Kincses koncepció

Bevallom, mint fogyókúrára fogott túlsúlyos a sokcsillagos vendéglő étlapját, oly kíváncsi mohósággal olvastam a második Kolozsvári Magyar Napok programkínálatát, illetve nézegettem az első két nap eseményeiről készült fotókat, a fantasztikus gyermekfilharmóniát, a gravitációval mit sem törődő bringásokat, s persze a várost a főtéri templomtorony magasából. Persze, az elismerő jelzőket érdemes a zárónap utánra hagyni, de ennyi remek ízből, színből, képből dolgozva aligha lehet elrontani a kínálatot. Váradiként nem kevés irigységgel is szemlélem e sok tucat rendezvény sokféleségét, ízléses szerkesztettségét, hiszen a ma már jobbára csak időtartamában hasonló májusi eseményfolyam a Sebes-Körös partján jó ideje csak a rá aggatott jelzők okán mondható jelentősnek, értékesnek. Igazából ott maradt a múlt században valahol, miközben a kolozsváriak képesek újat, érdekeset, jelen idejű üzenettel bírót mondani és mutatni.
Nyilván a dolog pikantériája, hogy a kincses városban a civil csoportosulások mellett a képzeletbeli főszervezői széken a majd minden egyéb helyzetben egymással csatázó, vitázó RMDSZ és EMNT osztozik. Nem tisztem eldönteni, rálátásom sincs arra, hogy a Szövetség és a Tanács mekkora szerepet vállalt a koncepció kidolgozásában, az előkészítésben s a nem kevésbé fontos napi szervezői aprómunkák elvégzésében, a hatékony kommunikációban. Mindenesetre jó üzenete lehet a közös produktumnak, amellyel sikerül is megszólítani a kolozsváriakat. A mostani napok hozadéka akár a jövő évi helyhatósági választásokon is megmutatkozhat 1-2 plusz helyi tanácsi mandátum formájában, kár, hogy a mégoly sikeres magyar napok sem kecsegtetnek azzal a lehetőséggel, eséllyel, hogy az őszi népszámláláson húszszázaléknyi magyar találtassék a városban. De ez a város elég fontos ahhoz, hogy az üzenet, a ritka példa hatása ne álljon meg Kolozsvár határánál, lenne még bőven hely Erdélyben, s Erdélytől nyugatabbra is ugye, ahol az értelmes párbeszédnek, a közös fellépésnek a hatására jobb helyzetek, emberibb viszonyok teremtődjenek. Kérdés, hogy a politika, akár az egyik, akár a másik oldalról, miképpen viszonyul az atipikus kolozsvári esethez.
Számomra úgy tűnik, tipikusan. Egyrészt nem értem, hogy az RMDSZ elnöke, aki művelődési miniszter is, miért kell levelet küldjön maga helyett, mikor a nyitás időpontja hónapok óta publikus. Ez nyilván magyarázható a határidőnapló zsúfoltságával, sajnálatos megfázással, az viszont kevésbé megokolható, minek kell ezt a látványosan nem politikafüggő fesztivált olyan hatásvadász, kampánykész indulattal megnyitni, mint tette azt az EP-alelnök Tőkés László, aki az ünnepre összegyűlt közösséggel nyájas igei bevezető után közölte: „Kolozsvár Bécs helyett Isztambul felé tart. Ez nem Európa, ez inkább Európa tagadása, sokkal inkább Ceauescu, mint Mátyás városa.”
Szegény törökök, biztosan csuklottak.