A semmiből sehová

2015. 04. 19. 23:21

Európa renoméjának nem tesz jót, hogy déli határainál hetente hullák százait kell kiemelni a tengerből, ahol luxus-óceánjárók és jachtok szelik rendes körülmények között a hullámokat. Szűcs László írása.

 

Több mint ezer ember pusztult el alig egy hét alatt a világ talán legsűrűbb forgalmú nemzetközi vizein, a Földközi-tengeren, valahol az afrikai és európai partok között. Az áldozatok mind menekültek, afrikai és ázsiai emberek, akik zsúfolásig töltött lélekvesztőkön kísértik a sorsot, hiszen az országok, ahol eddig éltek, alkalmatlanok a normális életre. Márpedig akik jönnek, aligha a legszerencsétlenebbek, hiszen valamiből kifizették a veszélyes utazás nem csekély ellenértékét. Feltehetően sikeres átkeléssel kecsegtetik őket az emberkereskedők, különben kevesebben próbálkoznának. De ahogy sokan a hajótörésekről sem tudnak, azzal sincsenek tisztában, hogy Európa, elsősorban az olasz hatóságok nem várják tárt karokkal őket, ha el is érik a szicíliai partokat. Április 12-én négyszázan, április 19-én hétszázan vesztek hullámsírba, s ez csak a legutóbbi két, a legtöbb áldozattal járó szerencsétlenség. Az elmúlt másfél év statisztikái szerint átlagosan minden második héten süllyed el menekültekkel teli hajó a mediterrán térségben, leginkább hosszabb tengeri út megtételére alkalmatlan líbiai vízi járművek. Akiknek szerencséjük van, azokat kimentik, s hazatoloncolják, bár az országokat ismerve, ahonnan útnak indulnak,

aligha élik meg szerencséjükként a túlélést,

a hazaszállítást.

A közelmúltig működött egy európai uniós menekült-visszafordító program, ám ennek nemrég csökkentették a költségvetését, azt remélve, hogy a kockázatosabb utat kevesebben vállalják, nem kockáztatják az átkelést, ha kevesebb hajó, repülő, illetve kamerával felszerelt drón figyeli a menekülők útvonalait. Hasonló okból ellenzik azt a javaslatot, hogy európai hadihajók teljesítsenek őrszolgálatot a térségben. A Mare Nostrum megfigyelői szolgálatot a 2013-as, kétszáz áldozatot követelő lampedusai tragédia után állították fel, ám a bevándorlóellenes közhangulat miatt nem hosszabbították meg a finanszírozását. Az újabb projekt harmadannyi pénzből gazdálkodik, de így is sokak életét mentette meg. S ugyan mindenki tisztában volt vele, nem igazán mondta ki egyetlen döntéshozó politikus sem, hogy semmiféle őrszolgálat nem kell, mert sokan abban a tudatban vágnak neki az útnak, hogy ha baj történik, komoly az esélyük arra, hogy kimentik őket a vízből. Aztán kiderült, hiába kurtították meg a támogatásokat, ugyanannyian indulnak el. Bizonyára számolnak az esélyeikkel: tavaly 220 ezer menekült érte el az olasz partokat, s 3500-an haltak meg útközben. Más kérdés, hogy a partot érők közül aligha lesznek sokan befogadott menekültek, s még kevesebben remélhetik, hogy egyszer európai polgárokként élhetnek.

Az európai, különösen olaszországi menekült-ellenes hangulatot fokozza majd az a múlt heti kollektív gyilkosság, ami az egyik, menekültekkel teli hajón történt. A különböző országokból érkező afrikai menekültek között vallási vita alakult ki, s a muzulmánok a tengerbe dobtak tizenkét nigériai és ghánai keresztényt. A többi keresztény egymásba kapaszkodva menekült meg a haláltól. A hajó partot ért, tizenöt szenegáli és elefántcsontparti elkövetőt letartóztattak. (Köztörvényes bűnözők és vallási fanatikusok mellett a nincstelenek társaságában akár terroristák is érkezhetnek, az Iszlám Állam fenyegetőzik is ilyesmivel.)

A sors fintora, hogy a humanitárius katasztrófa elsősorban annak a következménye, hogy négy éve a lázadók megdöntötték Moammer Kadhafi zsarnoki rendszerét, s a diktatúrát nem demokrácia, hanem káosz váltotta fel, ami a térség számára sokkal több veszélyt jelent, mint a maga idejében a bolond ezredes, nem szólva arról, hogy Líbiában is megjelentek már az Iszlám Állam halálosztagai.

Európa nem fog változtatni eddigi szigorú menekült-politikáján, ha csak nem akarja azt kockáztatni, hogy tovább erősödjenek a szélsőjobbos pártok, amelyek rokon vonása a muszlimellenesség (kivéve mondjuk a Jobbikot). Még szerencse, hogy nem a román partokat célozzák bárkáikon tízezerszám a menekültek, különben Brüsszel szögesdrót kerítést építtetne Bukaresttel a plázsokon Mangaliától a Duna torkolatáig. Pedig Románia ahhoz képest, ami Dél-Európában történik, ma is hatékonyan szűri a menekülteket, ami a schengeni csatlakozás fontos feltétele.

A menekültáradat nem hagy alább, a legtöbben abban bíznak majd, hogy az ő bárkájuk átjut, az otthon maradás sokkal kockázatosabb. Lásd Jemen, lásd Szomália, lásd Líbia, stb. Európa renoméjának pedig nem tesz jót, hogy hetente hullák százait kell kiemelnie a tengerből, ahol luxus-óceánjárók és jachtok szelik rendes körülmények között a hullámokat. S ha nem is fogadják be a nincsteleneket, valamiről határozni kell Brüsszelben. Azt is tudva, hogy nincs jó döntés. De

egy rossz döntés is jobb, mint társtettesnek, cserbenhagyónak lenni

egy tömeggyilkosságnál.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!