Sokismerősös egyenlet

„Hogy is várhatnánk el az ország többségi lakóitól, hogy egy magyar jelöltre szavazzanak, bármennyire is hisszük mi alkalmasnak, amikor a sajátjaik közül sem képesek kellően bölcs, elhivatott, tehetséges vezetőt küldeni végre a Cotroceni palotába?” Szűcs László vezércikke.

Hiába gazdag a kínálat jelöltekből, biztosak lehetünk abban, semmi jóra nem számíthatunk Románia következő elnökétől. Királyunk pedig aligha lesz egyhamar, hiába pendítette meg a monarchia gondolatát újra az elnöki palota búcsúzó lakója. A kampánystarthoz odaálltak ugyan bő tucatnyian, de ha semmi rendkívüli nem történik, a végső küzdelem a két fő esélyes között zajlik novemberben. Románia persze olyan ország, ahol a szemünk se rebbenne a papírformát felborító események láttán. Két választással ezelőtt, pontosan tíz esztendeje gyengélkedésre hivatkozva visszalépett az államfőjelöltségtől a jobboldal esélyes vezére, Theodot Stolojan, megnyitva az utat egy volt hajóskapitány előtt. Ki tudja, mi képes manapság gyengélkedést kiváltani egyik-másik jelöltnél?
A közvélemény-kutatások eddigi nyertese, Victor Ponta semmit sem bíz a véletlenre, kormánya financiális mozgásterén is túllépve osztogat, járulékot csökkent, s veszi meg kilóra ellenlábasait. Továbbá tízezrek részvételével tart ízléstelen nagygyűlést, ahol a román nemzeti öntudatot ébresztgeti. Bízzunk abban, hogy elnöknek jobb lesz, mint jelöltnek, különben azok is visszasírják majd Traian Bãsescut, akik ma alig várják, hogy véget érjen tíz esztendeig tartó elnökösködése.
Közben az egybesült jobboldalon az a Klaus Iohannis igyekszik a szavazók bizalmába férkőzni, aki tökéletesen alkalmatlannak mutatkozik egy klasszikus elnökválasztási kampányt végigcsinálni. Nagyszeben polgármestereként erre nem is volt szüksége, elég volt szótlanul munkájának eredményeire rámutatnia. Ott még azt sem rótták fel neki, hogy nem elég román. Most viszont túl azon, hogy tehetségtelen szónok, a román választó szemében – s az ellenfél segít is élesen látni – nem elég román, akkor sem, ha igyekszik minden tekintetben román politikusként megnyilvánulni. Iohannis nem képes novemberben választást nyerni, ő akkor lesz államfő, ha Ponta elcsúszik valami politikai banánhéjon.
A többiek? Zömében a hazai politikai élet régi motorosai, ismert arcai, valamennyien távol attól, hogy szemernyi esélyük is lenne a második fordulóba jutni. Nem is azért csinálják.
Például pár éve semmi kifogásom nem lett volna Tãriceanu exkormányfő elnöki ambíciói láttán, de valahogy ma már sem elég liberálisnak, sem elég alkalmasnak nem mutatkozik. Inkább csak eszköz, pótkerék Ponta versenygépén. Egy Monica Macovei alkatú hölgy sem mutatna rosszul első számú közjogi méltóságként, ám ne legyenek illúzióink, nem lesz decembertől női elnöke az országnak. Ahogy magyar sem, hiába is példálózunk olykor Obamával. Ráadásul az idén meg is oszlanak majd a magyar szavazatok, hogy cifrább legyen a helyzet.
Hogy is várhatnánk el az ország többségi lakóitól, hogy egy magyar jelöltre szavazzanak, bármennyire is hisszük mi alkalmasnak, amikor a sajátjaik közül sem képesek kellően bölcs, elhivatott, tehetséges vezetőt küldeni végre a Cotroceni palotába? Talán majd legközelebb. Ha nem jön addig fehér Loganon egy király.