Kürtőskalács és gokart

A dolgok jelenlegi állása szerint a magyarok, pláne a székelyek döntő többsége nem a Szociáldemokrata Párt ifjú elnökével szimpatizál. Ahhoz még sok kalácsot kell ennie. Szűcs László vezércikke.

Amikor már azt hittem, több hír nem érkezik a héten hiperaktív miniszterelnökünkkel kapcsolatban, aki még az árvíztől sújtott falvakban is képes makulátlanul tiszta cipőben járni, vasárnap estére, mint derült égből egy kampánycsapat, befut a híre a nyergestetői megemlékezésnek. A kormány első embere kipenderült az obeliszk elé, s a helyet egyfajta székely Thermopülaként jellemezve méltatta a 48-as honvédek önfeláldozó bátorságát. Ne becsüljük alá a gesztust, hiszen nem sűrűn járkálnak román politikusok a 165 évvel ezelőtti csatára emlékeztető kőoszlopnál, Ponta viszont még magyarul is köszöntötte a megjelenteket, s a beszédek után a hangulatot oldandó a felkínált kürtőskalácsból is falatozott.
A vasárnapi epizód egyetlen szépséghibája, hogy a választási kampány küszöbén járunk, s a legfrissebb közvélemény-kutatások adatai nem zárják ki, hogy novemberben jelentősége lesz annak, kire szavaznak a magyarok. Hibahatáron belül vagyunk. Márpedig a dolgok jelenlegi állása szerint a magyarok, pláne a székelyek döntő többsége nem a Szociáldemokrata Párt ifjú elnökével szimpatizál. Ahhoz még sok kalácsot kell ennie.
Ponta meghívása a Nyergestetőre azt sugallja, hogy az RMDSZ eldöntötte, végül őt támogatja az államfői tisztségért folyó küzdelemben. Jellemző, hogy fél nappal a megemlékezés után a román média még nem talált rá a témára, inkább az volt a hír, hogy leváltották a Hargita megyei román prefektust, aki a bíróságon támadta meg korábban a helyi önkormányzatok autonomista határozatait. Még érdekesebb, hogy az erdélyi magyar sajtó is jobbára az MTI tudósítására volt kénytelen hagyatkozni, hisz programjáról korábban csak annyit lehetett tudni, a kormányfő fia gokart versenyét megtekinteni látogat Kézdivásárhelyre. Ha egy héttel hamarabb megy, akár Semjén Zsolttal együtt avathatott volna székely zászlót a tömeg nagy-nagy örömére.
Ponta őszi győzelme feltehetően konszolidálná az RMDSZ kormányzati helyzetét, míg Klaus Iohannis hatalomra jutása, ami ma kevéssé valószínű – különösen, ha beindul a szocdemek gusztustalanul ortodoxozó, románozó kampánya, – semmiféle garanciát nem kínál arra, hogy kisebbségbarát politikát folytat, támogatja az autonómia-törekvéseket. Ha Románia egy evangélikus szászt választ elnökévé, mi többet akarhatnának a kisebbségiek? Ki feltételez egy ilyen országban bármiféle etnikai jogsérelmet? Ettől még lehet jó elnök Iohannis. S lehet rossz elnöke az országnak Ponta. Ahogy Bãsescuért sem fogunk majd sírni, Iliescu iránt sem érzünk nosztalgiát, de még Constantinescut sem tekintjük a szakma ászának. Nincs szerencsénk ezekkel a posztdecemberi államfőkkel. Még kiderül, hogy a névtelen román többségnek lesz igaza, s a Kondukátor volt mind között a legkülönb. Pedig ő sohasem majszolt Thermopülát emlegetve kürtőskalácsot a Nyergestetőn. Diktátorok nem tesznek ilyet. Nekik kampányra sincs szükségük, ahogy kisebbségi koalíciós partnerekre sem.