Várjuk az indoklást

Ha alkotmánybíráink elutasító döntését az indokolta, hogy megítélésük szerint ebben az országban nem lehet a helyi közösségekre átruházni döntési jogköröket, akkor azoknak adnak újabb muníciót, akik úgy gondolják, hogy a politika illetéktelenül avatkozik be az igazságszolgáltatás dolgába. Szűcs László vezércikke.

Ugyan senki nem tapsolta vissza a színpadra, ismét főszereplővé lépett elő Romániában az Alkotmánybíróság, miután a furcsa döntéseivel igen aktív közszereplőnek számító talányos testület egyhangúlag alaptörvény-ellenesnek nyilvánította a decentralizációt szabályozó törvényt. Még nem ismerjük a részleteket, de az már biztos, hogy az ország életét érintő fontos változás februártól nem lesz hatályos.
A részletes indoklás ismerete nélkül csupán annyit tudni, hogy nem valami könnyen korrigálható formai ok miatt akadályozták meg az alkotmányosság őrei a jogszabály mielőbbi alkalmazását, ami egyébként már így is késedelmet szenvedett. Annak oka tehát tartalmi, hogy a különböző központi, minisztériumi függőségű intézmények nem kerülhetnek át megyei vagy helyi önkormányzati felügyelet alá. Azt se feledjük, hogy a jobbközép ellenzéki PDL-nek illendő megköszönni a normakontrollt, és lám, nem is vethetünk semmit a szemükre, hiszen az RMDSZ egykori koalíciós partnereinek igazuk volt, a törvény jogi szempontból kifogásolható.
Javaslom, legyünk jóhiszeműek az alaptörvény betűjét és szellemét védő, nagy tapasztalatú jogászokkal szemben, s ne jelentsük ki azt látatlanban, hogy kivétel nélkül valamennyi alkotmánybíró ellensége a szubszidiaritás elvének. Netán úgy gondolná, hogy súlyos veszélyt jelentene az állam működésére az, ha mondjuk egy megyei sporthivatal vagy mezőgazdasági igazgatóság a kormányzati helyett lokális kontroll mellett működne. Az már a naivitást súrolná, ha azt feltételeznénk az elutasító döntésről, hogy a bíróság kevesellte a kormányzattól a decentralizáció mértékét, s további, a központosítást lebontó intézkedéseket várna a kabinettől. Egy újabb lehetséges oka az elutasításnak, hogy a kétharmados koalíciós többség nem volt képes megfelelő jogi színvonalon előkészíteni a jogszabályt.
Abban az esetben, ha alkotmánybíráink elutasító döntését mégiscsak az indokolta, hogy megítélésük szerint ebben az országban nem lehet a helyi közösségekre átruházni döntési jogköröket, akkor azoknak adnak újabb muníciót, akik úgy gondolják, hogy a politika illetéktelenül avatkozik be az igazságszolgáltatás dolgába, hogy az ítéleteket befolyásolják. Ez esetben még azt is könnyebben hiszi majd el az állampolgár, hogy Adrian Nãstase elítélése politikai megrendelésre született. Ebben a helyzetben a különböző bírói testületek hitelét az sem adja vissza, ha naponta adják egymás kezébe a kilincset a Justitia állapota miatt aggódó európai és amerikai küldöttek.