Visszaélni a jogerővel

2014. 12. 02. 09:19

Túl gyakori annak a látszata, hogy az ítélet nem is magáról az adott ügyről szól, inkább valamiféle eszköze a hatalomgyakorlásnak. Nem kellően transzparens. És ez nincs így jól. Nincs jól az sem, ha az ország új elnöke nem is akar ezen a helyzeten változtatni. Szűcs László írása.

 

Nem túlzás azt állítani, hogy sokkolóan hatott a romániai magyar közvéleményre a Mikó-perben hozott jogerős bírói ítélet, azzal a megkönnyebbüléssel együtt, hogy a három perbe fogott vádlott egyikének sem kell börtönbe vonulnia. Hogy milyen tényeken alapszik az ítélet, mi alapján határoztak úgy, hogy a sepsiszentgyörgyi iskola épületének törvénytelen volt a restitúciója, az majd az írásos indoklásból derül ki, de már most biztos, hatással lehet más ügyekre, s árnyékot vet magára a restitúciós folyamatra. Egy ilyen ítéletnek elbizonytalanító hatása lehet mindazokra, akik jelenleg vagy a későbbiekben szerepet vállalnak bármiféle, a restitúcióval foglalkozó döntéshozó testületben. (Hasonló okokból egyféle kontraszelekciót eredményezhet a kormányzati szerepvállalás bizonytalansága is, nem biztos, hogy a legjobb szakemberek vállalnak addigi munkájukat otthagyva fontos tisztséget, ha kiszámíthatatlan, hogy a feladatot két-három évig, néhány hónapig, esetleg csak hetekig végezhetik.)

A Mikó-perben hozott ploiesti-i ítélet hatásától, megítélésétől, illetve az esetleges strasbourgi folytatástól függetlenül a helyi tanács habozás nélkül hozhat egy olyan határozatot, mint az ítélet alapján az épület tulajdonosa, hogy azt egy jelképes összegért több évtizedre bérbe adja az egyházkerületnek. Akár az adományozás lehetősége sem kizárt. Miért is ne? Ha a román állam minden különösebb apropó nélkül odaajándékozhat egy székelyföldi szállodát az ortodox egyháznak, miért is ne tehetné meg ezt egy iskolaépület esetében a reformátusokkal?

A Mikó-ügyben hozott ítélet felvet egy komoly politikai dilemmát is. Miképpen lehet fenntartások nélkül támogatni, csodatevő demokrataként kezelve Iohannis megválasztott államfőt, amikor ő annak a hazai igazságszolgáltatási rendszernek a megerősítését, kontinuitását szorgalmazza, amely hajlamos a szigorú ítéletek érdekében lazán kezelni a tényeket? Olykor azt a látszatot keltve, hogy a törvényhozói és a végrehajtó hatalom fölébe helyezi magát. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy

akkor most Iohannis győzelmével együtt valóban tovább kell cipelnünk magunkkal mindazt, amit Băsescu második mandátumának lejártával el szerettünk volna felejteni?

Hiszen éppen a korrupcióellenes küzdelem hitelességét kérdőjelezi meg a korrupcióellenes ügyészek túlhatalma, kénye-kedve, áttekinthetetlen politikai érdekek érvényesülése. Túlságosan is gyakori annak a látszata, hogy az ítélet nem is magáról az adott ügyről szól, inkább valamiféle eszköze a hatalomgyakorlásnak. Nem kellően transzparens. És ez nincs így jól. S nincs jól az sem, ha az ország új elnöke nem is akar ezen a helyzeten változtatni. És aki ezzel együtt gondolja őt jó választásnak, az zokszó nélkül vegye tudomásul a Mikó-ügy kezelését, s majd akkor se fejezze ki rosszallását, ha a Nagy Zsolték-féle perben is a taláros tekintély érvényesül a valósággal szemben.

 

 

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!