„Nem magamért, szülővárosomért!”

Harmadjára is megpróbálja bevenni a szatmárnémeti városházát a helyhatósági választásokon. Úgy érzi: nagy előnye, hogy nála jobban alig ismerheti valaki a várost és lakóit, annál kevésbé azok az ellenjelöltjei, akiket csak a politikai karrierépítés hozott a megyeszékhelyre. ILYÉS GYULÁT választási terveiről Sike Lajos kérdezte az Erdélyi Riport 2012/18. számában.

A hely szelleme mellett mi ad önbizalmat Ilyés Gyulának az újrakezdéshez?

Annak a kemény munkának az eredménye, amit az elmúlt két ciklusban végeztem. Meglehet, ez látványában nem annyira lenyűgöző, mint néhány nagyobb város esetében, de emlékezzünk csak: milyen elhanyagolt utcákkal, gondozatlan parkokkal, lerobbant iskolákkal, óvodákkal, kórházakkal vettem át a várost 2004 tavaszán. S még hány hasonló példát említhetnék, a bizonytalan tömegközlekedéstől kezdve a régi ivóvízvezetékek gyakori csőtörésein át a belvárosi udvarokat és a külső tömbháznegyedeket elborító szemétig. Ma élhetőbb, kulturáltabb városban készülhetünk a választásra, ahol még sok a tennivaló, de ezek jobbára már más természetűek, mert több alapvető dolgot évtizedekre megoldottunk. Például a biztonságos ivóvízellátást, a víz- és csatornahálózat korszerűsítését és bővítését. Több sikeres uniós pályázatnak köszönhetően ezekre a jobbára föld alatti munkálatokra csaknem ötvenmillió eurót költhettünk, amit sokkal nagyobb városok sem tehettek meg. De önbizalmam csak részben ebből, jórészt abból az erős háttérből táplálkozik, amit a városi RMDSZ jelent. Kereskényi Gábor elnök vezetésével ez nagyon jól irányított, profi szervezet, ami nagy biztonságot jelent számomra. Abban is bízom, hogy több ezer román lakos ezúttal is rám fog szavazni, mint az előzetes közvélemény-kutatások bizonyítják. Napi munkám nyomán is jól ismerem ezt a réteget. Olyan, jobbára szatmári származású, s nem kis részben a magyar nyelvet is beszélő, műveltebb románokról van szó, akiket nem lehet manipulálni olcsó nemzeti szlogenekkel, akik elsősorban az embert és cselekedeteit nézik.

Az Ilyés-féle városvezetés eredményeit az Európai Unió is elismerte. Ha nem tévedek, elsősorban a sikeres pályázatok és az adminisztráció korszerűsítése, a lakosság ügyes-bajos dolgainak gyorsabb intézése okán kaptak elismerő oklevelet Brüsszelből. Melyek volnának a harmadik mandátumáért starthoz álló Ilyés Gyula prioritásai?

Nem kevés, hisz említettem: van bőven tennivaló. A helyzet úgy hozta, hogy egy sor, összességében mintegy húszmillió eurós támogatást nyújtó sikeres uniós pályázat most jut a kivitelezés szakaszába. Olyan projektekről van szó, amelyekért az általam vezetett csapat alaposan megdolgozott, olyan apróságokra is figyelve, hogy a pályázatban hova kerül egy pont vagy vessző. Szívesen említem első helyen a színház épületének teljes felújításával kapcsolatos pályázatot, melynek megvalósítása ezekben a hetekben kezdődik. Nincs Szatmárnémetiben olyan lakos, aki ennek ne örülne, hisz nagyon ráfért már, s a város önmagában nehezen tudta volna kitermelni a rehabilitáláshoz szükséges milliókat. Sok ezer ember hétköznapjait teszi könnyebbé annak a három sikeres uniós projektnek a kivitelezése, amely a Németi városrész északi felének modernizálását tartalmazza. Nagyon is helyük van itt az eurómillióknak, ha arra gondolunk, hogy ebben az övezetben 22 utca még földes, márpedig az itteniek éppen úgy fizetik az adót, mint a régóta aszfaltos utcák lakói. Több pályázat kapcsolódik olyan műemlék vagy műemlék jellegű épületek renoválásához, amelyek önmagukban is növelhetik Szatmárnémeti vonzerejét. Minden jel szerint még a nyáron megkezdheti működését, ha részlegesen is, két olyan termálfürdő, amely a helyi igények kielégítése mellett több ezer vendéget is hozhat városunkba. Egyrészt a Szamos-parti strand régóta várt korszerűsítéséről, másrészt az uniós pályázattal épülő európai szintű, több fedett medencét és gyógykezelési létesítményeket is magában foglaló aquaparkról van szó. Ezzel Szatmárnémeti végleg bekerülhet azon városok közé, melyek a termálvízre alapozzák gyógyturizmusukat. S akkor még nem említettem a gazdasági fejlesztéseket. Szatmárnémetiben most is az országos szint alatt van, mindössze ötszázalékos a munkanélküliség. Az ipari parkban zajló építkezéseknek és annak a három új nyugati cégnek köszönhetően, amelynek a betelepedése most van folyamatban, a ciklus végére csak ott újabb 1500 munkahellyel gazdagodik városunk.

