amerikai magyarokat kirekesztessék. Ezért a Kanadai Magyar Hírlap aggodalommal fogadja a Friends of Hungary megalakítását” – olvasható a szerkesztőségi állásfoglalásban.
A november végi állásfoglalásban jelzett kanadai magyar ellentét december közepére kirobbant, e cikk írásának pillanatában, 14-én komolyan körvonalazódott a szakítás. Kanadai magyar sajtóhírek szerint durvulnak az ellentétek „a Fidesz-párti Kanadai Magyarok Országos Szövetségében”. Kiderült: 2012. december 16-án rendkívüli közgyűlést szervez az Ottawai Magyar Ház, s ennek végeredménye a KMOSZ-ből való kilépés lehet. A feszültséget az okozta, hogy a szövetség politizálni kezdett, ami ellen kanadai magyar értelmiségiek petícióban tiltakoztak, a petíciót a Hungarian Spectrum nevű ottawai televízióműsorban is bemutatták. A KMOSZ vezetősége éles hangú közleményben utasította vissza azt a vádat, miszerint jobboldali politikát folytatnának, és rosszallta, hogy a nyilvánosság elé kerültek az ellentétek.
Ám nemcsak balliberális–jobb szembenállás alakult ki Kanadában, hanem a két nyíltan jobboldali szervezet rivalizálása is színre került, miután az Orbán-kormány elkezdte favorizálni a KMOSZ-t a Kanadai Magyar Kulturális Tanáccsal (KMKT) szemben.

Szavazatok vására? A KMOSZ állítja, pártpolitikába nem avatkozik be, csupán nemzetpolitikai kérdésekben hallatja a hangját, olyankor lép fel, amikor a magyarság és Magyarország hírnevén esett csorbát kell kiköszörülni. Ebbe viszont olyan felhívások is beleférnek, mint a tagság felszólítása a Civil Összefogás által szervezett ún. Békemenet támogatására. (A Civil Összefogás az Együtt 2014 választói mozgalom megalakulása után 150 millió forintos, Bajnait s Gyurcsányt lejárató kampányt indított.) A KMKT lapja, a Magyar Élet arról panaszkodik, hogy „az ottawai (magyar) nagykövet segítségével egy másik országos szervezet létrehozásán fáradoznak különböző csoportok”, holott „a kanadai magyarok képviseletét nem láthatja el több, azonos küldetésű csoport… hiszen a KMKT 2001 óta létezik, s munkájával már éppen eléggé megmutatta a szórványban élő magyarok melletti elkötelezettségét”.
A fentiekből egyértelműen látszik, hogy „felértékelődött” a tengerentúli magyarság, az orbáni nemzetpolitika ugyanazt a receptet alkalmazza, mint a Kárpát-medencei magyarság körében. Abban megegyeznek a vélemények, hogy mind a 15 millió dollárral létrehozott alapítvány, mind e felértékelődés mögött a potenciális szavazatok állnak, amelyeket immár begyűjthetővé tesz a kiterjesztett állampolgárság és az új választójogi törvény.
Kerék-Bárczy Szabolcs volt MDF-es politikus, diplomata, 2001–2003 között a Magyar Köztársaság Los Angeles-i főkonzulja, egy televíziós műsorban azt mondta: a Friends of Hungary létrehozásával szavazatokat akar vásárolni a 2014-es választásokra az Orbán-kormány. „Ha csak néhány ezer szavazót édesget magához az alapítvánnyal a kormány, már az is megéri neki.” A diplomata hangsúlyozta, hogy az alapítvány feltüntetett célja gyakorlatilag a külképviseletek munkája, erre nem kell külön szervezetet létrehozni. Magyarázata szerint külsős cégeket csak kivételes esetekben kell alkalmazni a külképviseletek mellett. Például a NATO-csatlakozáskor Budapest is amerikai jogi irodákkal szerződött, de ezek 100 ezer dolláros nagyságrendű tételek voltak, nem 15 milliós, mint az alapítvány elindítása. Mivel az amerikai külképviseletek 10 ezer dolláros kerettel éves szinten 52-54 rendezvényt tudnak tartani, szerinte jogosan merül fel a kérdés, hogy miért kell milliárdokat fordítani a Friends of Hungary-ra?

