Erőből minden elrontható

2015. 02. 10. 08:26

Kemény hete lehetett Angela Merkel kancellárnak. Miután rövid, de intenzív látogatást tett Budapesten, melynek érdemi, kevésszemközti részét jótékony homály fedi, maga mellé vette hű fegyverhordozóját, Hollande francia államfőt, s előbb elrepültek Kijevbe Porosenko elnökhöz, feltehetően azért, hogy beavassák béketervük részleteibe. Aztán egy nappal később ugyanezt Putyinnak is előadták Moszkvában. Ám hiába tárgyaltak öt órán át a Kremlben, vacsora előtt, közben és után, szigorúan hatszemközt (Merkel orosz nyelvtudása a tolmácsok bevonását is fölöslegessé tehette), az orosz elnök kikosarazta őket, maradt az újabb minszki folytatás reménye, ígérete. Ebben már telefonon, négyesben állapodtak meg. Úgy tűnik, annál okosabbat és hatásosabbat nem találhatnak ki, mint ideig-óráig távoli országok semleges kéksisakos katonáit telepíteni a vértől áztatott kelet-ukrajnai tájba.

Közben Münchenben rendeztek egy szócséplő, fölösleges biztonsági konferenciát is, ahol az amerikai diplomácia vezetője is megjelent, s ugyan Kerry lepacsizott mindenkivel, úgy tűnik, Merkelék az Egyesült Államok nélkül próbálkoznak a tavaly április óta zajló fegyveres konfliktus lezárásával. Ha nem sikerül, Washington majd vidáman felfegyverzi az összeomlás jeleit mutató ukrán sereget.

Egyszerűnek tűnik a kérdés, mennyit ér Európának ez a béke, pontosabban mennyit hajlandó kockáztatni Ukrajnáért az Unió? Az egyértelmű, hogy itt rég többről van szó delikát energiabiztonsági kérdésnél. S mi van, ha Brüsszel meghátrál, kezdhetünk aggódni a Baltikumért? Van ott pár apró NATO-tagállam.

Putyin azt mondogatja, ő senkivel sem akar háborúzni, de ezt még az övéi sem mind hiszik el neki. Határtalan békevágyában még az őrült észak-koreaiakkal is szívesen hadgyakorlatozna. Márpedig ez a mostani állóháború neki sem érdeke, hiszen a szankciók napról-napra ártanak az orosz gazdaságnak (az ukrán már rég sehol), s a szegény energia-exportőrt az alacsony olajár is húzza. Mindezt mivel ellentételezheti, két-három lepusztult kelet-ukrajnai megye bekebelezésével? Esetleg egy szárazföldi kapcsolattal a Krím felé? De mi ellentételezi a sok ezer áldozatot, akik számát a német hírszerzés már ötvenezerre becsli? És ki beszél ma már a lelőtt maláj gép ártatlan halottairól?

Merkel után a napokban Putyin látogat a magyar fővárosba. Sokat lendíthetne a hangulaton, ha közben Minszkben valóban egymás tenyerébe csapnak a küzdő felek. Bár sok örömre akkor sincs ok, tudjuk, a Minszkben kötött békék felettébb törékenyek.

Orbánnak Putyint fogadva nem kell attól tartania, hogy vendége majd kellemetlenkedik vele, inkább élvezheti, hogy mellette pár órára rávetül a nagypolitika fénye. Valami üzletet is nyélbe ütnek, s összecsiszolják illiberális nézeteiket. De az érdek az Unió, a halódó nyugat mellett tartja a magyar kormányfőt, nem a veszélyes barát oldalán, aki úgy gondolja, erőből minden megoldható. A gyakorlat azt mutatja: erőből minden elrontható.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!