Ha senkit sem engedünk, mindenki jöhet
2016. 01. 22. 19:25A magyarországi határzár járult hozzá a menekültek őszi-téli rohamához, a nyitottabb, átláthatóbb menekültpolitika viszont enyhíthetné a jelenlegi válságot. A krízis negatív és pozitív forgatókönyveit Kalmár Szilárd, a Segítsünk együtt a menekülteknek csoport képviselője összegzi. Parászka Boróka interjúja.
Európa szigorít a menekültek fogadását illetően, határzárlatra, a menekültstátusz elbírálásának szigorúbb feltételeire lehet számítani. Mi lehet ennek a következménye?
A hírekből tájékozódom én is, nem vagyunk jelen a menekültútvonal helyszínein – Athénban ugyan dolgoznak most munkatársaim –, de úgy vélem, lassulni fog a menekültek beáramlása az Európai Unió területére. Most Görögországon keresztül érkeznek az emberek, Athénban egyértelműen látszik, hogy torlódás lesz. Korábban itt rekedtek azok, akik nem szír, afgán vagy iraki állampolgárok voltak, hanem mondjuk pakisztániak, bangladesiek, marokkóiak. Ezeknek az embereknek nincs pénzük arra, hogy hazamenjenek. Ez nem olyan, hogy elmegyek a boltba, és utána, ha úgy alakul, hazaszaladok. A Görögországban rekedtek tartalékai addig tartottak, ők az Európai Unió pereméig jutottak önerőből. Egy mély szociális és gazdasági válságban lévő ország fogadja őket. Semmilyen segítséget nem tud biztosítani a menekülteknek, már az is nagyon nagy dolog volt, hogy segítette a Görögországon való átjutást.
Mi lesz, ha nem lehet tovább küldeni az embereket a többi uniós tagállam felé?
Az emberek két irányból érkeztek Európába: a görög szigeteken keresztül, Törökországból, csónakokkal. Ez volt a legjelentősebb és nagyon veszélyes útvonal. A másik lehetőség a szárazföldi átkelés Bulgária felé. Ezt a szegényebb, jellemzően fiatal menekülők választották. Nagyon rossz híre van az itt tapasztalható rendőri brutalitásnak.
Kutyás, fegyveres embervadászatokról számolnak be azok, akik arra indultak, vagy ott keltek át.
Menekültek a rendőrsorfal előtt a görög-macedón határon
Így van, errefelé háborús filmekből ismert erőszak van, ember legyen a talpán, aki ott átkel. A szerb-bolgár határon mindennek ellenére volt olyan időszak, amikor napi több száz ember kelt át Dimitrovgradnal. A görög-macedón útvonalon az utóbbi hónapokban megindult egy „utaztatás”, ami felgyorsította az emberek haladását Németország felé. Először, ha jól tudom Szerbia döntött úgy, hogy vonatokkal szállítja a menekülteket. Egy ideig a vonatok Magyarország felé tartottak, majd a magyar kerítés felállítása után Horvátország és Szlovénia felé módosult az útirány. A horvát határról Magyarország százezres nagyságrendben ugyanígy szállított embereket Ausztria felé. A nagyon súlyos hiba a magyar eljárásban az volt, hogy itt nyomokban sem volt regisztráció, nem vizsgálták az embereket. Szlovéniában tanúja voltam a Horvátországból érkező vonatoknál, hogy regisztráltak.
Magyarországon át boldog boldogtalan mehetett az európai centrum-országok felé.
Úgy látom, a menekülthullámnak két csúcsa volt. A nyári logikus volt, mert elindultak a török táborokból a jobban szituált, merészebb emberek. A második hullám viszont akkor kezdődött, amikor Magyarország „beborította” Európa önvédelmi rendszerét a maga következetlenségével, azzal, hogy errefelé bárki átmehetett. Ez egy üzenet volt a menekülteknek: „lehet jönni, most még érdemes elindulni”. A kora ősztől télig tartó második hullám ennek tulajdonítható. Ekkor olyan emberek is nekivágtak az útnak, akik egyébként nem indultak volna el.
Most is érződik a pánikhangulat, pénteki hír, hogy a jeges, hullámzó tengeren a rendkívül rossz időjárási feltételek ellenére is csónakba szálltak a menekültek, menteni kellett a legzordabb körülmények között az Égei-tengeren, Leszbosz közelében. Az érkezők attól tartanak, hogy teljesen „befagy” a menekültútvonal, és az utolsó órákat kell kihasználni, amíg még át lehet csúszni a zárás előtt álló határokon. Tényleg teljesen lezárhatják a határokat? Kik lehetnek ennek a vesztesei és a nyertesei?