A barátok ára Bartus László, az Amerikai Népszava tulajdonosa úgy vélekedett, az alapítvány feladata „az lesz, hogy kialakítsa az Orbán-rendszer amerikai lobbistáinak hálózatát, akik szócsövei lesznek az orbáni propagandának”. Bartus hangsúlyozta, hogy a Friends of Hungary 15 millió dolláros vagyona hatalmas összeg, és minden bizonnyal a „Magyarország barátai” név alatt az Orbán-rendszer barátait jelenti. Az egyesült államokbeli magyar helyzet ismeretében úgy véli, „az amerikai diaszpóra szervezetei nem tudnak ennyi pénzt sem felhasználni, sem ellopni, miután az Orbánnak kedves »szervezett szélsőségesek« sincsenek többen néhány ezernél, az amerikai magyarok aktivistáinak száma meg sem közelíti a száz főt”. Az Amerikai Népszava 121 éves, az egyik legnagyobb múltú lap, amely nagyon sokat tesz „a diaszpóra magyarsága nemzeti identitásának és a nemzeti összetartozás kötelékeinek erősítésére”, de nem valószínű, hogy egy cent támogatásra is számíthat a 15 millió dollárból.
Az újságíró elmondta, hogy az Egyesült Államokban sem tud senki semmit erről a pénzről, csak azok, akik kitalálták, és akik majd esetleg suba alatt kapnak belőle. „Máris kizárólag az Orbán-barát amerikai magyar szerveződések jutnak támogatáshoz, azok sem nyilvánosak itt, erről csak véletlenül szereznek tudomást az itteniek, ha egyáltalán szereznek. A mi gyanúnk egyébként az, hogy itt néhány Orbán-hívő szervezetet lefizetnek, hogy még aktívabbak legyenek, kiszúrják egy-két szélsőséges magyar klub, magyar ház szemét egy kis pénzzel, de annak nagy részét az amerikai közéleti személyek, üzletfelek, támogatók, lobbisták lefizetésére fordítják. Ez itt úgy megy, hogy hivatalos lobbista lesz valaki, vagy annak sem kell lennie, kapja a pénzt valamilyen hangzatos indokkal, mint Magyarország barátja, és ha valahol valami kritika megjelenik, akkor aktivizálódik, és az amerikai sajtóban, kormányzatban, agytrösztökben fellép, és terjeszti az ellenkezőjét, közli a Pesten kitalált hazugságokat, orbánista propagandát folytat” – magyarázta a várható amerikai stratégia rejtelmeit Bartus. Õ is úgy véli, a nagy érdeklődés és befektetés mögött szavazatszerzési szándék is húzódik, amelyet mindkét észak-amerikai óriásállamban a magyar klubokban és templomokban végzett mozgósítással, a jobboldali magyar sajtóban közölt hirdetésekkel próbálnak megvalósítani. Azt is megtudtuk az amerikai magyar újságírótól, hogy a kanadai magyarok között még durvábban beavatkozott Budapest, miután létrejött a Kanadai Magyar Demokratikus Charta.

Hatmilliárd az utolsó percben Magyar kormányzati berkek hátterét jól ismerő budapesti forrásunk szerint is alapvetően két célja lehet a pénznek: szavazatszerzés és ennek érdekében egyes szervezetek, személyek megvásárlása; illetve a magyar kormány rossz reputációjának ellensúlyozása „önkéntes” megszólalók felvásárlásával. Mindkettő drága dolog, de azért nem épp ennyire, véli. Az, hogy a Miniszterelnökségre került a feladat, szerinte nem véletlen. „Ne felejtsük el, hogy ott van a miniszterelnök személyes tanácsadójaként Félegyházy-Megyesy Jenő, tanácsadói feladatokat lát el a nyugati magyarsággal, valamint a civil és jótékonysági szervezetekkel való kapcsolattartás területén, évi tizenkétmillió forintért, akinek nagy valószínűséggel lesz szava és szerepe ebben. Félegyházy Magyarország tiszteletbeli konzulja volt az USA-ban (így nyilván amerikai állampolgár is), állítólag üzletember, és ő szervezte Orbán amerikai fellépéseit az ellenzéki időben, 2002–2010 között. Bár a Miniszterelnökség hivatalos tanácsadója, forrásunk szerint inkább az USA-ban él, ahol nem „kevésbé a magyar vonalat, semmint az ottani vezető-meghatározó köröket igyekszik megnyerni”.
Forrásunk szerint önmagában is döbbenetes az idei költségvetésből hirtelen biztosított 15 millió dollár, de arra hívja fel a figyelmet, hogy a jövő évi költségvetésben emellett további 2 milliárd forint jelenik meg a nyugati diaszpóra támogatása címszó alatt, és a Friends of Hungary 600 millió éves működési költséget kap úgy, hogy valójában semmit nem tudni arról, mire költenék ezt a teljes oktatási-nevelési támogatással vetekedő összeget.
A 2013-as költségvetés zárószavazás előtti módosító javaslataiban tűnt fel (vagyis az utolsó percben született erről döntés), hogy 6 milliárddal több pénzt kapnak a htm-ügyek. Az érdekessége az, hogy mindez szétszórva, ellenőrizhetetlenül. A Bethlen Gábor Alap pénze marad, emellett kap 2 milliárdot a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium. A Szász Jenő számára kitalált nemzetpolitikai kutatóintézet a Miniszterelnökségen lesz 1,3 milliárdért, a Friends of Hungary működtetése az NFM-nél több mint 600 millióért. Ugyancsak a Miniszterelnökségen jelenik meg a rejtélyes új feladat, a diaszpóra támogatása 2 milliárdért.
Mindez főképp annak függvényében abszurd, hogy nyilvános pályázaton az idén csupán 600 milliót osztottak szét. Az is nyilvánvaló, hogy kamu volt a támogatási rendszer átalakításakor hangoztatott érv, hogy a támogatásoknak egy helyen kell lenniük. A jelzett többletet kiszervezték a Semjén Zsolt – Répás Zsuzsanna kettős alól, Orbán ezzel formálisan is személyesen beszállt, informálisan persze eddig is jelen volt.
Mindennek köze nincs a határon túli magyarság támogatásához, ám mivel így kommunikálják és igazolják az önpropagandát, a határon túliak elleni indulatokat gerjeszt. Mint ahogy az is, hogy kiderült – Szász Jenő intézete már az idén decemberre 100 millió forintot kaphatott, jövőre pedig 100 „nemzetstratégát” alkalmazva kezdi el munkáját.