„Verespatak-ügyben türelmet kérek”

Bármilyen döntést is hoz Románia a verespataki beruházás ügyében, rengeteg per lesz belőle – jósolja KORODI ATTILA, aki politikusi pályafutása során immár harmadszor került a környezetvédelmi tárca élére. Az RMDSZ-es minisztert Cseke Péter Tamás kérdezte.

Harmadszor lett környezetvédelmi miniszter. A tárca neve most már környezetvédelmi és klímaváltozási minisztérium. Ez mit takar?

A névváltoztatást az indokolta, hogy Románia több mint egy éve elfogadta a klímaváltozás országos stratégiáját. Beindult ugyanakkor a Világbankkal közösen egy széleskörű programunk, amely a klímaváltozás által okozott lehetséges gazdasági kiesés költségeit méri fel a következő néhány évtizedre. Folyamatosan részt veszünk és koordináljuk azokat a nemzetközi tárgyalásokat, amelyek a 2030-2050-es időszakra fognak Romániára vonatkozó – a klímaváltozásokból adódó – kötelezettségeket megfogalmazni. Ezen túl mi koordináljuk szakmailag a teljes európai széndioxidkvóta kereskedelmi rendszert. Tehát rengeteg praktikus feladatunk van a klímaváltozással kapcsolatban. Amúgy én örvendtem volna, ha nem a klímaváltozás nevet, hanem a fenntartható fejlődés nevet kapta volna a minisztérium, ám most nem volt lehetőség erre.

Korábban kétszer is volt környezetvédelmi miniszter. Milyen hatásköröket veszített el a tárca az előző mandátumaihoz képest?

Fogalmazhatnék úgy, hogy maga a minisztérium nem veszített el semmilyen hatáskört, mert ezek csak gyűltek. Ugyanakkor azt is mondhatom, hogy feleannyi munkám van, mint korábbi mandátumaim alatt. Az erdészet és a halászat ugyanis egy tárca nélküli miniszter fennhatósága alá került. Van ugyan nekem is koordinációs, egyeztetési hatásköröm ezeken a területeken, de csak ennyi, az erdészet és halászat fejlesztési stratégiája már a kolléganőmhöz tartozik. Ez azonban azt is jelenti, hogy több energiám van foglalkozni az európai pénzek lehívásával, a környezetvédelmi alaphoz kapcsolódó kérdésekkel, a környezetvédelmi ügynökségek hálózatával, a Duna-delta ügykezelésével, a nemzeti parkokkal. Vagyis számos olyan kérdéssel, amely a korábbi mandátumaim alatt egyéb teendőim miatt háttérbe szorult.

Borbély László – aki maga is volt már környezetvédelmi miniszter – egy interjúban úgy fogalmazott, hogy az ő mandátumához képest mára legyengült, leszegényedett a zöld tárca. Ezt hogy látja?

Ez sajnos igaz. A mi költségvetésünkben csak az intézményekre vonatkozó beruházásokra van keret. A fejlesztési minisztériumhoz kerültek ugyanis az elmúlt években nagyon szépen beinduló beruházási programok, amelyeket én kezdeményeztem és Borbély László folytatott, kiegészített. E programoknak már a szakmai koordinációja sincs nálunk.

Az uniós alapokból és a környezetvédelmi alap forrásaiból történő beruházások esetében tudunk csak beleszólni abba, hogy milyen irányba fejlődjön Románia.

Az uniós alapoknál azonban szomorú a helyzet, ugyanis ezek koordinációja 2016-tól már az uniós alapok lehívásáért felelős minisztériumhoz kerülnek. Tény, hogy a beruházások szempontjából a környezetvédelmi minisztériumot, lehet, hogy kényelmességből, lehet, hogy egy erős centralizációs hajlamból, kiüresítették, csak a szakmai hatáskörök maradtak a tárcánál.

Pénzügyeknél maradva: a napokban vissza nem térítendő támogatást nyújtó pályázati kiírásokat mutatott be. Ezeknek mi a jelentőségük?

Igen, az úgynevezett Norvég Alap, az Európai Unióval társult országokkal – többek között Norvégiával – való együttműködési keret pályázati kiírásait ismertettem. Ez a pályázati keret 30 millió euró, de ebben a szakágban – biodiverzitás növelése, hulladékgazdálkodás – az éves szükséglet több százmillió euró.

És milyen, kimondottan uniós források állnak rendelkezésre környezetvédelmi célokra?

Kétmilliárd eurós nagyságrendű uniós források vannak ivóvíz- és csatornahálózat fejlesztésére, hulladékgazdálkodásra, a természetvédelmi övezetek menedzsmentterveinek az elkészítésére, a hőenergia-szolgáltatások fejlesztésére. Van még két és háromnegyed évünk, hogy a rendelkezésre álló uniós forrásokat elköltsük.

Románia országos téren köztudottan rosszul áll az uniós alapok lehívásával. Mi a helyzet a pénzek lehívásával a környezetvédelmi célú források esetében?

