Búcsú Váradtól?

2016. 06. 29. 19:41

A júniusi önkormányzati választás után sajátos helyzet alakult ki Bihar megyében: miközben 1990 óta Nagyváradon minden korábbinál siralmasabb a magyarok képviselete, sikerült megszerezni a megyei tanács elnöki székét. A felemás képet Szűcs László írása értékeli.

 

Ha valaki egy hónapja azt mondja, június végéig Romániában öt magyar megyei tanácselnök lép hivatalba, beteges optimizmus alapos gyanújával orvoshoz küldték volna az illetőt. Az már csak hab a meglepetések tortáján, hogy több mint száz év után ismét magyar alpolgármestere lett Temesvárnak, a régió legnagyobb, nem fővárosi rangú településének. Kolozsvár esetében pedig éppen az érdekes, hogy ez a magyar alpolgármester dolog már nem is olyan érdekes, megszoktuk, elkönyveltük. (Ezzel szemben Nagyvárad, de erről majd később...)

Ám miközben a megyei önkormányzati elnökök újraválasztása (Hargita, Kovászna), illetve megválasztása (Maros, Szatmár) viszonylagos médiacsendben zajlott, Bihar megyében harmadik nekifutásra, a kijevi parlamentbe illő kiabálás és lökdösődés után választotta meg a Szövetség jelöltjét a minimális többséggel rendelkező, frissiben összeállt PSD-RMDSZ-ALDE koalíció a nemzeti liberálisok jelöltje ellenében. (Maga a procedúra is új, illetve visszatérés a korábbi gyakorlathoz, 2012-ben és 2008-ban közvetlenül választott a nép.) Érdekes az a kettősség is, hogy miközben Szatmárban azért lett magyar a megye első embere, mert az RMDSZ a vártnál jobban szerepelt a választáson, Biharban meg azért, mert a vártnál rosszabbul. Ugyanis a választást nyerő liberálisok érdemi ajánlatot nem tettek, a négypárti megyei tanácsban viszont egyedül nem értek el többséget, így kínálta magát a másik három összeborulása. A keddi botrány azzal a hozadékkal is járt, hogy a törékeny többség laza és érdekelvű alkuját megerősítette a PNL-s megyeatyák agresszív és hisztérikus viselkedése. Bizony, a liberális tanácsosokból úgy hiányzott a méltóság, mint csendes ásványvízből a buborék. Utóbbiak elnökjelöltje azóta gyorsan vissza is farolt a városi tanácsba, ahol minden bizonnyal folytatja korábbi alpolgármesteri ténykedését.

RMDSZ-en belül és kívül sokakban megfogalmazódik a kritika: miért kellett a vörösökkel összefogni, miért nem elégedett meg az RMDSZ egy megyei alelnökséggel és egy váradi alpolgármesteri székkel, amit a liberálisokból is ki lehetett volna hegedülni? A választ egyfelől maguk a PNL-sek jelentik, akik eddig sem arról voltak híresek, hogy koalíciós partnerüknek érdemi beleszólást engednének, s megyei elnökként Bolojan örökös váradi polgármester meghosszabbított jobbkeze azt a fajta vezetést honosította volna meg a vármegyeházán, ami a városházán sok év óta bevett gyakorlat. A dilemma így fogalmazódhatott meg: jobb-e négy éven át stabil díszpintynek lenni a PNL mellett, vagy lépjünk az érdemi beleszólás vékony jegére? (S még egy apróság: Tőkés László EP-képviselőt csak a bihari koalíciókötés késztette dörgedelmes közleményre, pedig Maros megyében is hasonló alku kötetett. Tán a marosi vörös haloványabb?)

A jövő egyik kérdése, mire lesz képes a legfontosabb Bihar megyei tisztséget megszerző RMDSZ? Hiszen az elvárás nagy: még a tanács apparátusának román dolgozói is erős nosztalgiával gondolnak arra az időszakra, amikor három mandátummal korábban Kiss Sándor személyében magyar vezetője volt az önkormányzatnak. Igaz, Kissel szemben a most megválasztott Pásztor Sándor kevesebb tapasztalattal rendelkezik, eddig inkább szakpolitikusként működött, ráadásul a minimális többség is szűkíti a mozgásterét, s a közös győzelem öröme múltán hamar kiderülhet, a szocdemek nem is olyan kellemes koalíciós partnerek. Előkerülhetnek olyan ügyek, amelyek zavart okozhatnak, elég az egykori Pénzügyi palotáért folytatott perre gondolnunk, amit a római-katolikus egyházzal vív évek óta a megye.

A nagyváradi magyarokat most elsősorban az foglalkoztatja, hogyan tovább azután, hogy a képviseletük gyakorlatilag megszűnt a városi tanácsban, a polgármesteri hivatalban. Formai kérdés jut eszembe: végez-e a jövőben bárki is magyar nyelven esketéseket? A többség viszonyulását jellemzi, hogy a június 29-i rendkívüli tanácsülésen a kényelmes liberális többség simán elvetette azt az RMDSZ-es javaslatot, ami a vadonatúj Aquapark működési szabályzatát módosította volna, kedvezményeket biztosítva a nagycsaládosoknak. Nem speciel magyar téma, mégis leszavazták. Más ügyekben is hasonlókra lehet számítani. Ráadásul a négy fősre fogyatkozott magyar frakciónak bele kellene tanulnia az ellenzéki szerepbe.

Nem lesz könnyű. Különösen azért, mert az érdekvédelmi szervezet Nagyváradon rossz állapotban van, s ennek csupán egyik jele a pocsék választási szereplés. Új arcokra, új szövetségesekre lenne szükség, például a civil szervezetek és a vállalkozók köréből merítve, tudni a váradiak nyelvén beszélni, célokat megfogalmazni, hitelesnek lenni, s annak is látszani. Különben a most tapasztalható negatív folyamatról azt látjuk majd, még mindig nem vagyunk a gödör alján. S az újabb megmérettetésre nem is kell négy évet várni, ha nem történik valami érdemi, a stagnálás már idén ősszel, a parlamenti választás idején érezteti mandátum-lemorzsoló hatását. A néppártiak a vesztes júniusi megmérettetés után azt mondták: kevés szavazatot kaptunk, de igazunk van. A váradi RMDSZ megújításáért tenni akarók ezt úgy parafrazálhatják: kevesebb voksot kaptunk, csökkenőben a bizalom, de felelősségünk van.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!