Tolmácsot az elnöknek!

Most mindenki számára egyértelmű lett Bãsescu álláspontja a magyar kisebbség jogaival és törekvéseivel kapcsolatban. Remélem az, aki eddig körömszakadtáig védte és szavazatával támogatta, legalább önmagának elismeri: „Anyám, én nem ilyen elnököt akartam”. Lakatos Péter jegyzete.

A Fiatal és nyugtalan című tévésorozatban Traian Bãsescu már kora miatt is csak a nyugtalan szerepre jelentkezhetne, arra viszont sikerrel. Nyugtalansága érthető. Vészesen közel mandátumának vége, alig 9 hónap van hátra és további sorsa, pályafutása bizonytalan. Nem csak arról van szó, hogy akik ismerik, nem tudják őt nyugodt, csendes, unokát sétáltató nagypapának elképzelni, hanem arról is, hogy politikai ellenfelei a kölcsönkenyér visszajár alapján (esetében is) az igazságszolgáltatásra bíznák a bosszút. Az ügyek közismertek, a kereskedelmi hajóflotta elkótyavetyélése, a törvénytelen lakáskiutalás, meg ami ezután derülhet ki.
Saját bevallása szerint az elnök nem szándékszik sem hajóskapitányként továbbszolgálni, sem leánya vitatott módon szerzett földjein gazdálkodni, inkább befolyásos politikai vezető szeretne maradni. Kevés esélye van EU-biztosi vagy NATO-főtitkárhelyettesi tisztségre, így maradna számára a Putyin féle szerepcsere, államelnökből kormányfő. Gondját és nyugtalanságát okozza és fokozza, hogy nehezen összegründolt pártjának, a nemrég bejegyzett Népi Mozgalom Pártnak (PMP) támogatottsága csak 5-7 százalék, így nem várható, hogy soraiból kerüljön ki a következő miniszterelnök.
A szociáldemokraták és liberálisok megjósolt, de idő előtti szétválása, valamint Crin Antonescu lemondása a Szenátus éléről alaposan felforgatta Bãsescu terveit, mert a Népi Mozgalom Párt nem tud a jobboldalon a másik két alakulat, a Demokrata Liberális Párt illetve a Nemzeti Liberális Párt rovására megerősödni.
Kétségbeesett szerencsejátékos módjára, va bangue-ot (mindent vagy semmit) játszva a politikai pókerpartiban Bãsescu kabátujjából előhúzta és kijátszotta a nacionalista kártyát. Szándéka egyértelmű, magakadályozni, hogy a liberálisok kiválását követően Victor Ponta életképes koalíciót alakíthasson ki, amihez nagy szüksége van az RMDSZ-re. A magyarellenesség felszításával reméli megbuktatni a Ponta kormányt, amint az történt az Ungureanu kormány esetében is.

Foga fehérjét kimutatva elfogadhatatlannak nevezte a kisebbségi közösségek jelképeinek szabad használatára vonatkozó igényeket.

Mi több, szerinte „tűrhetetlen túlzás” az az elvárás, amely szerint a magyarok által jelentős számban lakott régiókban az egészségügyi intézményekben lehessen anyanyelven értekezni. „Fogadjanak tolmácsot” hangzott az elnöki megoldás, amit átvettek, visszhangoztak, tovább erősítettek a hírtelevíziókban szereplő politikusok és öntitulált szakértők. Soha ilyen magyarellenes hangulat még nem volt a médiában. Ez megnehezít mindenféle együttműködést, és kihatással van, – bár tagadják – a bírósági eljárásokra és ítéletekre.
Felesleges észérveket sorolni ilyen alantas indíttatású állásponttal szemben, viszont érdemes tolmácsot ajánlani az elnöknek. Tolmácsot, aki neki is érthetővé fordítja a demokratikus jogállam alapelveit, dekódolja a többség-kisebbség tartósan harmonikus együttéléséhez elengedhetetlenül szükséges szabályokat. Hatékonyabb lehet az a tolmács, aki egy nagyobb hatalom erősebb érveit teszi érthetővé számára.
A majdan nyilvánosságra kerülő WikiLeaks kiszivárogtatásokból megtudhatjuk, ki tolmácsolta Traian Bãsescunak a Fehér Ház üzenetét. A jól sikerült tolmácsolás hatására, vagy a Victor Ponta által összehívott uniós nagykövetek hazaküldött jelentéseinek ellensúlyozására, illetve újbóli felfüggesztetésének elkerülésére, ezt nem tudni, de tény, az elnök öt órán belül tökéletes hátraarcot hajtott végre. Hirtelen hajlandó lett kinevezni a harmadik Ponta kormány új minisztereit (köztük két RMDSZ-est), mi több, üdvözölte a kisebbségi képviselet kormányba való visszatérését, „régi, megbízható szövetségesnek” nevezve az alakulatot. A pálforduláshoz az ukrajnai helyzet mellett, (amelynek elmérgesedéséhez hozzájárult a kisebbségi jogok megnyirbálása), az is közrejátszott, hogy a tolmácsok az elnök értésére adták, európai demokráciákban a parlament által 63 százalékos többséggel megszavazott kormány beiktatását nem szokás obstruálni. Mindezek mellett senki ne fogadjon arra, hogy az elnök jobb belátásra tér, nem fog tenni semmit a kormány megbuktatására, önmagára is érvényesnek tartja, amit az Európai Néppárt írországi kongresszusán mondott a túlzott nacionalizmus elítélésére vonatkozóan.
Most mindenki számára egyértelmű lett Bãsescu álláspontja a magyar kisebbség jogaival és törekvéseivel kapcsolatban. Remélem az, aki eddig körömszakadtáig védte és szavazatával támogatta, legalább önmagának elismeri: „Anyám, én nem ilyen elnököt akartam”.