Kortársunk, a terror

2015. 01. 26. 15:01

 

Gyakran gondoljuk úgy, hogy ennél rosszabb, embertelenebb már nem lehet ez a világ, hiába emlegetjük, hogy mégiscsak a huszonegyedik században járunk. Hát igen, a sötét jelenkor. Bosszúsan olvasom azokat a publicisztikákat, amelyek okfejtése már egy lépésnyire van attól, hogy mentegessék a párizsi gyilkosokat, ugyebár mi konzervatívok vagyunk, nem Charliek, hanem értékelvűek, s lássuk be, azok a rajzok sokak vallási meggyőződését sértették. Mintha soha, semmi okot nem adtak volna a karikírozottak arra, hogy a címlapra kerüljenek.

Csakhogy ugyanennek a hitbuzgalomnak a nevében fejeztek le ezúttal szokott kegyetlenségükkel egy japán túszt a kalifátust álmodók, s ami még elképesztőbb, ha egyáltalán vannak a terrornak fokozatai: tizenhárom iraki fiatalembert azért gyilkoltak meg kegyetlenül Moszulban, mert a hóhérok vallási nézeteivel ellentétes dolgot műveltek: megnézték a tévében az Irak és Jordánia válogatottjai közti futballmeccset, amit az Ázsiai Nemzetek Kupáján játszottak Ausztráliában. Hol vonultak emiatt utcára tiltakozó tömegek a közel és a közép-keleten? Az pedig magunkra nézve is elrémisztő, hogy ingerküszöbünket egyre kevésbé lépi át az a kegyetlenség, amit szinte nap mint nap – természetesen ugyancsak megsértett hitük nevében – a Boko Harem gyilkos milíciái elkövetnek Afrikában. Kell már vagy száz áldozat, hogy a fejünket csóváljuk. És mindezekkel szemben ugye vannak a sem megnézni, sem megvenni nem kötelező francia, dán stb. karikatúrák, amelyeket sok kényes, konzervatív európai gyomor sem tud megemészteni.

A napokban komoly vetélytársaivá léptek elő az iszlám szélsőségeseknek az orosz szeparatisták. Kelet-Ukrajna utolsó, még Kijev mellett kitartó tengerparti nagyvárosát, Mariupolt támadták gyáván Putyin védencei. Nem harcoltak, a város járókelőivel végeztek távolból kilőtt rakétáik, mintegy harminc áldozatot szedett értelmetlen, megfélemlítő cselekedetük. Moszkva pedig még elítélni sem engedi vétója erejével ezt a támadást. Miért is tenné, hisz az ő érdekéből cselekedtek?

Mintha nem lenne más választásunk, mint tudomásul venni, hogy a hit vagy az állami érdek nevében elkövetett terror mindennapjaink szerves része kellene legyen. Mintha ez a magyarázat mindent felülírhatna. De mennyi halál fér bele? A maláj gép tavalyi felrobbantásának sincs gazdája, felelőse. Hát milyen világ az, ahol focit néző tiniket elfogadható dolog legéppuskázni, városi járókelőkre rakétákat kilőni még belefér, repülőre ülők százainak az életét megcélozni hidegvérrel vagy vérgőzös indulattal, büszkén? A középkor ehhez képest gyenge utánzat, méghozzá a felvilágosodás reménye nélkül.

Pedig jó lenne valami értelmeset, emberit kezdeni ezzel a világgal, mielőtt beszennyezve, túlhevítve, közös munkálkodással hívők és hitetlenek el nem pusztítjuk. Az egyetlen vigasztaló, hogy legkevésbé értünk, emberekért lenne kár.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!