Meg kell mondanom, hogy nem állunk olyan rosszul. Mivel ezek nagy léptékű projektek, általában „predefiniáltak”. Tehát előre segítettünk a pályázóknak: önkormányzatoknak, településtársulásoknak, energiaszolgáltatóknak a pályázatok elkészítésében. A pályázatok el is készültek, rendben is vannak. Sőt, a hulladékgazdálkodás, ivóvíz- és csatornahálózat fejlesztése, vagy akár a hőenergia területén 120 százalékosan túlszerződött a keret. Viszont nehézséget jelentenek a helyi szinten kezelt közbeszerzési folyamatok. Itt rengeteg gond van, de akadnak biztató jelek is. Az ivóvíz- és csatornahálózatok esetében már 80 százalékos a közbeszerzési ráta, a hulladékgazdálkodásnál 50. A rossz közbeszerzési törvény miatt a legkisebb árajánlatok győznek általában. A cégek aláírják a szerződést, beindul a beruházás, és menet közben egyszer csak kiderül, hogy a vállalkozó nem bírja az iramot, nem számlázza a közbeszerzési szerződésekben rögzített munkálatokat, mert nem végzi el a munkát, így nincs is mit számláznia. Az elmúlt hónapban kifizettünk 90 millió eurót, ebben a hónapban 65 milliót, viszont sokkal több is beleférhetne. Megoldásként a következő félévben próbálunk begyűjteni minél több olyan közberuházást, amely ezekben a témákban fut kormányzati pénzekből az országban, és megpróbálunk ezekre átutaltatni pénzeket.

Szokványos, de elkerülhetetlen kérdés: melyek a prioritásai miniszterként?

Folytatnám is az előző mondattal. Most a prioritásom az, hogy minél több olyan egészséges, román közpénzekből működtetett környezetvédelmi beruházást találjunk, amit be tudunk hozni az ernyőnk alá azért, hogy minél szélesebb körben tudjunk elfogadni elszámolásokat. Vagyis, hogy költsük a pénzt, s ezzel segítsük az országot. Amúgy a következő hetekben a környezetvédelmi alapnál több programot is elindítunk, indul ismét a roncsautóprogram, új, dinamikusabb rendszerben. Ha a szakági prioritásokat nézzük, akkor én főleg a hulladékgazdálkodási területhez szeretnék hozzájárulni, mert itt komoly gondjaink vannak. Több mint húsz kormányhatározatot kell ebben az ágazatban megfogalmaznunk, mert igazodnunk kell az európai irányelvekhez. Ugyancsak fontos, és az emberekre is kihatással lesz, hogy a természetvédelmi övezetek minél nagyobb százalékának készüljenek el a menedzsmenttervei. Ha elkészülnek, akkor a mezőgazdasági vállalkozók és önkormányzatok is tudják, melyek azok a területek, amelyeken belül tudnak gazdálkodni, települést fejleszteni.

Verespatakról azt nyilatkozta, hogy nem prioritása a mandátumának. Ám alig tette le az esküt, máris kapott egy nyílt levelet a Mentsük meg Verespatakot! mozgalomtól és az Alburnus Maior Egyesülettől. Arra kérik, hogy a hatályos törvényeknek megfelelően elutasító véleményezést bocsásson ki a Roºia Montana Gold Corporation verespataki bányaprojektének még 2004-ben igényelt környezetvédelmi engedélyére. Mi a válasza?

A válaszom az, hogy türelem. Jó szakmai válaszokat fogunk adni. Nekem az a lényeg, hogy betartsunk minden törvénycikkelyt. Azt gondolom, mindenki tudja, hogy én ebben a témában nagyon szigorú vagyok.

Igen, csakhogy azt az igénylést az RMGC tíz éve nyújtotta be. Miért nem lehetett e tíz év alatt – akár elutasító – választ adni rá? Nem jogos a befektető türelmetlensége?

Jogos.

Csakhogy közben a Verespatak-törvény vitája során, a parlamenti meghallgatásokon olyan információk kerültek napvilágra, amelyek egy teljesen új oldalát is megvilágították ennek a beruházásnak.

Ez azt jelenti, hogy újabb elemzéseket kell elvégezni „házon belül”. Alig várom, hogy a parlament befejezze a szavazást a Verespatak-törvényről (a Szenátus már elutasította a jogszabályt – szerk. megj.), hogy tudjunk ebben a kérdésben szakmailag továbblépni. Van egyébként egy suceavai bírósági döntés, amely érvénytelenítette a kitermelésre szánt terület nagy részére kiadott régészeti tehermentesítési bizonylatot. Tehát olyan fejlemények vannak, amelyek megnehezítik a végleges döntést. Ilyen értelemben szerencsés is volt a tavalyi parlamenti vita, mert rájöttünk arra, hogy szakhatóságilag még sok mindent a helyére kell tenni a beruházással kapcsolatban. A döntésünket alaposan meg kell indokolni, mert azt már most biztos: bármit is lépünk, rengeteg per lesz belőle.

Nagy gazdasági és környezetvédelmi téma a palagáz-kitermelés is Romániában. Ezzel kapcsolatban milyen hatáskörei vannak a minisztériumnak?

Engedélyeztetési hatáskörünk van. Jelenleg az engedélyeket könnyebb megszerezni a próbafúrásokra, feltárásokra, mint a kitermelésre. Meg kell néznem, hogyan tudnánk szakmailag úgy rendet tenni, hogy a román társadalom számára is egyértelművé váljon: a két típusú engedély között nagy különbség van. A valós kitermelés valóban komoly környezetvédelmi problémákat vet fel a vízháztartás, a felhasznált kémiai anyagok szempontjából. Romániában általában öt év telik el a feltárási engedély megadásától a kitermelés jóváhagyásáig. Ez alatt az öt év alatt a palagáz-kitermelés Európában is tárgyalások témája lesz, újabb szabályozások is várhatók ezen a téren. Én azt szeretném, és idehaza erre nyitottságot látok, hogy ebben a témában, amennyire lehet, pontosítsuk a jogszabályokat. Járjuk ezt alaposan körbe, az embereket ne hagyjuk magára. Ezeket a kitermeléseket helyszínenként külön-külön kell megvizsgálni, teljesen más elbírálás esik mondjuk egy teleormani kitermelési helyszín, mint egy nyugat-erdélyi termálvizes terület.