Restart, győzelem után

2014. 11. 03. 20:56

Úgy ment el választani vasárnap a jogosultak több mint ötven százaléka, hogy egyetlen érdemi vitát nem hallhatott, még vázlatos képe is alig lehetett a közhelyes marketing szövegeken túl arról, mire számíthat a következő öt esztendőben Traian Băsescu utódjától. Szűcs László vezércikke.

 

Szombat délelőtt, Várad, az egykori Széles utcai piac. Magyarországi cégek is szerencsét próbálnak újabban, népszerű az egyik kis pékáruda, ahol sokan keresik a pásztorkenyeret, meg mindenféle réteseket. Készen hozzák a friss árut valahonnan Hajdú-Biharból. A szomszéd üzlet is a szomszédból jött, Cârnaţi Debreceni Kolbász – hirdeti a felirat a bolt jellegét és nevét. Itt helyben sütnek ezt-azt, elég jó a forgalom. Az ablakban új terméket hirdet a felirat: Decebal saláta. Már-már azt gondolnám, ősi dák ízekkel barátkozhatunk, ám az összetétel csalódást okoz: grillezett csirkemell, szalmakrumpli, ketchup, majonéz. Fogadni merek, a dák király soha nem evett krumplit.
Megállunk az egyik virágárusnál, szép és olcsó a krizantém, egyötven csokorja. Sok kedves halottunkhoz készülünk, veszünk jó tucatnyit. De nincs zacskónk. A néni gyorsan ad egyet, s megnyugtat: „ezért nem kell fizetni kedves, mi is ingyen kaptuk, Iohannis úr van rajta, tessék csak vinni nyugodtan, a temetőbe megfelel.” Jobbára ezen a színvonalon szólították meg a Románia következő elnökét adó nagy pártok a választókat. Lufi, zacsi, banner, golyóstoll. S amit ezekre írnak, az sem árul el sokkal többet arról, hogy ezek az emberek mihez is kérik a bizalmat. Hiszen mit is jelent a nemzet egyesítőjének a szerepében tetszelegni? S mit jelent a jól végzett munka letéteményesének mutatkozni? Kábé annyit, mint a krumplihalomba tűzött, hurkapálcikára kötött kampánylufi súlya.
Úgy ment el választani vasárnap a jogosultak több mint ötven százaléka, hogy egyetlen érdemi vitát nem hallhatott, még vázlatos képe is alig lehetett a közhelyes marketing szövegeken túl arról, mire számíthat a következő öt esztendőben Traian Băsescu utódjától.
Az első forduló eredményének ismertté válása után majd minden kezdődik elölről, csak kevesebb szereplővel. Vezet ugyan tíz százalékkal a miniszterelnök, de Szeben polgármesterének feltehetően több a tartaléka. S ami a legfurcsább, alig nem látunk csalódott kandidálót. Mire e sorokat olvassák, javában köttetnek az alkuk, számolgatnak a kampánystábok: hogyan lehet valahogy elérni az ötven százalékot.

Micsoda dráma lesz, ha tizedszázalékok döntenek 16-án.

Nem újdonság: ismét felértékelődhetnek a magyar szavazatok, a mérleg nyelvének elbillentésére alkalmas négy-öt százaléknyi erő sokat érhet. Ha mégis lesznek érdemi viták, kíváncsian várjuk, milyen ajánlatokat tesz, milyen üzeneteket fogalmaz meg a két talpon maradt politikus. Persze, ahogy választást nem közvéleménykutatással kell nyerni, a jövőnk sem azon múlik, mi hangzik el a kampányhajrában. Ne mondjuk azt, hogy a kisebbik rosszat válasszuk, aki valamelyik politikust alkalmasabbnak gondolja, szavazzon rá, aki nem tud dönteni, ennek az opciónak a kifejezésére is megvannak a demokratikus eszközök.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!