Képviseleti képtelenségek

2011. 06. 05. 16:45

A nagy meleget hozó nyári napok szimbolikus ügyek viharát is magukkal hozták. Egy kis valami a fűben is tud hatalmassá dagadó indulatokat kiváltani, lásd a kolozsvári Mátyás-szobornál suttyomban kihelyezett emléktábla történetét. Azért sokat elárul bizonyos kisebbrendűségi reflexekről, hogy a polgármester emberei oly diszkréten helyezték el a talapzat elé a Iorga-idézettel dúsított lapot, hogy napokig azt sem lehetett tudni, igazából ki tette oda. Még kevésbé, hogy milyen alapon. Csak azt, hogy miért.

Ennél is komolyabb hullámokat vetett a Székelyföld brüsszeli kirendeltségének megnyitása, illetve ennek előzményei. S megint ezek a fránya szimbólumok. Hiszen az irodanyitás elvi lehetősége melletti s elleni érvek indulatos zuhatagában arról egyelőre kevesebb érdemi információ jutott el a közvéleményhez, hogy milyen haszna származhat majd rövid és középtávon a térségnek abból, ha az Európai Unió központjában külön képviseletet tart fenn. Kik lobbiznak majd, milyen ügyekben, mennyi pénzből, s milyen kontrollja lesz tevékenységüknek? Ez azért is fontos, mert utólag ritkán szokták megvonni a mérlegét a hasonló nekibuzdulásoknak. Emlékszem, pár hónapja egy igen népes bihari küldöttség járt ugyanott, népi együttessel, állófogadással, optimista megyei elnöki nyilatkozattal. Vajon az akkor elköltött eurótízezreknek milyen üdvös hatásuk volt azóta a kies Biharországra?

Azon nincs mit csodálkozni, hogy a Székelyföld-képviselet körüli cirkusznak, nagykövet-berendelésnek már erősen kampányíze van, de mintha nem viszonyulna eltérő módon a történethez az amúgy minden másban farkasszemet néző kormányoldal és ellenzék. Most akkor ki is van hatalmon? Az az RMDSZ, amely mondjuk a külügyben is államtitkári szinten képviselve van, vagy az az RMDSZ-es megyei elnök, aki megyei tanácsi határozat birtokában foghatott neki irodát nyitni. A történetet végletesen leegyszerűsítve: ha nem írja valamelyik törvényünk, netalán az alkotmány, hogy egy régió számára tilos Európa központjában irodát nyitni, s abban lobbizgatni, akkor nincs miről itt vitatkozni.

Nem lenne viszont hasztalan tudni, hogy az irodanyitás szándékáról kommunikáltak-e az illetékes megyei önkormányzatok Bukaresttel. Szó sincs arról, hogy ez kötelességük lett volna, de ha mondjuk a képviselet brüsszeli befogadására korábban valamely romániai intézményt kértek volna fel, most nem ágálhatna az ellenzék s a külügy, hogy miért a magyar állam egyik ingatlanában szolgálják majd a dolgozó székely népet.
Ugyancsak az előkészítettség hiánya lehet a tagadhatatlan politikai megfontolások mellett a másik oka annak, hogy még magyar részről is meglehetősen sokan maradtak távol – egyéb fontos elfoglaltságokra hivatkozva – a képviselet megnyitásának ünnepi mozzanatairól. Azt is el tudom képzelni, persze, hogy egy ilyen irodaavató rendezvény nem akkora kaliberű esemény, hogy arra tóduljanak a fontos európai emberek. Ha viszont nem olyan fontos, akkor Bukarestben lihegték túl az ügyet kicsinykét. Amire még az sem igazán jó magyarázat, hogy már kampány van, hiszen nem hiszek olyan hülye román választó tömeges előfordulásában, aki ezért szavaz majd jövőre így vagy úgy.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!