Magamért dohogok, nem ellened

„Lássuk be, sokkal könnyebb lenne valahogy kommunikálni az EMNT-elnök indulását a Fidesz-KDNP listáján, mint kínkeservesen összeszedni itthon azt a száz- vagy kétszázezer támogató aláírást.” Szűcs László vezércikke.

Sokkal jobban működött a nemzetpolitika Horn Gyula miniszterelnöksége idején, mint a második Orbán-kormány négy éve alatt. Az intézmények működése – Magyar Állandó Értekezlet, Kárpát-medencei Képviselők Fóruma – kiüresedett. Ezzel a kijelentéssel ugyan nincs okunk vitatkozni, e kritikus megfogalmazást az teszi hírértékűvé, hogy állítólag Tőkés László fogalmazta meg a napokban egy nem sajtónyilvános budapesti tanácskozáson. Feltehetően a résztvevők nem kis meglepetésére. Hogy miért éppen most tartotta időszerűnek az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, hogy elvbarátai nemzetpolitikáján köszörülje a nyelvét, annak több oka lehet. A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy igaza van, pontosan érzékeli a helyzetet a volt püspök. Különösen látványos (pontosabban látványosság-mentes) a KMKF kiüresedése, súlytalanná válása. Azon sem lepődnénk meg igazán, ha az új ciklusban el is tűnne Szili Katalin korábban életképesnek tetsző kezdeményezése. Mint ahogy az Országgyűlés egykori elnök asszonya sem gondolta volna pár esztendeje saját politikai pályájáról, hogy e ciklus végére egy alig néhány tizedszázalékos támogatottságú, megjegyezhetetlen nevű politikai formáció élén zúg ki a politika színpadáról a tavaszi választás után.

Tőkés László aligha ejtene krokodil-könnyeket holmi intézményesült értekezletekért, ha nyugodtan tekinthetne saját politikai jövőjére.

Márpedig, ha biztos helye lenne a májusi Európai Parlamenti választásra, akkor aligha azok bírálatában lelné örömét, akiktől újabb brüsszeli mandátumot remél. S lássuk be, sokkal könnyebb lenne valahogy kommunikálni az indulását a Fidesz-KDNP listáján, mint kínkeservesen összeszedni itthon azt a száz- vagy kétszázezer támogató aláírást. S ha mégis, az még csak egy lehetőség, nem mandátum.
A fentieken túl az EMNT elnökének lehet még egy oka az orbáni nemzetpolitikát a Hornéké mögé helyezni. Hírlik, hogy a demokrácia központok finanszírozása már nem a régi, ami azzal a következménnyel járhat, hogy éppen a Néppárt számára nehezíti meg olyan akciók eredményes levezénylését, mint az EP-választási támogatások összegyűjtése. Mert ugye a református egyházra most aligha számíthatnak. Márpedig e nélkül a párt védnöke nem lesz képes májusban indulni.
Ilyen körülmények között minden oka megvan arra, hogy – bár a Valentin-napon ifjú apává lett újra – itt-ott dohogjon egy kicsit Orbánékra. Bár utóbbi sem arról nevezetes, hogy az ilyen kritikák nyomán jobb belátásra tér, s a kényelmetlen partnert mégiscsak felülteti a brüsszeli járatra.