Fekete január
Összesen 42 menekült fulladt meg a görög partoknál pénteken. Az egyik menekülteket szállító csónak Kalymnos szigeténél süllyedt el. Itt összesen 34 ember halt meg, közülük 11 gyerek. 26 embert sikerült kimenteni. Az eltűntek száma egyelőre még nem ismert, de a partiőrség becslései szerint akár 100 ember is lehetett a csónakban.
Egy órával korábban Farmakonisi szigeténél egy másik csónak futott zátonyra 50 emberrel. Az emberek többségének sikerült kijutniuk a partra, de hat gyerek és egy nő megfulladt. Nemzetközi szervezetek szerint csak elmúlt 24 órában történt balesetekkel együtt idén 113 ember halt meg a görög partoknál. Ezzel idén januárban már több menekült halt meg, mint 2015 és 2014 januárjában összesen.
A legrosszabb esetben az lehet, amit Magyarország választott: én lezárom a határomat, és ettől fogva nem létezik a probléma. De ez a válság akkor is létezik, ha életbe lép a tiltás. Azok az országok fognak rosszabbul járni, amelyek nem akarják vasfüggönnyel lezárni a saját határaikat.
A Vörös Félhold munkatársai egy gyermeket látnak el a pénteki csónakbaleset után Fotó: Cem Oksuz
Erre mondhatják a befogadást elutasítók, hogy járjon mindenki ugyanezzel a következetességgel, és akkor megszűnik a baj, a menekült ráébred, hogy nincs mit keresnie az Unióban.
Én ebben nem vagyok biztos. Egy nagyon súlyos humanitárius katasztrófa előtt állunk. Nem véletlen, hogy ezek az emberek útnak indulunk. A határzár olyan, mintha 1956 novemberében Ausztria nemes egyszerűséggel úgy döntött volna, hogy vasfüggönyt húz fel a keleti határára. Nem lehet a menekülést így megállítani. Nagyon sok mindent mérlegelni kell. Stratégiát kell felállítani a menekültek ellátására, elhelyezésére. Ezek az emberek nem véletlenül hagyják el a szülőföldjüket. Magyarországról sem véletlenül megy el minden huszadik ember Nyugatra.
Mindennek ellenére a trend az, hogy szigorítás lesz.
Igen, de ez a legrosszabb megoldás. Békét nem tudnak teremteni ezeken a területeken, az nem béke, hogy különböző nagyhatalmak versenyeznek azon, ki tud több bombát ledobni Szíriára.
Egészen más típusú megoldást kellene keresni.
Ha mást nem, legalább azt elérni, hogy Törökország területén olyan menekülttáborok legyenek, amelyek biztonságosak, jó ellátást lehet kapni, van esély az integrációra, a munkára. Most semmi ilyesmi nincsen. Az ENSZ, amelynek a legfontosabb szerepe kellene legyen a megoldásban, béna kacsaként működik. Semmit nem tud tenni azon kívül, hogy pokrócot oszt a menekülteknek.
Most Európa elzárkózik, Törökország pénzt kap a menekültek ellátásáért, mégsem változik a helyzet. Várhatóan akuttá válik, állandósul a probléma?
A legrosszabb forgatókönyv, hogy összetorlódnak az emberek, akik végül a szigorítás ellenére csak útnak indulnak. Egy vasfüggöny néhány száz embert meg tud állítani. De amikor ezres nagyságrendű tömeg gyűl fel, akkor a biztonságosnak tartott védelmi vonalak összeomlanak. Magyarországra ma is nagyon sokan érkeznek a vasfüggönyön keresztül, őket el is ítélik a magyar bíróságok, kiutasítják az érintetteket az Európai Unió területéről. Szerbiába kellene visszatoloncolni őket, mert onnan érkeztek. Szerbia viszont kijelentette, hogy nem fogadja vissza a Magyarországról kiutasítottakat. Elméletileg egy évig idegenrendészeti őrizetben kellene tartani az embereket, gyakorlatilag – csak halkan mondom – legtöbben már nincsenek Magyarországon: elmentek Nyugatra.
Szemet hunynak a magyar hatóságok?
Halkan jegyzem meg, hogy az a benyomásom, hogy Magyarországon a magyar törvények betartása nem következetes. A menekültek számára ez a legjobb megoldás, mert senkinek sem jó az egy éves idegenrendészeti őrizet.
Egyre többet hallani a deportálásról. Ez tényleg így megy, hogy felültetik Németországban, vagy Ausztriában a repülőre a menekülteket, visszaviszik saját országukba, és lezárható a történet?
