Yerma, a termékeny

2015. 12. 03. 15:07

Yerma-21. Ez a most már évek óta kalandos ösvényeken barangoló Nagyvárad Táncegyüttes legújabb előadásának a címe. Garcia Lorca – az előadás alapját adó – tragikus költeménye legalább annyira szól a tradíciókról, mint a darabbal kapcsolatban leggyakrabban emlegetett meddőségről. Azt vizsgálja, lehet-e egy rugalmatlan közegben, adott törvények és hagyományok között szabadnak és termékenynek lenni. Tasnádi-Sáhy Péter írása.

 


Valahol azt olvastam, egy korábbi interpretáció kritikájában, hogy a Yerma egy-ügyű dráma, hiszen egy asszonyi meddőségről, és az abból kibomló tragédiáról szól. Ha az állítást kéne védenem, elég lenne a címhez nyúlnom, hiszen a címszereplő neve, spanyolul, terméketlent jelent. A művet olvasva viszont, Garcia Lorca csodás költői világában számtalan egyéb réteg tárul fel, és a minimális helyesbítés, amit meg kell tenni, hogy a Yerma nem egy asszony története, hanem egy közösségé, mint ahogy nem az asszony méhe alkalmatlan arra, hogy új élet foganjon benne, hanem a közösség, illetve annak hagyományai meddők, alkalmatlanok bármiféle megújulásra. Yermának lenne lehetősége ezeket a tradíciókat lerombolni, vagy minimum kiskapukon keresztül megkerülni őket, mégsem teszi, hiszen úgy érzi, saját és családja becsületét kizárólag a közösségen, a hagyományon belül őrizheti meg. Személyes tragédiája és meddősége ennek a végzetes hűségnek a következménye.
Widder Kristóf rendező-koreográfus első nagyszínpadi munkájában, úgy tűnik, szintén erre a gondolatra helyezte a hangsúlyt, nem lehet véletlen, hogy az eredetileg a második felvonást indító kép, a falut jelképező mosónők kórusa, az előadás legelejére került.

A Cristina Breteanu által megálmodott tér és a kellékek is ezt a gondolatot támasztják alá: az égből terméketlen, dermedt eső hull alá, a földből ennek párjaként, az előadás végére börtönráccsá sűrűsödő karók, törvényoszlopok merednek az égre. Az eredeti drámában is oly nagy hangsúlyt kapó elemek, a víz és a föld, csak idézik eredeti rendeltetésüket (életet adjanak, megtermékenyüljenek), de az első pillanattól kezdve egyértelműen látszik, alkalmatlanok a feladat betöltésére. A mosónők teknője egyszerre bölcső is, illetve talán pontosabb: ebben a világban a bölcső olyan, mint a teknő, csak önmagát újratermelő kötelezettségeket hordozhat. A teret tökéletesen kiegészíti Bakk Dávid-László zenéje (olyannyira, hogy a zenekar a színpad mélyén kap helyet), amely sokféle forrásból táplálkozik, leghangsúlyosabban viszont a magyar népzenei hagyományokból, a drámából kölcsönvett dalok megzenésítve sokszor megtévesztésig magyar népdalokra emlékeztetnek.
Ennyi párhuzamot látva, a Nagyvárad Táncegyüttes munkáját követők számára ez a darabválasztás veszélyes önboncolásnak is tűnhet, de – ha van is benne szándékosság – kizárólag csak jó értelemben vett, szeretetreméltó kivagyiskodásról van itt szó. Hiszen az alapkérdésen (lehet-e újat szülni a hagyomány megtartásával, szeretetével, a közösségben megmaradva) a váradi táncosok már egy ideje túljutottak, és éppen ellentétes választ találtak, mint Garcia Lorca tragikus végkifejletű drámája.

 

Szigligeti Színház - Nagyvárad Táncegyüttes

Federico Garcia Lorca

Yerma-21

Táncszínházi előadás

 

Szereplők:

Yerma: Kerekes Dalma–Gabriella

Juan: Szőnyi József

María: Szabó Enikő–Ágnes

Víctor: Brugós Sándor–Csaba

Sógorasszony:  Iván Enikő Kitty

Sógorasszony:  Gyöngy Zsuzsa, Pál Aliz

Jókedvű öregasszony:  Forgács-Popp Jácint

Jókedvű öregasszony fiai: Kacsó Bálint, Schmith Nándor Gyula

Dolores: Kiss Anikó

Nő: Timár Tímea

Hím: Rácz Lajos–Levente

Fiú: Forgács Zsombor

 

Zenészek: Bartalis Botond, Kelemen–Paksy János, Szukits Éva, Dallos Levente, Székely István m.v., Kurucz Tibor m.v.

             

Rendező és koreográfus: Widder Kristóf

Díszlet és jelmeztervező: Cristina Breteanu 

Zeneszerző: Bakk–Dávid László



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!