Kötélhúzók közt kötéltáncosok

Rendes körülmények között öngyilkos vállalkozás július utolsó hétvégéjén népszavazást tartani, ha csak nem az a kérdés, hogy duplázzák-e meg a béreket és a nyugdíjakat vagy sem. A másik lehetőség a részvételi kedv fokozására, ha az adott kérdés jelentős mértékben megosztja a társadalmat, erős indulatokat, érzelmeket vált ki az emberekből, márpedig Traian Bãsescu felfüggesztésének ügye erre kiválóan alkalmas. S az érdekes az, hogy igazán egyik fél sem jön ki jól ebből a történetből. Szűcs László vezércikke.

Először is ott van maga a felfüggesztett elnök, aki csapdahelyzetbe került. Az egyetlen reális lehetősége arra, hogy kedvenc tanácsadóival együtt visszaköltözzön a Cotroceni-palotába, az az, hogy a referendum érvénytelen, nem szavaz a jogosultak fele sem. Ez nem egy irreális lehetőség, ráadásul az elnök szimpatizánsai jól tudják, minden egyes le nem adott szavazat az ő emberük esélyeit növeli. (Máris kíváncsi vagyok a székelyföldi részvételi adatokra.) Csakhogy milyen arccal állhat majd ki az ország elé az az államfő, akinek visszatérésére mondjuk egy negyvenvalahány százalékos részvétel mellett az állampolgárok alig egytizede szavaz? Béna kacsa lesz, politikailag jelentéktelen, partra vetett hajóskapitány. Ez lehet az oka annak, hogy a saját esélyei ellen dolgozva szavazásra buzdítja szimpatizánsait, nagygyűléseket tart, a demokrácia lángját hordozza körbe az országban. S ismerjük el, ebben a műfajban ő az egyik legjobb játékos az országban, ez a terep neki való, elemében van, mégsem hiszem, hogy képes megfordítani a közhangulatot. Õ ezt a népszavazást elveszíti, arra viszont nem fogadnék, hogy ez politikai pályája utolsó epizódja.
A kormányoldal közben ideges, annak ellenére, hogy minden bizonnyal győz július 29-én. De ez a győzelem sokba kerül. Az ország nemzetközi, európai megítélését szűk egy hét alatt sikerült tönkretenni, Crin Antonescu (ha államfő lesz) vagy Victor Ponta (ha kormányfő marad) jó ideig nem szívesen látott vendég az Unió fővárosaiban. Utóbbit ráadásul a plágiumügy ága is húzza, kínos brüsszeli bizonyítvány-magyarázó látogatása idején is szembesülnie kellett ezzel. Mindez közben tovább gyengíti a lejt, közvetve az említett urak ellen hangolja a gazdasági szereplők egy részét. Továbbá fokozza a szociál-liberális szövetségen belül az ellentéteket, máris hallani megyei koalícióik recsegéséről-ropogásáról, s az őszi parlamenti választáson aligha lesznek képesek megszerezni a kényelmes, kétharmados többséget. Pedig a kétharmaddal kedvük szerint átalakíthatnák, fenekestül felforgathatnák az igazságügyet is, amelynek kézben tartása a legfőbb tétje a mostani küzdelemnek. Mert ez a harc erről szól, nem a demokrácia lobogó lángjáról, a fehér trikókról, hanem a hatalomról. Amit az egyik fél nem akar teljesen kiengedni a kezéből, a másik pedig még nem tudta igazán megragadni. Csak aztán hanyatt ne essenek a nagy erőlködésben. Vagy essenek, mit bánom én, csak mi, csak a minket képviselők meg ne botoljanak ebben a nagy kötélhúzásban. S lehetőleg ne ilyenkor táncoljunk a kötélen.