A tiszta kéz nem talál fogást

„Ki tudja megmondani, vajon hol van a társadalom tűrőképességének a határa, s ha belebotlik ebbe a határvonalba, hogyan bünteti a politikai elitet, amiért az szabad prédaként kezeli a közpénzeket?” Szűcs László vezércikke.

Megbízhatóan működik a rendszer, az elmúlt hétre is jutott Romániában ítélethozatal korrupciós ügyben, s a hatalom sokadik ágaként működő Korrupcióellenes Ügyészség szintúgy prezentált egy újabb elképesztő botrányt, sok ezer hektár erdő törvénytelen visszaszolgáltatását, sok szereplővel, szövevényes szálakkal, látványos bukásokkal.
Az már rutinszerű, különösen meg sem lepődünk ezért rajta, hogy a gyanúsítottak között egykori kormánytagok, törvényhozók, megyei vezetők szerepelnek, sőt, nóvumként már a királyi ház tagjai is érintettek – ebben a rosszul működő köztársaságban. Azon sem lepődünk meg, hogy a jelek szerint benne vannak nyakig az erdőmutyiban a kormánypárt erős emberei épp úgy, mint az államfői tisztségre jó eséllyel aspiráló miniszterelnök bizalmasa, családtagja. Miközben maga Ponta körül titkosszolgálati múltjának hullámai csapkodnak, köszönhetően az utolsó elnöki napjait aktívan töltő Băsescu figyelmes kedvességének.
Rendes körülmények közepette csak örvendeznünk kellene, hogy ennyire eredményes a küzdelem a korrupt tisztségviselők ellen, s hogy minálunk a hatalom részesei sem érinthetetlenek, nem élveznek védelmet tisztségük, kapcsolataik miatt, a törvény előtt egyenlőek a közemberekkel. Azzal az apró különbséggel, hogy utóbbiaknak esélyük sincs arra, hogy eurómilliókat vágjanak zsebre erkölcstelenül. Legfennebb nem lyukasztanak jegyet a buszon.
Ami aggasztó ebben a történetben, hogy minden jel szerint a korrupció ellen folytatott küzdelem mögött kemény hatalmi harcok húzódnak, az ellenféllel való leszámolás szándéka, mely küzdelmekben a különböző szolgálatok szerepe sem igazán megnyugtató és demokratikus.
Ki tudja megmondani, vajon hol van a társadalom tűrőképességének a határa, s ha belebotlik ebbe a határvonalba, hogyan bünteti a politikai elitet, amiért az szabad prédaként kezeli a közpénzeket? Ám a reakció hiányzik, az állampolgárok mintha nem olvasnának híreket, az utóbbi hetek közvélemény-kutatásai nem mutatnak érdemi változásokat, ahogy annak sincs jele, hogy tömegesen elfordulnának a románok a politikától, rekord-alacsony részvétellel mondva ítéletet november másodikán. Arról sincs szó, hogy új pártok léphetnének eséllyel a politikai színpadra, váltva a lejáratódott régieket.
Mintha az ország beletörődött volna abba, hogy ilyen. Ma már nem is akkora szenzáció, ha egy közismert politikus börtönbe vonul. Hol van már az a szappanoperába illő nap, amikor Adrian Năstase exkormányfő öngyilkosságot mímelve jutott élő adásban a kórházi ágyon át a rács mögé? Ráadásul az őt ért vádak ma szinte gyermeki csínytevésnek látszanak az újabban ismertté vált esetek mellett.
Félő, ha vannak is még tiszta kezek ebben az országban, már nem elég erősek ahhoz, hogy lefogják a hatalmat és a pénzt egyaránt markolni akaró tisztátlanokét.