Dániából is vittek így vissza Afganisztánba embert, akit aztán néhány nap múlva ott ki is végeztek. Európának, ahogy látom, egyre rosszabb megoldásai vannak. A nyáron találkoztam olyan afgán sráccal, aki másodszor tette meg a maga körét. Angliából egyszer már hazaküldték, otthon nem várta semmi, senki, újra elindult.
Van-e pozitív forgatókönyv?
Valamilyen normál működési rendje kellene legyen a menekültellátásnak. Az sem jó megoldás, hogy expressz vonatokkal vigyék Németországba az embereket. Az se volt jó, hogy mindenki megpróbálta elhárítani a felelősséget. Eleinte Németország is hárított. A menekültkrízis első időszakában csóválta a fejét, hogy milyen embertelen Magyarország, ugyanakkor elvárta, hogy a magyarok a vonatokról szedjék le a menekülteket. Emlékezzünk a bicskei menekülttáborba vitt szírek tragédiájára. Ebből az következett, hogy az illegális szállítás iparággá nőtte magát: a nyáron szükségszerű következménye volt ennek a kamionos tragédia.
Kevesebben, mint korábban, de a téli hónapokban is próbálkoznak az átjutással
Lampedusa és Dél-Olaszország térségében enyhült a nyomás. Azért is, mert Görögország felé terelődött a menekült tömeg, és azért is, mert az olasz helyzet megoldásában részt vettek más régiók, országok is. Az a modell működőképes?
A Calais-nál kialakult dzsungel azt mutatja, hogy a korábbi útvonalakon, a Földközi-tengeren, Spanyolországon keresztül továbbra is érkeznek menekültek, de tényleg elterelődött a hullám Törökország és Görögország felé. Ezért találkozhatunk Görögországban marokkói emberekkel.
A kvóta sem segíthet?
A kvótának két oldala van. Tekintettel kell lenni arra, hova készülnek a menekültek, akik logikus módon nem Európa peremvidékét célozzák meg. Sem a magyar, sem a román állam nincs olyan szinten, hogy bárki számára vonzerővel bírjon. Akinek azt mondják, hogy Németország helyett menjen Magyarországra, az jogosan sírja el magát ettől az opciótól. Semmiféle nyelvi képzést nem kapnak azok, akik ide érkeznek, esetleg itt akarnak letelepedni. Számtalan eszközzel akadályozzák a családegyesítést. A napokban megkeresett egy hölgy, akinek az élettársa szír, kint volt Szíriában. Többször kérvényezték, hogy Magyarországra utazhasson a társa, de ezt mindannyiszor elutasították. Így a férfi kénytelen volt a tengeren keresztül, illegálisan utazni. A kvótarendszer ehhez hasonló hozzáállással biztos, hogy nem lehet sikeres.
Ha az összes nemzetközi normát betartanák a menekültstátusszal, menekültellátással kapcsolatban, hogy alakult volna a jelenlegi krízis?
A probléma sokkal mélyebben van, mintsem egyszerű paragrafusokkal megoldható legyen.
A világ egyensúlya borult fel.
Gondoljunk arra, hány olyan válsággóc van, ahol a legtöbb embernek esélye sincs arra, hogy fűtött otthona, munkája legyen. A globális válság szükségszerűen teremt ilyen helyzeteket. Európában elengedhetetlen a jelenlegi menekültpolitika helyett egy egészen új stratégia kidolgozására. Ez csak valódi nyitottsággal lehetséges. A jelenlegi menekülthullám azokat az erőket erősíti, akik radikálisan elutasítóak, azokkal is, akik évtizedek óta itt élnek.
Meddig fog ez a válság tartani?
Nem lesz még egyszer ekkora hatalmas hullám. Folyamatosan fognak jönni az emberek, de nem ennyien. A magyarországi „nyitott kapu” politika, amiről az imént beszéltünk, hozzájárult ahhoz, hogy mindenki útnak induljon, aki tehette. Kiürültek a táborok Törökországban, az is elindult, aki eredetileg nem akart. Attól tartottak a menekülők, hogy ez az utolsó lehetőség.
Paradoxnak hangzik, hogy az elfogadóbb, nyitottabb menekültpolitika csökkentené a beutazási kedvet.
Ha volna egy kiszámítható rendszere a menekülésnek. Ha lenne értelme beadni a beutazási kérvényeket, lenne egy kiszámítható eljárás, akkor egész más lenne a viszony. Most senkit nem engedünk, de mindenki jöhet.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
