Időutazás áramszünetben

Olyan egy esti áramszünet, mint időutazás, vissza egy bő negyedszázadot a fénye vesztett aranykor sivárságába. Vasárnap este lakónegyedünk egy részére váratlanul ijesztő sötétség borult, az erős szél még nyomasztóbbá tette a ritka vendéget. Ami a nyolcvanas években mindennapos volt, az most különleges, egzotikus. Elment a közvilágítás is, a tömbházak körvonala is alig kivehető, de néhány ablakban máris halvány fény pislákol. Megvannak a régi gyertyák. Aztán, hogy biztos legyek benne, hogy mégiscsak 2015-ben járunk, jön két kukabúvár, felnyitják a lépcsőház előtti tároló műanyag fedelét, majd mobiljaikkal bevilágítanak a szemét közé, s komótosan kiválogatnak valamit. (Ha már mobil: mesélik, egy szemorvoshoz vitt kislány ráijesztett a doktorra és szüleire, mert a betűk helyett felvillantott tárgyak között nem ismert fel egy hagyományos, tárcsás telefont. Mint kiderült, látta, de nem tudta, mi az.)

A huszonöt évről, meg a sötétségről a negyedszázaddal ezelőtti marosvásárhelyi fekete március jut az eszembe. Váradról valószerűtlennek tűnt az a pusztító, kegyetlen gyűlölködés, s a rendszerváltás óta talán először érthettük meg, fogtuk fel igazán a média szerepét, jelentőségét, felelősségét, amikor az akkor még elérhető két televíziós hírforrást, a magyar és a román köztévét nézve tájékozódtunk, hallottuk ugyanazon képekhez, filmekhez a merőben eltérő kísérőszöveget. Itt a románt ütötte a magyar, ott a magyart a román. A feszültség azért Nagyváradon is kitapintható volt, román és magyar tekintetek találkozásában ott izzott azoknak a napoknak a felszított parazsa.

Ma már tudjuk, kellett a tragédiához a magukat új helyzetekbe és tisztségekbe manőverező egykori szekuritátésok háttérmunkája. De kellett az új központi hatalom közönye, alkalmatlansága, sőt, talán a szándéka is a helyzet zavarossá tételéhez. Például ugyanazé az államfőé, akinek felelősségét majd negyedszázad után egy másik tragédia kapcsán, a bányászjárás miatt mostanában, egy emberöltőnyi késéssel kéri számon az erre hivatott hatóság. De, hogy ugorjunk nagyot az időben, különböző későbbi kormányzatok egyaránt felelősek azért, hogy Romániában a korrupció annyira elhatalmasodhatott a társadalom majd minden rétegében, a leglátványosabb módon a politikai elit tagjai között. Hiszen az ügyek több parlamenti cikluson át nyúlnak, a jelennek pedig a nagy leleplezések jutottak. A zsebrevágott eurómilliók mögött meg nem épült autósztrádák, késlekedő schengeni csatlakozás, sok tízezer fiatal külföldre távozása húzódik meg a homályban.

Közben odakint, a ház előtt visszatér a fény, helyreáll a közvilágítás, kár, hogy a sok elszalasztott lehetőséget, füstbe ment tervet, az elvesztegetett esztendőket nem lehet valami központi kapcsolóval egy mozdulattal helyrehozni, meg nem történtté tenni, például Vásárhelynek is visszaadni a kilencven első heteire jellemző bizakodást.