Nyári Mikulás martilapuval

2016. 06. 27. 20:13

Bögözi Attila vásárhelyi piaci jegyzete, avagy az identitás-problémákkal küszködő zöldségek.

 

 

Zöldségpárti lettem.

Ez nem valami politikai tömörülés, csupán étkezési környezetváltozás azon a szokásrenden, amikor a hüvelyesek között is a kolbászt szerettem a legjobban (most is azt szeretem, de már inkább csak sóvárogva). Ízlésem mit sem változott ugyan, csupán kényszerítő körülmények hosszú sora bírt meggyőződésemmel ellentétes belátásra, ám vitathatatlan: ez a pál/pártfordulás – az orvosok szerint – fölöttébb jót tett romokban heverő egészségi állapotom tatarozásának. Azóta gyakrabban járok a zöldségpiacra, mint a sarki hentesboltba, ami amúgy is szinte teljesen kihalt szaküzlet, akár a rövidárus üzlet vagy a méteráru bolt – nemcsak Marosvásárhelyen. Nyilván nem azért, mert egyre több a városban a vegetáriánus, hanem, mert a szuper- meg hipermarketek úgy bekapták a kiskereskedőket, mint hal a legyet. Szaporulatuk pedig – legalábbis Marosvásárhelyen – a nyulakra is rápirít.

A zöldségpiac viszont él és virul.

Két kötés murok meg petrezselyem mellé megtudom azt is, hogy idén hol szervezik meg a Nyári Mikulás-olimpiai Játékokat, ki a legesélyesebb a júliusi hócsizma-futásban meg kéménytoronymászásban. Ha időm engedné, könyvtárnyi ilyen vagy még ennél is hasznosabb információt begyűjthetnék, mert világ-pletykából, mint friss zöldségből kifogyhatatlan a piac.

Régebben a friss zöldséget hagyományosan Murokországból, a Nyárád-menti kisvasúton hozták a városba (hajaj, hol van már a tavalyi hó!), ma még a pityókát is gyakran Törökországból, mert a székelyföldi az autonómiagyanús. De paradicsomból is az a trendi, ha oltyán. Mint szilvából, ha besztercei, vagy barackból, ha szatmári. (Ezért szilvából annyi beszterceit, barackból meg annyi szatmárit adnak el évente Marosvásárhelyen, hogy Románia egész területe, szőröstől-bőröstől kevés lenne hozzá, hogy annyi gyümölcs megteremjen.)

Csoda-e hát, hogy a piacról az őstermelőket kiszorító angrósok, a hajnalban felvásárolt Nyárád-menti termékekre is lelkiismeret-furdalás nélkül biggyesztik oda a cetlit, hogy eredeti oltyán paradicsom, uborka, paprika, attól függően, melyik fogy kevésbé. A tudatlan népség pedig viszi, mint a cukrot, mert a szomszédasszonytól hallotta, hogy az a jobb.

Ha pedig a Nyárád-menti őstermelő saját maga szeretné értékesíteni portékáját, veheti nyakába a nagyvilágot, hogy a város, a megye határain kívül értékesítse zöldségeit, a tenyérméretű, sötétpiros, ízletes házi paradicsomot, a húsos paprikát, mert Vásárhelyen nem lehet asztalt kapni, elfoglalják a viszonteladók.

Így lesz aztán turbános, oltyános, meg az ég tudja milyen illetőségű a murok, a paradicsom, a paprika, az uborka, a karfiol, a fokhagyma, a padlizsán, meg minden, ami egykor a Nyárád mentén is megtermett.

Valahol a piac szélén földre terített hárászkendőjén idős néni árul apró csomókba kiporciózott martilaput, meg rebarbarát. Veszek mindkettőből, pedig nem kell.

De legalább hazai.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!