Éretlenségi vizsga

2011. 07. 08. 09:45Dél-Koreában három év múlva kivonják a forgalomból a papír alapú tankönyveket. Romániában az idei érettségin a vizsgázók többsége megbukott valamelyik tantárgyból. A két hír között feszülő különbség jól érzékelteti a bajokat, a hazai közoktatás az utóbbi két évtized kormányzati reformdömpingje ellenére változásokra képtelen válságágazat maradt. S a bajok nem új keletűek, badarság lenne mindent a mostani vizsgára vagy az idei maturandusokra hárítani, nem hinném, hogy az idén ballagóké valamiféle selejtes generáció lenne. Egyszerűen most jött elő a legszemléletesebben a rendszer gyengesége, talán Funeriu miniszternek is lehet némi igaza abban, hogy a szigorúbb kontroll miatt a reális képpel az idén ismerkedhet meg az ország közvéleménye. Az viszont következményként továbbra is tragikus, hogy ha az óvások és a pótérettségi után is jelentős marad a bukók tömege, azt a hazai felsőoktatási intézmények is megérezhetik az ősszel.

Az oktatás területén is túlmutató, alapvető emberi jogot érintő probléma, hogy minőség tekintetében az ország kettészakadt: számos iskolában, sőt egész településeken, városokban a diákok majdhogynem esélytelenek arra, hogy nagy valószínűséggel sikeresen érettségizzenek, ezáltal attól a lehetőségtől is megfosztatnak, hogy tanulmányaikat valamelyik színvonalas képzést nyújtó egyetemen folytathassák. Hiszen az adatok azt mutatják, hogy a legtöbb megyeközpontban akad két-három olyan, többnyire elméleti gimnázium, ahol száz százalékot megközelítő a sikeresen vizsgázók aránya, miközben a többi tanintézetben ez az arány a tíz és negyven százalék között ingadozik. És e tekintetben nincs nagy különbség a román és a magyar tannyelvű iskolák között. Érdekes lenne az adatokat tovább részletezve azt is vizsgálni, hogy a jó eredményekkel büszkélkedő gimnáziumokban bukó diákok hol végezték az első nyolc évben tanulmányaikat. Hiszen gyakori tapasztalat, hogy addig színjeles nyolcadikosok a képességvizsgán szerényen szerepelve kerülnek olyan osztályokba, ahonnan kevés az esélyük a későbbi minőségi felsőoktatásra, miközben egy-egy erősebb iskolából az addig közepes eredményt felmutatók is versenyképesen mennek tovább. És itt már megkerülhetetlen a politika felelőssége, annak vizsgálata, hogy ki miben felelős e kettészakadt állapotokért, illetve mit lehetne tenni az ordító minőségi szakadék áthidalása végett. Ugyancsak elgondolkodtató a magyar tannyelvű egyházi iskolák helyzete, hiszen ott, ahol a bukók aránya a kétharmad–öthatod méreteket is eléri, maguknak az adott középiskoláknak a léte válik kérdésessé. A látványos minőségi különbségek alighanem elgondolkodtatják a mai kisgyerekes szülőket, hogy mely iskolákba érdemes majd küldeni a csemetéket; a lényeg, hogy mindenkinek legyen joga és lehetősége minőséget kínáló tanintézményt választani. Függetlenül attól, hogy hol él, s milyen nyelven tanul.




Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!