Hai Ungaria!

Be kell vallanom, nem vagyok futball rajongó (ez jelen esetben szinte tökéletes meccs-absztinenciát jelent), de szombat este mégis úgy alakult, hogy egy kerti mulatságon, laptop képernyője előtt találtam magam meglett férfiakkal, az Izland-Magyarország meccset nézve a Pro TV-n.
Először igyekeztem felmérni, miként kell ilyen helyzetben viselkedni, és mivel repkedtek a technikai faultok, illetve a csapatok stratégiáját elemző szakértői megjegyzések, a hetvenedik percre kiérleltem magamban egy „bennük van az egyenlítés” hozzászólást, amit az akkor éppen nagyon lelombozott férfitársak gyorsan lehurrogtak. Szalai beállításakor pláne kaptam a fejemre, hogy nincs védelem a pályán, nem hogy rúgni fogunk egyet, hanem kontrából tutira beszedjük a másodikat az utolsó percekben, aztán persze a végén megdicsértek, amikor mégis bejött a jóslatom. Teszem hozzá, azt is megmondtam, hogy az izlandi játékos kihagyja az utolsó szabadrúgást...
Na, de ne szaladjunk ennyire előre. Hiszen tettem egy másik felfedezést is, amit csak többszöri ellenőrzés után osztottam meg a tapasztalt férfitársakkal: a Pro Tv román kommentátora egyértelműen a magyar csapat érdekeit szem előtt tartva elemezte a játékot. A többiek ezt evidenciaként kezelték, mondván a nyitómeccsen Kassai Viktor magyar játékvezető megadott a románoknak egy vitatható 11-est, és állítólag ezzel sikerült megnyernie a román futball szeretők nagy részét a magyar EB-szereplés lelkes támogatójának.
Nem tudom így van-e, hiszen most nem áll módomban nagy hirtelen reprezentatív minta alapján közvélemény-kutatást produkálni, bár az biztos, hogy tegnapelőtt a „Hai, Romania!” – felkiáltással köszöntő gázpalackárus srác a vártnál könnyebben megbocsátotta, hogy magyarországi vagyok, de mégis szeretnék hinni ebben. Hogy viszonylag apró gesztusok ennyire jól tudnak működni.
Egyszer talán odáig is eljuthatunk, hogy a többségi társadalom a saját magyarjaiként lesz büszke ránk, mi pedig saját eredményeinkként tudjuk kezelni Románia érdemeit.