Minden bokorba magyar pártot

Újabb erdélyi magyar párt alakult Marosvásárhelyen. Már annyira izgultam, hogy el fog telni egy egész hét pártalapítás nélkül! Fölöttébb szokatlan lenne erre. Állítólag addig meg sem állunk, amíg minden erdélyi magyarnak nem lesz saját pártja. Sőt kettő! Egy barna, viselős hétköznapokra, és egy fekete, élére vasalt vásár- és ünnepnapokra. Mivel már önmagával sem ért egyet senki errefelé, kell tehát per koponya két párt legalább, hogy ha tovább hasad a kisebbségi magyar tudat, tovább korbácsolódik a nemzeti érzelem, akkor tudjunk leszámolni önmagunkkal. Nagyon szép lesz az, mert ki-ki a saját torkát szorongatja, saját magát mogyorózza, még pedig ott, és úgy ahogy ő akarja. Lesz mindenkinek saját különbejáratú autonómiája, királysága, hercegsége, császársága. Kinek hogy tetszik, vége van már a közösségi terror csúnya időszakának, amikor egymást győzködtük, hogy mennyi az annyi. Mindenki önmagára fog szavazni, a saját vállát veregeti. Mindenki elnök úr lesz, nem úgy mint most, hogy a szerencsétlenebbje csak a snassz alelnökségig meg ügyvezetőelnökségig viszi. És minden kétlábon járó magyar párt egyszemélyes tagsága aját magára szavaz, rosszabb napjain saját magát váltja le, vagy választja újra. Nagyon szép demokratikus új világ lesz ez. S bár a tapasztalat azt mutatja, hogy minden új erdélyi magyar párt megjelenésével fogynak a parlamenti, önkormányzati képviselői helyek, kétségbeesésre nincs ok. Ma már közmegvetés tárgya mindenki, aki mandátumot szerez, ciki kormányon, ciki ellenzékben lenni, kínos polgármesternek lenni, és kifejezetten kényelmetlen tanácsosként reszketni, tűrni a választók arculköpését, várni a nyomozóhatóságok éjszakai látogatását. Az egyszemélyes pártok világát ilyesmi nem fenyegeti. Nem lesz mandátum, nem lesz senki se tanácsos, se polgármester. Csak egyszemélyes párt lesz alanyi jogon, vitrinbe tehető bejegyzési okirattal, hófehér lelkiismerettel, és mély öntudattal kell majd csinálni a semmit.

Egyetlen dolog aggaszt az erre a hétre esedékes új párttal kapcsolatban A Demokratikus Erdélyért Párt így köszönt be: „keretprogramunk tíz alapvető politikai elve: szabadság, család, erdélyiség, nemzet, 21. századi szabad Románia, ifjúság és kulturális politika, erdélyi régiók, médiapolitika, egészségügyi-, család- és szociálpolitika, erdélyi társadalompolitika”. Kedveskéim, ez itt mind szép, csak sajnos nem elv. Az elv ott kezdődne, hogy elmondjátok, mit gondoltok a szabadság, család, erdélyisét ésatöbbi fogalmakról. Mindazokról, amelyeket egyébként az összes többi, múlt- és azelőtt héten alakult erdélyi párt is a zászlajára tűz. Azt mindenki tudja, hogy milyen cégérrel érdemes házalni. De hogy mindezzel kapcsolatban mit és hogyan lehet állítani, lehetőleg valami sajátot, számonkérhetőt, leellenőrizhetőt- na ott kezdődne az elv. Ha érthető lenne itt, a minden bokorban termő pártok földjén, mi is az. p.b.