Az ipari park a 70 hektáros területével az ország egyik legnagyobb ilyen létesítménye. Még alpolgármesterként kezdeményezte, uniós pályázat segítségével első polgármesteri ciklusában készült el és települtek oda az első üzemek, köztük nem egy világcég. Ezt a sikerét még ellenfelei is elismerik. De azt többen felróják, hogy a tervezett vagy legalábbis megígért nagy beruházásokat, mint a harmadik Szamos-híd vagy a városi sportcsarnok, nem sikerült kivitelezni. Nem beszélve a főtéren álló szépséges Pannónia (Dacia) szálló állagáról.

Válaszom minden esetben a pénzhiány, ami nem csak bennünket sújt az országban, sőt Európában. Külön-külön is olyan nagy beruházásokról van szó, amelyek meghaladják a város erejét. Csak az egy kilométer hosszú, látványnak is igen szép Szamos-híd húszmillió euróba kerülne. A mai viszonyok között a város saját bevételeiből három-négy milliót költhet évente építkezésekre, fejlesztésekre. Könnyű kiszámolni, mi minden maradhat el öt-hat éven át, az utcák korszerűsítésétől az iskolák felújításáig, ha a híd mellett döntünk. A terv egyébként kész, várjuk, hogy beinduljon egy olyan uniós vagy kormányprogram, amelyhez csatlakozhatunk, pályázatot nyújthatunk be. Ha már idén vagy jövőre lesz egy ilyen program, akkor a híd építése még az új ciklusban megkezdődhet. Ám ez nem a polgármesteren múlik, ezért felelőtlenül nem ígérhetek. S nem ígérgethetek a szálloda ügyében sem. Azt egy magáncég vette meg korábbi részvényeseitől, a válság okán elfogyott a pénze, s egyelőre nem kap hitelt a megkezdett felújítás folytatásához. Mi csak annyit tehetünk, hogy kötelezzük az épület állagának megóvására, többre egyelőre nincs lehetőségünk. Még akkor sem, ha velem együtt nagyon sok szatmári számára érzelmi kérdés ennek a gyönyörű épületnek a sorsa. Higgyék el, nekem legalább annyira fáj a mai állapota, mint másoknak. Ám a demokráciában nem lehet államosítani vagy csak úgy nekimenni valakinek. Mi ezt betartjuk. Mégis hiszem, a ciklus végéig találhatunk valamilyen elfogadható megoldást.

Négy évvel ezelőtt olyan jelszót választott, ami egyszerűségében is megmozgatta a választókat. „Szeretem a városomat!” Magyarul, románul, hisz sok szavazatot kapott a románoktól is. Ezt most hogyan próbálja elérni?

Utaltam rá, hogy nagyon jó és dinamikus csapat áll mögöttem, Kereskényiék értik a dolgukat. Persze, most is vannak plakátjaim, szórólapjaim, de a világ négy év óta sokat változott, több módon és eszközzel kell megszólítani a választókat. Jóval nagyobb szerep jut a Facebooknak, az internetnek, általában az elektromos sajtónak, a fiatalsághoz elsősorban ezeken át lehet szólni.

Az MPP jelöltjének személyében lesz magyar ellenfele is. Mennyire tart tőle?

Számomra nem az MPP-s jelölt az igazi ellenfél, hanem az USL jelöltje. Rajta kívül van még négy-öt másik polgármesterjelölt, akik remélem, inkább tőle, mint tőlem visznek el szavazatokat. De az is engem erősíthet, hogy egyszer már jól rávertem az USL mostani jelöltjére.