Lázreakció
2015. 12. 03. 19:53Mi ártalmasabb ebben az ünnepre hangolt nemzeti perpatvarban, a román hatóságok igyekezete, hogy erős médiahátszélben hisztérikus állapotokat generáljanak, vagy a szélsőséges csoportok jelenléte a romániai magyar társadalmi térben? Szűcs László írása.
A máskor oly gyorsan reagálni képes román hírtelevíziók szerda este kissé bealudtak a kézdivásárhelyi petárdamerénylet tényhiányos részleteinek konfabulálásába, így jókora késéssel reagáltak a kaliforniai vérengzés hírére, mintha nem akarták volna megtörni a magyarveszély ecsetelését a breaking news felirattal, amivel máskor akár mondat közepén is berobbannak a néző otthonába. Az egykor szakmailag jobb napokat látott Realitatea tévé szolgálatos esti fődemagógusának – esetleg a fülére szóló szerkesztőnek – esett le a tantusz, hogy itt a jó alkalom: szemöldökét jelentőségteljesen felvonva rávilágítson a két téma közötti összefüggésekre, mélyen e nézők szemébe tekintve felsóhajtson, lám, testvérek, hova vezet, ha engedünk a terrornak.
Ettől a közjátéktól nem áll stabilabb lábakon a december elsejei látványos leleplezés, amit nem is értem, hogy nem adtak egyenes adásban, s amiről lassan negyedik napja nem tudja a közvélemény, hogy egészen pontosan mit találtak a kommandósok, s mit terveztek bizonyíthatóan a gyanúsítottak. Ahogy az sem világos, hogy ha már október óta tudomásuk volt a tervezett akció részleteiről, miért vártak szinte az utolsó pillanatig a nagy leleplezéssel. (Frivol párhuzam: ugyanúgy napok óta nem tudjuk, mit is lepleztek a magyar terrorelhárítók, ki ellen, hogyan és kik akartak merényletet elkövetni? Az viszont furcsa, hogy a magyar médiát mintha nem különösebben foglalkoztatná a téma, Lagzi Lajcsi tavának hatósági átkutatásában több hírértéket látnak a szerkesztők, mint abban, hogy állítólag merénylet készült egy kormánytag, netán maga a kormányfő ellen. Márpedig, ha valóban ez volt a cél, akkor azért, ha a terrorelhárítás vetődött árnyékra, illetve kreált ügyet, akkor azért kellene címoldalon tartani az esetet.)
A csillagszórós kézdivásárhelyi ügy viszont azt sejteti, mintha egy összehangolt akció falában lenne tégla. Kérdés, hogy politikai közegben történt, ha létezett megrendelés, vagy a szolgálatok önszorgalma rakta össze december 1-re időzítve. Nem állítom, hogy az utóbbi napok történéseinek minden idevágó eleme között átgondolt összefüggés lenne, de azért érdemes leltározni. Kezdődik azzal, hogy egy félnótásnak gondolt szocdem honatya, amúgy titkosszolgálati doktorandus zavaros elmélettel áll elő, levezetve a bukaresti Colectiv klub tragikus tűzesetéből Románia szétszakítását magyar segédlettel, Putyinnal, Merkellel.... (Ugye, Önök sem olvasták a PSD vezetőség elhatárolódását, esetleg a tanácsot, hogy drága ifjú kolléga, fordulj szakorvoshoz vagy mondj le azonnal.) Aztán jön a rémséges, hajnali sepsiszentgyörgyi zászlócsere. Pár órával később pedig a DIICOT lecsap a játékfegyveres merénylőkre, s a drámai hangvételű beszámolókból ki nem hagynák, hogy a maszkosok egy tömegpusztító éjjellátó kukkert is zsákmányoltak. Másnap bíróság elé állítják az Avram Iancu szalmabábujának elégetésével egykor elhíresült diliház-szökevény Csibi Barnát, akiről csak távollétében dönthetnek, ugyanis egy ideje Kárpátalján szolgálja a magyar ügyet. Ugyanaznap a Kárpátia zenekar frontembere ellen is vádat emelnek, aki a vádhatóság eufemizmusa szerint másfél évvel ezelőtti (!) csíkszeredai koncertjén etnikai intoleranciára és erőszakra buzdított. Slusszpoénként jön a román politika másik elmekórtani esete, Bogdan Diaconu, aki régi lemezét elővéve az RMDSZ betiltását előirányzó tervezettel áll elő, melybe gondosan belefoglalta, hogy a feloszlatott Szövetség vagyonából román nyelvkurzusokat szervezzenek a jó erdélyi magyaroknak.
Már csak azt az egy apróságot kellene tudni, mi veszélyesebb, ártalmasabb ebben az ünnepre hangolt nemzeti perpatvarban. A román hatóságok igyekezete, hogy erős médiahátszélben hisztérikus állapotokat generáljanak? S kinek a kedvéért? Esetleg a hatalmukat vesztő koalíciós társak kavargatják titkon az állóvizet, s a cél az új, e téren bizonyára még kevésbé szakértői kormány mielőbbi zátonyra terelése? A válaszokat nem ismerjük, nem látunk tisztán, nincs éjjellátó kukkerünk, viszont tudjuk, e szándékoknak remekül alájátszik, s ugyanúgy ártalmas a létező magyar szélsőjobb működése. Ez a szélsőjobb pedig éppen az erdélyi magyarok érdekeit sérti, s az erdélyi magyar politikai érdekvédelmet veszélyezteti. Ez lehet cél, de kinek a célja? Román nemzetbiztonsági szempontból ugyan veszélytelenek e hőbörgések, de károkozásra a magyar-román viszonyban kiválóan alkalmasak, s kéz a kézben haladnak a cirkuszokban érdekelt román erőkkel. Ezért súlyos hiba, hogy évek óta zavartalanul menetelgethetnek, táborozgathatnak, játszhatnak katonásdit a HVIM-esek s más csoportok, jelen lehetnek a társadalmi térben, senki nem igyekezett őket karanténba terelni. Most is akadt olyan, magát mérvadónak gondoló háromszéki politikus, aki a botrány első óráiban sietett kijelenteni, hogy a vármegyések nem is szélsőségesek. Csak a tűzzel szeretnek játszani?
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
