Kompromisszum kicsiben, nagyban

Bizonyára a véletlen műve, netán a kellemes őszi napsütésé, hogy az utóbbi napok történéseit sommázó híreink visszatérő motívuma a megegyezés keresése, lehetősége, adott esetben kényszere. Szűcs László vezércikke.

A legvisszhangosabb kompromisszum-keresés a Nagy Testvér, az Egyesült Államok háza táján folyt, egy olyan vita, mely nem jelentéktelen politikai, társadalmi tétje mellett olyan sok pénzről szólt, hogy azt a hétköznap embere nem is tudja felfogni. Azt sejtettük, hogy a világhatalom veszte felé rohanó felek közül valaki majd csak félrerántja a kormányt. Mert ugye mindig van utolsó pillanat a megegyezésre, amíg nem késő, s a másik tenyerébe csapva a konfliktusok szereplői igyekeznek minimalizálni veszteségeiket. Mert a holnapra is gondolni kell, jönnek a választások, az engedményeket patikamérlegen kell kimérni.
Ám az amerikai költségvetés gyermekjátéknak tűnik a nagy hazai vitákhoz képest, ami a verespataki aranybányászatot vagy újabban a Vaslui megyei palagáz-kitermelést illeti. Márpedig kétségem sincs, hogy előbb-utóbb mindkettőt kitermelik a mélyből, túl sok pénz ez egy olyan ország számára, ahol minden aktív dolgozóra több mint egy nyugdíjas jut. A zöldek részéről könnyebben érthető a zéró tolerancia a bányászattal szemben, de nem feltétlenül eredményes. A nagy cégek viszont azt gondolják, hogy a sok pénzzel mindent elérhetnek, a kormány tudja, hogy rövid távon nincs értelme szembemenni a közvéleménnyel, az ellenzéknek pedig az egyetlen szempontja, hogy valahogy emelkedjenek azok a fránya, stagnáló támogatottsági adatok.
Aztán vannak a semmilyen téttel nem bíró ügyek, a szimbolikus történetek, ahol ugyancsak reménytelennek látszik bármiféle kompromisszum. Lásd az egybanis hegyeket eredményező vásárhelyi piaci esetet vagy a szánalmas vitát a Kolozs Megyei Tanácsban a város repterének elnevezéséről.
Ha megegyezésre nem is számíthatunk, a politikai döntéshozókra hatással lehet a vasárnapi Székelyföldi Nagy Menetelés, amely konszenzus felé terelte a romániai magyar politikai szervezeteket. A szervezők a régiósítási tervek elleni tiltakozás céljával szervezik a százezer résztvevővel számoló akciót, bár a média egy egész sor dolgot felsorakoztatott, hogy valójában mi ellen, vagy mi mellett lesz e felsorakozás. Igaz, a régiósításról szóló döntést a kormánytöbbség elnapolta, sőt, a régiósításnál előbb próbálhatjuk ki a gyakorlatban, mennyit ér az ígért decentralizáció. De ha segít, ha politikusaink jobban alszanak tőle, ha kicsikar némi kompromisszumot, hát teljen meg emberekkel az aszfaltcsík Bereck és Kökös között.