Kell-e nekünk kormányválság?

Hiába cáfolják szakemberekre hivatkozva a politikusok, hogy nem a szénhidrogén-bányászat miatt mozog lábuk alatt az ősi román föld, sem a hatalmon lévők, sem az ellenzékiek nem rendelkeznek már a lakosság részéről annyi bizalommal, hitelességgel, hogy adjanak a szavukra. Szűcs László vezércikke.

Napok óta földrengések foglalkoztatják a romániai közvéleményt, méghozzá gyanúsak és természetesek egyaránt. A természetes a vasárnap hajnali volt, a szokásos epicentrummal, s némi riadalomnál több kárt nem okozott, annak ellenére, hogy az utóbbi négy esztendő legerősebb hazai földmozgása volt. Ezzel szemben Galac megyében senki nem hiszi el, hogy az utóbbi hetek sok tucat kisebb, de aggasztó földmozgása természetes szeizmológiai jelenség lenne, a környéken élők a földgáz-kitermelések következményeivel magyarázzák a házak falát megrepesztő mozgásokat. Hiába cáfolják szakemberekre hivatkozva a politikusok, hogy nem a szénhidrogén-bányászat miatt mozog lábuk alatt az ősi román föld, sem a hatalmon lévők, sem az ellenzékiek nem rendelkeznek már a lakosság részéről annyi bizalommal, hitelességgel, hogy adjanak a szavukra.
A híreket figyelők közben egy másféle, politikai földrengés előjeleit elemzik, azt, hogy mennyi ideig tart még ki a szociáldemokraták és a liberálisok hónapok óta recsegő-ropogó koalíciója. A fővárosban dolgozó, többé-kevésbé bennfentesnek mondható ismerőseim különböző időpontokat jelöltek meg arra a kérdésemre, hogy mikor csapja egymásra az ajtót Ponta és Antonescu? A „pesszimista” előrejelzés azt mondja, a jövő tavaszi EP-választásig kitart a koalíció, illetve az USL két nagy pártja ott tudja majd igazán felmérni, milyen támogatottsággal rendelkeznek. A kevésbé borúlátók szerint az esztendő végéig megy tovább a közös kormányzás, míg a „legoptimistább” forgatókönyv szerint már október végéig új kormány után kell néznie az országnak. Érdekes módon arra senki nem gondol, hogy a választásokig együtt maradnak.
Messze nem dőlt még el a küzdelem, az, hogy ki költözik be Traian Basescu helyére jövőre az elnöki palotába. Utóbbi most azt mondja, jön 2014-ben Emil Boc, s a volt miniszterelnök szépen legyőz mindenkit. Ugyan ennek ma nem sok realitása van, a kincses várost újabban jellemző európaibb szellemiség ismeretében nem biztos, hogy jó lenne nekünk, ha Kolozsvár polgármestere ismét Bukarestbe költözne.
S van egy fontos oka annak, miért lenne jó, ha ez a mostani kabinet bírná még egy kicsit, viseljék el egymást. Azért, hogy hajtsa végre az USL a Dragnea-féle decentralizációt, ami váratlanul radikális módon alakítaná át a hazai közigazgatást. Jelentősen felértékelődhet a helyi és megyei önkormányzatok szerepe, igaz, a javaslat részleteiben még lakozhat egypár kisebb-nagyobb ördögöcske, például az új felállás finanszírozása. (Ilyenek ezek a szocdemek, az egyik kezükkel Tőkés Csillaga után kapkodnak, a másikkal hatásköröket osztogatnak.) A javaslatot a liberálisok még ellenzik, pontosabban igazán érdemi vita nem is történt. A téma tartogat még heves, bukaresti megrázkódtatásokat, de csak az érvek és ellenérvek rezegtetik meg a falakat, addig szerencsére nem moccan a Richter-skálán a mutató.