Hasra esés helyett korcsolyázzunk!

„Népmesei ihletésű ez a perben maradok ellened, de nem megyek el a tárgyalásra megoldás, kaptok is ajándékot, meg nem is, kiengesztellek benneteket, meg nem is.” Szűcs László vezércikke e kis nyári koalíciós válságról.

Aligha lehetett valamiféle végső cél, ami a múlt héten történt a bukaresti koalíció háza táján, hiszen ehhez nagyon sok lépéssel kellett volna előre kalkulálni az RMDSZ kolozsvári, Majális utcai elnöki hivatalában. Ám összességében elég jól alakult ez a játszma a Szövetség szempontjából, baráti döntetlennel finalizálódott a kis nyári koalíciós válság. Az élettársi kapcsolat fennmaradt, csupán a család egyik tagja költözött ki a szomszédok által is hallható veszekedés nélkül a közös bérleményből. A történések hozománya, hogy Kelemen Hunor maga jobb helyzetben, nem csekély erkölcsi megerősödéssel vághat neki az őszi elnökválasztási kampánynak, nem kell a kormányzati szerepvállalás személyes terheit magával cipelnie, ráadásul jószerivel időmilliomos lett. Ezért sem hiszem, hogy a történteket egyfajta megbotlásként, pofonba szaladásként, politikai zsákutcaként kellene értelmezni, amiből aztán így lehetett kihátrálni a lehető legcsekélyebb arcvesztéssel. Nem tudom, hogy az RMDSZ elnökének nemzedéktársai közül hányan lennének bátrak egy ilyen lépés megtételére nemzethatáron innen és túl.
A felemás kilépés helyességét talán az is megerősíti, hogy igazán élesen azt senki nem ellenezte, ha voltak is más megoldásban gondolkodók, illetve a mai politikai viszonyok közepette elismerésre méltó a döntés kollektív képviselete, kommunikációja, az, hogy a SZÁT-tagok nem nyilatkoznak harmincan hatvanfele a történtekről, s nem szelektív az emlékezetük.
Érdekes, ráadásul s sorok írása közben még megválaszolatlan kérdés: ki követheti Kelemen Hunort a kulturális tárca élén, mely beosztás a koalíciós szerződés miatt szimbiózisban van a miniszterelnök-helyettesi felelősséggel. Ki az a tapasztalt kultúrpolitikus, aki ott ülhet majd Victor Ponta mellett a kabinet ülésein, méghozzá kellő politikai súllyal?

Sarkítva a kérdést: van-e ma az RMDSZ-nek egy tartalék Markó Bélája, ha e szerepvállalástól érthetően ódzkodó igazit nem tudják meggyőzni arról, hogy mégiscsak visszatérjen a napi politikába.

Mire e sorokat olvassák, bizonyára már ismerik a választ.

Nem elhanyagolható, igazán sajátos ízű motívuma a történteknek az, ahogy a szocdem kormányfő egy aprócska ötlettel feloldotta a koalíciós partner ellenkezését. Népmesei ihletésű ez a perben maradok ellened, de nem megyek el a tárgyalásra megoldás, kaptok is ajándékot, meg nem is, kiengesztellek benneteket, meg nem is. Ha egyéb megoldatlan közösségi problémáinkra gondolunk, lásd mondjuk az autonómiát, a nyelvhasználatot s egyebeket, a sok erőlködés, vérkomoly nekibuzdulás helyett, mellett talán érdemes ilyen kreatív megközelítésekkel eredményre jutni a román politikai közegben. Ha jégre visznek, hasra esés helyett korcsolyázzunk!