Maszájszáj
2015. 06. 16. 08:36Hajdanán rettegett harcosokként tartották számon a maszáj férfiakat. Arab rabszolga-kereskedők között az a szólás járta, hogy „csak maszájjal, oroszlánnal és elefánttal ne találkozzunk!” Belgiumban élő Judit lányom, aki flamand párjával két hetet múlatott Zanzibárban, számos fotográfiával, videofelvétellel, skype-csevellyel demonstrálja, hogy Tanzánia szerte talán a legnyitottabb, legbékésebb és főleg legkíváncsibb törzs az övék. A félnomád harcosok, tehénpásztorok ivadékainak egy része az idegenforgalom terén jeleskedik, megtelepedett Zanzibárban, vagy a kontinensről jár át dolgozni a szigetre. Akár három-négy európai nyelven is begyűjtötték a turistákkal való kapcsolattartáshoz nélkülözhetetlen szavakat. Nem tolakodóak, de ha bizalmas viszonyba keverednek a nyaralók lezserebbjével, képtelenek gyerekes kíváncsiságukat leplezni. Előbb afelől érdeklődnek – jobbára keresztények lévén –, hogy „odafent, repülés közben láttátok-e az Istent?” Majd, hogy „nálatok is ugyan az a Nap süt, mint mifelénk?” A kölcsönös bemutatkozás során arról faggatják a kedves vendéget, hogy mi a neve, honnan érkezett, honnan származik? Jutka lányom illetősége hallatán menten magyarul ismételgették „nyugi, nyugi!” formában a leggyakoribb maszáj köszöntést. S hogy mennyire „tájékozottak” a magyarok dolgaiban, amikor lányunk illendő módon az ő nevük iránt érdeklődött, az egyik langaléta harcos – humorérzékét bizonyítandó – a mellére bökött: „my name is Orbán Viktor!”, a másik látva a hatást: „my name is Bajnai Gordon!” – közölte széles vigyorral. Majd aziránt érdeklődtek: „melyiküket szereted inkább, Orbánt vagy Bajnait?” Jutka elhúzott szája, vállvonogatása láttán megállapították: „Látszik, hogy messzire kerültél otthonról!”
Sz. A.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
