Eskütét

2011. 03. 17. 17:03

Csíkszeredában, Kolozsváron, a budai várban – esküsznek. Nekem erről a házasság jut eszembe, mint analógia. Honosítódnak (mintha eddig hontalanok lettek volna) és megesküsznek. A férfiak feleségül veszik Magyarországot, a nők pedig hozzámennek Kövér Lászlóhoz. És megfogadják, hogy őket tisztelik és megbecsülik, egészégben és betegségben, boldog és boldogtalan állapotukban el nem hagyják. Amíg a halál el nem választ...

Csodálom azokat, akiknek ez az aktus könnyet csal a szemébe. Merthogy vannak nekik erős érzelmeik. Tartozni akarnak valahova, valami nagynak és erősnek a védelmébe helyezni magukat. Biztonságban akarják magukat érezni. Nem zavarja őket az sem, hogy ennek az egész hűségeskünek erősen középkori jellege van. Jóságos szülőnek akarják látni az államot, amely majd gondjukat viseli. Merthogy a gyermekei vagyunk. Büszkélkedhetünk újonnan szerzett hivatalos magyarságunkkal. Mert magyarnak lenni jó. Ez erőt ad. És akkor majd mi, most együtt, megmutathatjuk.

Na, ezzel a megmutatással már nincs is egyéb gond, csak az, hogy munka van vele. Egymásért való munka. Amiben eddig sem gátolta meg senki a derék magyarokat. És ami nélkül a honosítási eskütétel is csupán bürokratikus formalitás marad.
Holtomiglan, holtodiglan.                                                                                               Kinde Annamária

Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!