Centrumból a szélre fuss!

„Azt már megszokhattuk, hogy időről-időre új pártok jelennek meg a romániai politikai térben, az viszont kevésbé tipikus, hogy a kormánypártból távozik sebbel-lobbal egy, ha nem is járatlan, de rögösebb utat kereső politikus.” Szűcs László vezércikke.

Azt már megszokhattuk, hogy időről-időre új pártok jelennek meg a romániai politikai térben, az viszont kevésbé tipikus, hogy a kormánypártból távozik sebbel-lobbal egy, ha nem is járatlan, de rögösebb utat kereső politikus. Van, amikor a helyzet hoz létre új formációt, lásd a közös államfőjelölt mögött összebútorozó liberálisokat és demokratákat. Más az adódó lehetőséggel él, mint Tãriceanu volt kormányfő, aki új szabadelvű pártjával mágnesként vonzza a helyzetükkel és Iohannisukkal elégedetlen PNL-seket. Ugyan a Liberális Reform Párt egyelőre sem mért népszerűséggel, sem jelentős ismertséggel nem rendelkezik, a törvényhozásban máris középpártnyi számú képviselővel rendelkezik.

Ha igaz a szóbeszéd, az új pártban gondolkodó Bogdan Diaconu nem szabad akaratából távozik a Szociáldemokrata Pártból, radikálisan magyarellenes nyilatkozatai miatt egyre kényelmetlenebb figurává vált a koalícióban. Némi light magyarfóbia, különösen kampányidőben persze még belefér a PSD háza táján, csakhogy Diaconu jelzői és ötletei tartósan átlépték a szalonképtelenség határát.

Romániában elég hosszú ideje nincs képviselete a parlamentben a radikálisan kisebbségellenes politikai nézeteknek, a téma emblematikus és örökös gazdája, Corneliu Vadim Tudor legfennebb a hírtelevíziók stúdióiban tudja felhívni magára a figyelmet, a szélsőjobb jelenlegi mozgástere nagyjából itt véget is ér. Amikor e tényt, e parlamenten kívüli állapotot a román választók bölcsességét emlegetve szóvá tesszük, nem vitatkozhatunk azzal a replikával sem, hogy közben a jobb- és a baloldal nagy pártjainak frakcióiban szép számmal ülnek olyan figurák, akik nézetei, kisebbségellenessége, nacionalista lózungjai nem állnak távol attól, amit a nagyromániások egykor és ma képviseltek, hangoztatnak. De nem ám.

Nem kizárt, ám nem is valószínű az, hogy az ifjú Bogdan Diaconu lehet az, aki a szélsőjobbon egy életképes pártot lesz képes összerakni. Egyelőre azt sem tudni, hogy csatlakozik-e hozzá bárki is, aki a politikai élet többé-kevésbé ismert figurája. Az is előfordulhat, hogy a jobbszélen létező kisebb formációkat igyekszik maga köré integrálni. Talán arra gondolhat, ha ma nincs is képviselete a kisebbségellenességnek, de társadalmi igény van rá. Ez utóbbi meglétét kár is lenne tagadni, minimum öt százaléknyian biztosan vevők lennének egy ilyen ajánlatra. Elég csak egy kis hisztériát kelteni majd az RMDSZ autonómia-csomagja körül.